Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-08-23 / 34. szám

pap állhat. Szintén az ágost. hitvalláauak felekezetében ia előállott az evang. legényegylet, szintén istenes szándék­kal, nemes és üdves végekre. Egy tekintélyes egyéniség nem mulasztotta el, az 1858 ik évi jul. 30 diki Pesti Napló hírlapban, hallazni hivogató szózatát, melylyel ifjainkat is, a mesterlegényeket, a kath. legényegyletbe invitálja. A ve­lünk hitrokon mesterlegényeknek is tehát, kik hasonló egy­let létesülését óhajtják, s ez iránti szándékukat illető helyen kijelenték, módot és eszközt szükség nyujtanunk nemes vágyaik kielégítésére s dicséretes szándékuk valósítására. E szomorá látványságok, eme gyászképek, a hitvallás iránti buzgóság, a bitrokonink iránti vallásos kötelezettség, a felekezetüuk jövendője felőli gond, ellenállhatlanul kény­szerítők a pest- ref. egyházat, tőle telhetőleg orvosolni a bajt, és eleve intézkedni addig is, míg egyetemes hitfeleke­zetüuk országos szükségén maga az egyetemes magyarhoni ref. egyház segítene. Nem annyira a pesti ref. egyház Pes­ten lakó tagjainak szüksége vagy kényelme forgott itt fen, — mert hiszen a Pesten lakó szülék családi körében s foly­tonos felügyelete alatt kevésbé lehetnek aggasztók azon sziklák, melyek kivül az életben a hitökben gyengélkedőket szomorú hajótöréssel fenyegetik vagy vallástalanságba dönthetik, — mint inkább összes hitfelekezettink érdeke s azon hitrokon szülék kínos állapota, kik fiaikat a távolból ide küldik, s azon növendékek kétes helyzete, kik itten hit­rokoni gyámoiítás és felügyelet nélkül akár gymnásinm vagy ipartanodában, kereskedelmi iskolában, vagy magán­intézetben éveken át tanainak, akár kereskedést s művé­szetet gyakorolnak, akár ipart és kézmüvet űznek. Éven­kint az elemi főtanodák számos növendékeinek, a gymná­siumi a ipartanodai mintegy 150 tanulónak, 120 mester­inasnak, még több legénynek lelki állapota s jövendője, s hitfelekezetUnknek ezekével kapcsolatban levő élete és sorsa, — lélekben járó dolog. A pesti ref. egyház tanácsa tehát, — nem feledve, miszerint a fővárosi ekklézaia egyik azon okon élesztetett fel hamvaiból, hogy az ország különböző részeiből itt sűrűn megforduló tanulók, kézi mesterség körül forgolódó legé­nyek- és inasoknak biztos menedékhelyet adjon, — s meg­emlékezve az 1855-dik évi kérelemszózatban tett Ígéreté­ről, miszerint azon lesz, hogy a részére tett áldozatokat egyetemes hitfelekezetünk érdekében viszonozza, — bár maga ia csak nemrég, 1857-ben, evezett ki a templomadós­ságok özönéből, s azóta tetemes költséggel boltokat nyit­tatott a paplak földszinti osztályában, hogy ujabb jöve­delmi csatornát nyerve ne kényszerüljön ismét segélyért zörgetni a f. t. superintendentiáknál, egyszersmind négy tanító számára jelentékeny áldozattal lakokat építtetett, most is 6000 osztr. ért. forintba kerülő toronytető készítte­tésében fáradozik, — f. évi márt. 6-dikán tartatott gyűlésé­ből az iskolai s gazdasági választmányt kiküldötte és meg­bízta, hogy közös tanácskozmányban javaslatot s tervet készítsen az iskolaügy gyarapítására nézve, miszerint a tapasztalt és sajnosan érzett hiányok kipótoltassanak, a baj megorvosoltassék. A vegyes bizottmány az egyháztanácshoz benyújtotta munkálatát apr. 3-dikán, miszerint javasolta, hogy 1) a szükségelt tantermek nyerése végett a paplak egy emelettel fölebb vitessék, a paplak és templom közötti tér is beépíttetvén; kimutatta egyszersmind, honnan kell az e célra szükséges, mintegy 13000 osztr. ért. forintot venni, a nélkül, hogy adósságot csináljon az egyház. 