Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-08-30 / 35. szám

ánykák — kik fejükön koszorút — karjaikon virággal körül font virág teljes kosárkát tartának — elhinték a kosárkák vi­rág tartalmát a szeretet és tisztelet bizonyságául — melyeket a szülök ápolnak szivökben, és melyre — édesen hiszem — ve­télkedve fogják szeretett kicsinyeiket is vezérelni és szoktatni lelkészük irányában, s míg a szent szónoklat tartott, ez idö alatt egy lak-szobát ékesített fel a hívek szinlésnélkiili vonzalma kegy-ajándékával. Mindezt bezárá köz-aláirás utján rendezett fényes ebéd, — melyre külön meghíva voltak a helybeli ker. felek lelkészei, a városi és megyei hivatalnok urak, főiskolai ta­nárok, s az ünneplő és ebédlő gyülekezeten is az urnák lelke, azaz a szeretetnek lelke nyugovók. Irám Tapolcafőn, aug. 15. 1859. Mezó Dániel. Leverő hír! „Máramaros-Sziget, aug. 15. 1859. a romok között. Nagy romlás közepéből irom e sorokat. Augusztus 10-dikén hajnal felé támadt tűz, pusztítva menvén át Sziget főutcáján, elemésztette templomunkat, iskolánkat, papi és iskolai épületeink nagy ré­szét. Roppant kár! ínséges napok!" így kezdi hozzánk küldött gyász-levelét a szigeti iskola igazgatója Szilágyi István. Miért kelle lángok martalékává lenni a templomnak , mely hazánk szélén menhelye volt a protestan­tismusnak ? miért kelle elhamvadni az iskolának, mely ott a hon végvidékén protestáns világosságot s tudományosságot ter­jesztett, nem vitatjuk, mert Isten kezéből jő a jó és rosz: de azt tudjuk, legalább tudnunk kell, mi a kötelességünk mint protes­táns keresztyéneknek vészsújtotta hitrokonink irányában. A templom kormos falai ég felé sóhajtanak, a leégett torony, mint csonka kéz ég felé mered, segélyt esd attól, ki öl és elevenít. Oh halljátok meg kérését a szenvedőnek, siessetek s töröljétek le könyeit, hogy szíve meg ne szakadjon fájdalmában •, siessetek alamizsnáitokai és ne késsetek, mert a végbástya van megron­gálva. Szerkesztőség. M.-Sziget 1859- évi auguszt. 3-án. Ha egy fa virágzását, gyiimölcsözését szemmel kisérhet­jük, öröm fogja el keblünket, de midőn virággal, gyümölcscsel elözönlött kertünkbe a tél dermesztő napjaitól fogva először lé­pünk, csodálat és leirhatlan kéj száll az öröm helyébe. Ily kéj és csodálat rabjai levénk, midőn a szigeti ref. gyinnásiumban a hat napon át tartott szép eredményi: szigorla­tok után előbb az elemi 4 osztályban julius 24-én, s később t. i. jul. 31-én a gymnásialis osztályokban nyilvános vizsgála­tok tétettek , azon vizsgálatok, melyeket a mostani körülmények hatalmánál fogva 12 év alatt nélkülöznünk kellett. Ezen, vizsgálatok s az ezeket jul. 31-én követett zárün­nepély valódi örömünkre szolgált. A zárünnepélyen minden liitfelekezetbőli számos és díszes közönség jelent meg a fejedelem, Gusztáv Adolf, gróf Buttler egyik alapító arcképeikkel, több hazai történelmi képekkel s vi­rágkoszorúkkal dúsan felékített teremben. Tóth János felügyelögondnok ur, e köztiszteletben álló aggastyán nyitá meg az ünnepélyt iskolánk jelene s múltja közt jellemző párhuzamot vont beszédével. Követék ezt az elemi és gymnásialis osztályokbóli több tanoncok, leginkább hazai törté­nelmi tárgyakra vonatkozó , igen meglepő szavalataik s a jutal­mazott munkák felolvasása, mely utóbbiak közt kiválóan emlí­tést érdemel iskolánk gyöngye György Ödön által sz. István korá­ból irt történeti rajz s a Géresy Imre által készített „ hü Bodów cimü ballada. Az elsőbb a Vámosy-féle e célra tett 100 pfrt. alapítvány évi kamatát, az utóbbi a Kovács Sándor-féle 2 pft 24 kr. dijjat kapván jutalmul. Szilágyi István igazgató tanár ur évi jelentése képezé az ünnepély fénypontját, előnkbe varázsolván iskolánk azon dicső szakát, melyet egy alig 12 éves mult f'átyolatakar; elvezetvén bennünket a mostoha idők által megviselt kedves beteg kórágyá­hoz ; bemutatván az évről évre, fokonkint lábbadozó erőre emel­kedő iskolát; kiemelvén