Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-08-16 / 33. szám

BELFÖLD. Érmelléki helv. hitv. egyházmegyei gyiilés, s egy-két szerény észrevetel. Szerkesztő ur! — Azon reményben , hogy ön kegyes leend most több tért engedni soraimnak , mint múltkor , midőn 12 közlöttem pontok közül alig 4 láthata napvilágot : felvettem a tollat, lehető legrövidebben említni meg a közelebb julius 27-dikén Ér olasziban tartatott egyházmegyei közgyűlésünk határozatait, egy-két körülményekből felmerült szerény észrevételeimmel bővítvén előadásomat. 1) Esperes nt. Ungi, Márton ur, a világi részen rég üresedésben lévő ülnöki szék betöltésére hozzá érkezett szavazatok felbontását rendelvén el — mint szokta — időnyerés végett néhány percekkel gyűlés előtt: az eredményről tudósítja először is a tagokat, mely azonban, egy, a legnagyobb rendetlenségekkel elhalmozott egyháznak a szükséges kellékeknek meg nem felelő szavazata miatt, ez idő szerint is — semmi. Mert bár 40 szavazat közül 20, óltományi közbirtokos Komáromy György ur ö nagyságát találta, de miután a 21-dik, mely ugyancsak az említett útra volt adva, melynél fogva már-már elválasztandó is lett vala, formahiányban szenvedett: a választás törvényesnek el nem ismertethetett. Az egyház uj szavazásra szóllittatván fel, esperes ur felkéretett: hogy a kellő modorban hozzá érkezendő szavazatot egy-két közel levő lelkész jelenlétében bontsa fel, s ha belőle az elébbi név tűnnék elő, esperesi uton a választást mint törvényest az egyházmegyével tudassa, hogy igy a választott egyén a jövő gyűlésen a szokott eskü letételével székét elfoglalhassa ; ellen esetben az ülnökrei szavazás az egyházmegyében újból elhatároztatván. Istenem! két éve mióta egy világi ülnököt kergetünk, s meg nem foghatjuk. Mult öszszel sikerült egyet megnyerni n. b. e. ffliedey László úrban, ki azonban elébb meghal, mint köztünk megjelenne, s e mostanit ki hagyjuk siklani kezeinkből. Igy esik: hogy kevés kovász egy teknő tésztát megposhaszt, egy egyház rendetlensége egész megyét működésében fentartóztat. 2) Olvastatott az érm. ref. papság egyik veteránja, érmihályfalvai lelkész, egyházmegyénk régibb idők óta köztiszteletben álló, érdemben őszült ülnöke nt. Vásárhelyi Dániel ur nemes lélekkel beadott lemondása, miszerint az agg korral együtt járó folytonos gyengélkedés miatt szinte ostromállapotba tartatva, a köztanácskozás teréről lelépve, ülnöki székét elhagyni kénytelen, s azt testbe, lélekbe magánál erősebbnek engedve át, maga helyét betöltetni kéri. A lemondás mint méltányos elfogadtatott, a szavazatok beküldésének ideje uj ülnökre: oct. l-jén. 3) Egyházkerületünk folyó év april 9 s több napjain tartott gyűlése 44-ik szám alatti határozata folytán, az e.kerületi hivatalnokok díjazására vonatkozó választmányi tervjavaslat tárgyalása kerülvén szőnyegre : egyházmegyénk részéről, minden egyházak meghivott képviselők által külön-külön ki levén hallgatva, az évenkénti 6 úrvacsora osztáskor begyülni szokott perselypénz beszámításával, a lélekszám szerinti egy uj kros adó lön elfogadva, ennek folytonos fizetését magáénak ismervén mindaddig, míg más autonom hatóság másként rendelkezend. Természetesen, a mult őszszel az agentialis pénztár nevelése tekintetéből minden száz lélekre eső 10 uj krajcár kivetése ez ujabb s célszerűbb határozat által kincseréltetvén. Ebből aztán az agentialis pénztár deficitje, mind a super. hivatalnokok fizetése fedezve leend , a tractus szükségére is maradván valami. — 4) Most már előkerül a mindennél kellemetlenebb szentjóbi ügy : Felolvastatván az ott működött egyházmegyei küldöttség jelentése, belőle kitűnik: hogy szentjóbi hitünk sorsosi kérlethetlen , magokat jobb útra vezettetni nem hagyó megátalkodott makacs emberek, a