Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-08-30 / 35. szám

miát nyughatom. Mert, nékem latja Isten , semmi kedvem nints, semmi efféle patvaros versegéshez, tsak lehetne nyu- j godalmam, ami üres idö maradhatna szolgálatomtol hasznossabb munkával tudnám el tölteni, Isten éltesse és tartsa meg Kegyelmedet, a Kegyelmed betsületes, és meg ért vénységében köztönk, sokaik szent neve tisztességére, és a mi seregünknél ekességére. Amen. Amen. Psalm. 9, p. 20. Essurge Domine ne eonfortetur homo, judicentur gentcs in conspeetu tuo, ut non apponat ultra magnifieare se homo super terram. Gcimauf gyűjteményéből. Zvonarits Mihály 1570. körül Sárvárott született szegény szülőktől, kik őt gyermekkorában Sárvárott, azután Csepregen, utóbb Komáromban, végre Sztraskán (Neere) a Szepességen, a Horváth Stansith György alapította, akkoron hires gymnásiumban taníttatták oly foganattal, hogy a tudományokban külföldön sem tehetett volna nagyobb előmenetelt. Haza térte után Keresztúron tanítóvá, később Szakonyban pappá lön, honnan Czenkre vitetett át, ezen állomását pedig a sárvárival cserélte fel. Mint esperes 19. i évig folyt be az egyház közügyeibe s azon korba esik Tolnay István büi helv. vall. pappal ama vitája is, melyre Patay István és Klaszekovics István superintendenseknek általam e lap 27. és 29. sz. közlött levelei, Zvonaritsnák j pedig most adott önvédelme vonatkoznak. Klaszekovics halála után 1621. körül superintendenssé Zvonarits választatott (Klein hibásan állítja, hogy Brunszvik Tóbiásnak lön a superintendensi hivatalban utódává), hivatalát azonban csak rövid ideig viselbeté, mert 1625-ki febr. 27-kén meghalt. Tudományossága- és szorgalmáról tanúskodik magyar Postillája, melyet halála után István és György fiai és veje, Lethenyey István, két 4-rétű kötetben Csepregen 1628-ban adtak ki. Garády. ISKOLAÜGY Losonci gymnásium. Alig van honunkban gyülekezet, melyhez az országos részvét után Ítélve, több joga volna a közfigyelemnek, mint a losonci helv. hitv. gyülekezet. — Azért ha valahol, itt bizonyosan helyén van, hogy az életjel minden kis sugarai felmutattassanak. Gyülekezetünk hajdani lyceuma,a legközelebb lefolyt iskolai évtől kezdve 5 osztályú gymnásiumképen áll, működvén benne a helv. hitv. gyülekezet pénztárából fizetve 3 rendes s egy segédlelkész tanár, az ág. hitv. gyülekezet részéről egy rendes s egy segédlelkész tanár. A gyülekezetünk pénztárából fizetett 3 rendes tanári állomás közül, n. t. Kovács Benő 40 éves tanár ur halálával egy a mult hó elején ürességbe jővén : a veszteség uj életjeleket idézett elő. Nevezetesen egyháztanácsunk legelsöbb is az eddig csak 400 pfttal díjazott két tanári állomást, ezentúl 500 osztr.forinttal fizetni elhatározta; az elemi tanító 222 pft. évi fizetését 350 osztr. ftra emelte; egyszersmind az egyén nélkül levő tanári állomásra, minél inkább kiképzett tehetséget óhajtván nyerni : 600 oszt. ft. évi díj mellett csődöt hirdetni megállapította. Elfogadván hallgatag azon elvet, hogy mihelyest a körülmények engedik, a csak 500 ftos fizetéseket is ez utóbbival egyenlősítni sietend. Egyébiránt iskolánk anyagi jövőjét még derültebb szinbe állítják e következő körülmények. a) Egyháztanácsunk buzgó és minden nemes Ugy iránt magasan lelkesedni tudó helybeli tagjai is, több mint bizonyos, hogy vidéken lakó