az anyagi és szellemi erők növekedését, a tanoncok szaporodását s a fögymnásiumi 1-sö osztály jővőre, helyreállítását stb. És midőn szavait végzé, a közönség szemébe köny tolakodott. Az ünnepélyt egyik lelkes pártfogónk Balogh Péter, is­kolánk kormányzó-tanácsának legbúzgóbb tagja Nánásy Lajos, továbbá Szathmáry és Horkay tanár urak által beküldött szá­mos könyv- és pénzjutalmaknak a jelesb tanoncok közti kiosztása fejezé be, a meglepő szépen betanult karénekek kellemesen tölt­vén ki a közöket. Hogy ez ünnepély ne csak vallásos, protestáns, erkölcsi és szellemi irányú, hanem egyszersmind tősgyökeres magyar jel­legű is legyen, SzóllÖsy Balázs barátunk fürdő-helyén a tanárok | tiszteletére rendezett lakomára gyűltünk egybe. Es lön az ösz­hangzólag buzdító , hálátadólag köszöntő toasztokban, (ezekben nt. Batizy András esperesünk tündökölvén leginkább) ; végnél­| kiili bőség. Ezen, iskolánk történetében forduló pontot képező, örök emlékű napot az iskolai muzeum gyarapítására P. Szathmáry Károly tanár által az iskolai nagy teremben rendezett hangver­seny fejezé be. Lisznyai ^Nemzeti dalát" és „Hogy hívták Má­tyás királyt" két jeles növendék Gönczi és Kovács elszavalván, Szatmáry ur a villany-delejesség és távirászat köréből érdekes mutatványokkal kisért nép- és korszerű előadást tartott. Végül derék leánytanítónk Török Lajos ur a fiuk és leánykáknak négy hangra, bámulatos praecisióval betanított kar-énekekkel s népda­lokkal tüntette ki magát. Már a leány-gyermekek vizsgáiról is ösmerjük őt, kitől tanítványi sírva búcsúztak el, s ki több zsol­tárok szívható elénekeltetésével könyeket csalván ki szemeink­ből, fényesen igazolta az orgonánkoni fölírást: „qui devote canit bis orat.u A hangverseny 130 ftnál többet jövedelmezett, ezelőtt ne­hány évvel gonosz kezek által megrabolt s most Szathmáry ba­rátunk által ujjolag rendezés alá vett muzeumunknak. Ez alkalommal meg kell említnem , hogy az ultrajectumi theologiai facultas nt. Török Pál ur utján 100 hollandi ftot. kül­dött be iskolánk gyarapítására. Köszönet érette! Végül örömtől túláradt érzelmek közt tudatjuk, hogy gym­násiumunk 5-dik, vagy is a fő-gymnásium 1-ső osztálya a jövő iskolai évben ismét megnyílik. Miután azt a mostoha időknél fogva s anyagi erő hiányában a mult években algymnásiumra le­szállítani kéntelenítteténk, csak most, midőn a 60,716 ftnyi o. é. jövedelmezőtöke 5446 ftot tevő tiszta jövedelméből, a 4727 ftnyi évi szükséglet fedezése után 721 o. é. ft. pénztári marad­vány mutatkozik, láttuk az időt eljöttnek lenni arra,hogy a fö-gym­násium helyreállításának nagy fontosságú munkáját immár lát­hatólag is megkezdjük. És e munka a legkedvezőbb előjelek közt kezdetett meg, mert épen most érkezett a hivatalos értesí­í tós, hogy néhai gróf Vay Ábrahám máramarósi főispánnak e megye rendei által festetett s a megyeház teremében őrzött arc­képe, melynek az örökösök részérei kiadása csak egy jótékony célú alapítás esetére igértetett meg, egyik örökös Gyürky Pálné, gróf Vay Erzsébet, ő nagyméltóságának, ki iskolánknak ezért 1000 pftos alapítványt tett, kiadatni rendeltetett. Csak néhány ily adakozás, csak néhány ily szép jelo a résztvevő kegyeletnek, és a hányatott hajó a jelenlegi'biztos kormányosok segítségével, főkép, miután idősb gr. Teleky Domokos ur ő méltósága avatott és erős kezekkel tartja a főkormány rudat, sértetlenül órend az óhajtott révpartra! Várady Gábor. Népgyűlés Tisza-Sason. Még a „Prot. Egyh. s Isk. lap" becses hasábjain soha nem olvasott a t. c. olvasó-közönség legkevesebbet sem , a tisza-sasi helv. hitv. egyház állapotáról; igen, — mert nem merült még eddig fel semmi olyan tárgy egyházunkban, mely szellemi fejlő­désről, előhaladásról tett volna bizonyságot. De Istené légyen a dicsőség, eljutott hozzánk is már némileg a haladó kor intő ezó-i zata, feltűnt egyházi egünkre a világosodást előmozdító hajnal-

Next

/
Oldalképek
Tartalom