vizsgálódó egyházmegyei küldöttséget működése közepett mint felkerekedett raj ott hagyván. Mire nézve a vizsgálatnak szolgabírói segély felvétele melletti tovább folytatása egyházmegyeileg elrendeltetett. Mondjuk ki igazán mi itt a baj. Ottani lelkész ur valamikor akkor megnem nyerő modora által hallgatói roí konszenvét elvesztette, mit azóta is megnem talált, sőt a nép ellenszenvét maga iránt nevelte, mit öregbített egy ott lakott jegyzőveli roszul léte, ki a pap részére minél több ellenségeket szerzett, a jegyző onnan eltávozott s meg is halt, az egyenetlenség konkolya felvirágzott, az aprólékos viszálkodások folyó év ja'n. 27-én lángokba törtek ki, A mint kigyuladt a paplak, kigyuladt egyszersmind a villongás is a pap és hallgatói között s azólta az egyház folytonos harc és háború színhelye, pap és egyháztagjai ujjat húznak az égés ólta semmi javítást nem tettek, a paplakra egy gazszálat nem vetettek, — nem is akarnak — míg mostani papjok köztük lesz. A gondnok számadását be nem adva lemondott, a presbyterium feloszlott, egyszóval engesztelhetetlen gyűlölség van a hallgatók részérül a pap iránt. Nincs más mód, mint a házaspárokra nézve szokás , a feleket külön választani. De a pap illetékes cser& nélkül nem mozdul ?! — ha nincs! — kisebb helyre is mennie kell, mert jobb kis egyházban élni, mint nagyban égni. Elébb utóbb is e fog dönteni. Én e tárgyban kimondom a magamét: „Servi mehercule mei, si me istopacto metuerent, ut te metuunt omnes cives sui, domuin meam relinquendam putarem, tu tibi urbem non arbitraris ? Cic. orat. mely szabadon fordítva ennyit tesz; ha oly kiállhatatlan volnék hallgatóim előtt, soha szószékjökbe nem lépnék. 5) A mult oltományi gyűlésen az érmelléki lelkészek és tanítók gyámintézeti pénztárainak összeolvasztása, a tanítók hideg részvétlenségén — alig hatan irván alá —megtört. A lelkészek részéről a régibb deficiensek cassája 2 uj forint évi részvényfizetéssel folytattatni batároztatván, a tanítóknak magok részére külön gyámintézetet állithatni magokra bízatván. 6) A n.-argáttai gyűlésen meghalt, az oltományin eltemettetett deficiensperceptori számadás e gyűlésen sírjából felásatván, a látleletből kijött: hogy ha a betegre nézve annak idejében az orvosi segély nem késik, életre jő, most azonban feltámadásához alig levén remény. Mire a szomorú fél keserveit a superintendentián önteni ki elhatározta. Többieket, mint nem annyira fontosokat elhagyom. — Végül: Nekem , ki hogy egyházi életünk belügyeivel annál inkább ismerkedjem, gyűléseinken legtöbbnyire jelen vagyok , azokat minden tekintetben s oldalról figyelemmel kisérvén, van egy észrevételem, mely többeké is, mit azonj ban velem s többekkel kimondatni még ekkorig tilta a szerénység, s most sem én, hanem a sajtó mondja; egy érett gyümölcs a traktus fáján, mely maholnap magától leesik, ráillik : senatus intelligit, consul videt. Mi hát ez? Vannak ülnökeink között, a régi kalendáriom szerént úgynevezett ritka aspectusok, kik két három évben láttatják magokat egyszer, gyűléseken megannyi ehevi betűk (literae quiescentes) a zsidó nyelvben. Ezeknek — ha roszul nem esnék — többek nevében szeretném megsúgni: hogy vagy foglalják el széköket, melybe őket a tisztelet s bizodalom ültette, vagy ha ezt tenni távollakás, vagy más viszonyok által akadályozva érzik magokat, hagyjanak másokat választatni helyökbe. Nincs visszásabb valami, mint dacára annak, hogy egyházmegyénkben minden hivatali helyek betöltve vannak, mégis többnyire helyettesítésre van szükség.— Alig hiszem, hogy akadt volna egy a gyűlés tagjai közül, kit meg ne lepett volna az olaszi egygyé olvadt két testvér protestáns felekezet egyesült erején felemelkedett, akármely városnak is díszére válandott csinos kőtorony