két tagtársuk szép példáját követve törekesznek áldozataikat a közjóra minél előbb meghozni; b) Ágostai hitv. rokonaink a már megkezdett unió valósításához, az egyenlőség megközelíthetésére szükséges tanerők előteremtésén, épen most oly erélylyel s férfiasan munkálkodnak, hogy e kérdést még a jövő iskolai év kezdetéig bevégezhetönek reménylhetjük. c) Meglevén az unió, a két hitfelekezetüekböl most is vegyes tanítványok száma bizonyosan szép mennyiséggel fog szaporodni, s igy a megállapított fizetésen felül a tanár urak közt egyenlően elosztandó tandíj a tanítási kedvre mindenesetre jótékonyan fog hatni. d) Végre hisszük, hogy városunk nagyérdemű magistratusa is, honunk tudományokra oly szép áldozatokat tevő városainak sorából tán csak végkép kimaradni nem óhajtván, a közte és egykor magának e városnak is édes anyja lehetett, de jelenleg gyengélkedő gyülekezetünk közti pőrt, mely egyházunk s iskolánk részére szép összeg felött fog határozni, a tudomány, miveltség és nemzet kárának elkerülése tekintetéből is legalább minél elébb Ítélet alá bocsáthatni tiszta s jó szándékkal legszorgosabb teendői közé sorozandja. Kis Gábor, rendes lelkész. KÖNYVISMERTETÉS. Világtörténet. Esztanilag előadva. Irta Kerkapoly Károly bölcsészet tanár és könyvtárnok a pápai reformált főtanodában. Első kötet. Ára 2 forint újpénzben. Pápán, a reform, fötanoda betűivel 1859. Köztudomásu dolog, hogy az emberi szellem, öntevékenységen alapuló, önmagához legméltóbb, legértékesebb s leghasznosabb terményeit elméleti részről a bölcselkedés csöndes eszme-világában, gyakorlati részről pedig a világtörténeti zajos cselekvésekben mutatja fel; két határozottan megkülönböztetett félre osztván ez által mind magát a tevékenység mezejét, mind pedig az azt elfoglaló, a legfőbb s szentebb érdekek tisztázásában fáradozó munkások táborát. Az emberiség választott fiainak , ezek elmeszüleményinek és tevékenységének ime két félre, két önálló nagy csoportra való különiilése igen sajátos és érdekes tünemény. S míg egy részről a szó legszorosabb értelmében ténylegesnek neveztethetik: addig más részről nem kevesebb joggal lehet azt — sok egyébbel együtt — mind ez ideig megoldatlan problémának tekinteni. Valóban megoldatlannak mind ez ideig ; noha e kü lönülés, s a különült felek egymáshozi viszonyának tárgyában régóta fel van téve a kérdés ; — fel van téve jele sül nemünk valódilag öntudatos életre ébredése óta; s nem kis érdekkel biró munka lehetne csupán csak azon tételeknek is összegyűjtése, a mikben, s a miként arra eddigelé mind a bölcselkedés, mind a történelem felel. A bölcselet, és pedig annak lcgbölcsészíbb — mivelhogy magával a bölcselkedés szervével foglalkozó része, a psychologia, nyiltan tanítja az elméleti, s gyakorlati irány , az értelmi s akarati működések különbözését, sőt ellentettségét. — A világtörténetek évkönyvében is igen sok lap szolgáltat bizonyságot a bölcselkedés és az élet közt fenforgott szakadásokról, harcokról; több gyászos példát találunk arra, hogy valamely magasabb, az életnek elviselhetlen bölcseség tanítói, egy Sokrates, sőt maga az Istenember, mint valami méltatlanok, kitaszíttattak az emberiségből. — Viszont az élet sikeres átalakítását eszközlendett tevékeny férfiak penészes cellákba, s a könyvek holt bölcseségének tanulására szoríttattak.-—És találunk