2) Tervezte az elemi fiúiskolát négy osztályúvá alakí­tani, 4 tanárral, 4 tanteremben ellátva, mi által a vasárnapi iskola is, mind a helyiségre nézve, mind a kellő számú taní­tók tekintetében létesíttethetnék; és tervezett gymnásiumot, melynek négy alsó osztálya a közelebbi isk. év kezdetével megnyitandó, a többi osztályokkal pedig egyenként évről évre szaporítandó, mígnem a 8-ik osztály is megalakult. A tanárok fizetésének fedezésére pedig — miután az elemi iskolában jelennen is oktató 3 tanár részére már van jöve­delmi kútfő — kijelölte a) az egyházi fizetést, mely a pesti ekklézsia gondo­san kifürkészett s összeiratott tagjaitól, kik eddigelé az | egyházi szükségek fedezéséhez nem járultak, s kik ezentúl évenkint megkeresendök, a közpénztárba befolyand; b) az iskolai gyámpénzt, milyennek fizetése végett kötelező aláírással az egyház mindegyik tagja felszólíttatik, hogy valamint az egyház közszükségeire, ugy egy másik rovatba az iskola fentartására is különösen évenkint ada­kozzék ; c) a tandíjt, melyet az elemi főtanodai a gymnásiumi növendékek évenkint fizetni köteleztetnek ; d) a superintendentialis segélyt, a mennyiben a f. t. dunamelléki egyházkerületnél kieszközlendo, hogy a pesti prot. főiskolai választmány a gymnásiumról ia, mint a pesti prot. főiskola egyik alkatrészéről gondoskodjék, s ennek javára is juttasson részt; e) a peatvárosi közpénztárból nyerendő évenkénti gyámpénzt; mert törvényes, igazságos és méltányosnak ismerjük, hogy azon pénztárból, melybe édes mindnyájan fizetünk, s melyből a közelebbi költségvetés szerint egye­dül a róm. k. istenitisztelet s egyh. személyzet fentartására több mint 10,000 forint, a római k. iskolákra több mint 70,000 ft. fordíttatik évenként, — ide nem számítva a rop­pant építményeket, melyeket a város római k. iskolákul emeltetett, a a római k. papok lakházaikra tett kiadásokat s lakbérpénzeket, — mi is részesüljünk, a hitsorsosink ál­tal fizetett adómennyiséghez képest s azon arányban, mely­ben a római k. egyház és iskolák részesülnek. f) Gönczy Pál ur, magán-fiaövelde tulajdonos, az egy­ház és a szent ügy iránti lelkesültségből, késznek nyilat­kozott intézete tanáraival s növendékeivel, 8 minden tan­eszközeivel együtt, a tervezett gymnásiumba átkebelez­tetni, igen mérsékleti igények mellett. Ezen javaslatokat az egyháztanácsi gyűlés apr. 3-án elfogadván, majd apr. 17 én az egyh. közgyűlés elé terjesz­tette, a mely is mindezeket jóváhagyta a megerősítette, egyszersmind — az iskolaügyi kiáltó hiányokat s égető szükségeket tekintve, s az érdeklett célra bővebb és bizto­| sabb kútfőket szükségelve — tiszteletre méltó lelkesülés j éa buzgósággal, a vagyon és jövedelemaráuylagoa egyh. s isk. adó elvállaláaára is késznek nyilatkozott, — a teen­dők végrehajtásával az e. tanácsot bizván meg. Ezek után elkészíté s elrendelé az e. tanács máj. 1-én j a dunamelléki f. t. superintendentialis gyűléshez intézendő tiszteletteljes jelentést s illetőleg folyamodványt, mely igy hangzik: „Főtiszteletű egyházkerületi közgyűlés ! Évek óta fájdalmasan tapasztalták s érezték a pesti ref. egyház elöljá­rói, hogy Budapesten folyvást s évenként növekedő szám­mal találtattak Pestről éa az ország különböző s távol vi­dékeiről egybesereglett növendék iíjak, hitsoraosink fiai, kik a római katholikusok normális, vasárnapi, gymnásiu­mi , reál iskoláiban, magánintézeteiben tanulással foglal­koztak, s általában oly tanintézetekben, melyek rendezé­sébe a ref. hitfelekezet semmikép be nem folyhatott, me­lyekben a reform, egyház érdekében csak felügyelést sem gyakorolhatott. A pesti refor. egyház a templomépítésböl feumaradt tömérdek adósság terheitől lenyomottan, önléte fentartá­sáért s megalakulásáért is küzdve, kényszerülve volt az általa orvosolhatlan bajt, a pótolhatlan hiányt fájdalmas béketűréssel nézni és szenvedni, mert tehetetlen vala több a nagyobb áldozatokat hozni iskolák alapítására, melyekben a hitfelekezetünkbeli növendékek egyházunk s hitvallá­sunk szellemében kellő oktatást s nevelést nyerjenek. Most, — hála a kegyelem Istenének ! szíves köszönet hitsoraosinknak, kik egyházunkat folytonosan gyámoli­tották a jobblétre emelék ! — oly helyzetben találja magát a pesti ref. egyház, hogy a kivánt cél eléréaére sikeres in­tézkedéseket tehet, egyetemea egyházunk közérdekében is munkálhat, a némileg viszonozhatja azon jótéteményeket, níelyeket hitfelekezetünk részéről az egész hazából nyerni szerencsés volt, — éa ezt tenni annál inkább erköcsileg

Next

/
Oldalképek
Tartalom