Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-08-16 / 33. szám

ség először és mindenek lelett a tudományban. Valljuk meg az igazat, hogy a vallás-tudomány nálunk eddigelé kenyérstudium gyanánt igen is, de nem rnint az élet kenyere kezeltetett; csak az emlékező tehetséget foglalkodtatta, mem pedig a lelkek teljességét. — A hittudománynak leg/sarkalatosabb tételei a hitről, az Idvezítőröl, a szent lélek míjveleteiről szóló cikkelyek alig tekintettek egyebeknek, mint i oly közönségesen megállapított szólási formáknak, schemáknak, modus loquendinek, melyeknek értéke leginkább a régiségen alapul. — Valóban nem rágalmazunk, ha eddigi theologiánktól az életet megtagadva, azt puszta lapozgatásnál egyébnek non: nevezzük, tényleges egyházi élet teremtését célzó törekvés nélkül. — Lehet-e aztán csudálni, ha az élet lelketlen viszonyaiban csakhamar lekopott az emlékezet táblájáról a vizes téntával irott tudomány, s annak kezelője szánandó eszközzé aljasult?! Lehet-e csudálni, hogy magok papjaink szégyenleni kezdték állásukat, s az evangyéliom dicsőségével együtt járni tartozott önérzetet nélkülözve, magas hivatásuk méltóságát zsákmányul engedték esni a világias gondolkodásnak; s nem az ige ereje, hanem egyéb támaszokkal igyekeztek megszilárdítani székeiket?! Mindennek oka volt már a tudományos élet erélyének, az egyház szellem-életi ténylegességének hiánya; oka volt az, hogy az ige nem öltött testet annak hirdetőiben; hanem csak az egyházi szónoklat vékony köntösébe takarva unszoltatott. A megváltás tényei nem ugy fogattak fel, mint az emberi szellem életében örökké i ismételtetni, vagy — helyesebben mondva — folytonos meg-I valósításban lenni tartozó élet-mozzanatok, mint keresztül érzendő és élendő igazságok, — hanem egytől egyig mind, a bűnök bocsánatja ép ugy, mint maga a Golgotha véres »] áldozata, — a keresztyén-vallás mythuszai gyanánt. Távol van tőlünk azon érzéki, s nagyon tarka felfogás mellett ügyvédkedni akarni, a mely apró részletekben, a különös- és csudálatosban véli rejleni a keresztyénség lényegét és garantiáját; s midőn ténylegességet, realismust sürgetünk a tudományban is, még csak érintkezni sem akarunk azok nézetével, kik a hivatali méltóságot a kezeknek fejekre való tételében is akarják örökölni. Hanem (az ugy mondható puszta memoriae theologia, a theologiai rhetorika ellen szólunk, és a lélek teljét igénylő élő tudományosság mellett; azon tudomány mellett, melyet a lelkesedés tüzével lehet a velők- és csontokba beoltatni, a mely — mint Idvezitőnk is magát kifejezé — lélek és élet. Az egyházi szellem ténylegességére, egységére s erélyére vau továbbá szükség a kormányzatban. — Mennyire szükség volna arra különösen e téren : leginkább igazolja (az independentismusnak hova tovább harapódzása. Igazgatni ugyan szeretne mindenki, de igazgattatni senki; s így történik, hogy valódi kormányzati erélyről szó sem lehet. — Nem lehet tagadni, hogy ennek oka nem csupán magunkban rejlik, hanem rejlik az időben is, s azon még véglegesen el nem dönthetett kérdésben, mely az egyház belső és külső jogi viszonyait tartalmazza. — De ez a dolog érdemén mit sem változtat; sőt csak emeli a kormányzati szellem erélyének szükségességét. — Mit érnek a halomra szaporodó protokollumok egyes gyülekezeteink levéltárá| ban, ha azt lehet, sőt kell is azokra mondanunk , hogy a bennök foglalt határozatok fele részben sincsenek végrehajtva?! . . . S mit ér oly nagy hangon emlegetni akkor az autonomiát, mikor a részleges hatóságok minden gond nélkül intézkednek közös ügyekben is az egyház egyetemének megkérdezése nélkül, a felsőbb hatóságok képviselői viszont az azokat alkotó kisebb egészek mellőzésével. — Ebben nincs egyházi, szellemi egyesség, következőleg, ha egyesség nincs, nem lehet erély s ténylegesség sem a folytonos, egymást paralyzáló súrlódások miatt. — Vajha szűnnék meg már valahára, a bizonytalan habozások kora! szűnnének meg azon helyettes és ideiglenes minőségek, melyek megkötik a kormányzó kezeket, túlságos és káros óvatosságok s kíméletek okozóivá válnak. Az egyházi szellem ténylegességére serélyére van vé' gezetre szükség annak mindennemű nyilatkozataiban, működéseiben ; a mindennapi élettel való érintkezéseknél ép ugy, mint a saját benső élet mozzanataiban, s főleg az iskolák kortil. Ha már a cselekvésről általában áll, hogy annak értéke nem a külterjem, hanem a cselekvő erő indokai szerint határozandó meg : fokozott mértékben áll ez az egyház tett-erejének nyilatkozatainál. — Határozott jellem az, mit e körben a szellem ténylegessége s erélye alatt, érteni kivánunk, melynek magát ugy az egész személyiségeken, mint azoknak minden mozdulatán s együttes működéseikben vissza kell tükrözni. Lássék meg a protestáns í emberen mindig, mindennemű viszonyok között, hogy ö j protestáns; — vallásos és világnézete üssön bélyeget homlokára, s azt onnét letörültetni, lekopni ne engedje.—Nem korlátoltság, szűkkeblűség az, a mit ezekkel sürgetünk ; s } nem akarjnk ignorálni a humanismus eszméjének követeié-1 seit; csak határozottságot követelünk, a mi azokkal épen'' nem ellenkezik. Vonuljon végig e határozottság, mint ve res fonál mindennemű intézvényeinken; elkezdve a családi élet- és neveléstől fel az istenitiszteletig; — nyilatkozzék pedig legerősebben egyházi életünk szívdobbanásiban — iskoláinkban. A protestáns egyháznak szíve az iskolák ; azok mutatják annak rendes vagy rendetlen vérkeringését. Azért azoknak legszorosabban kell a testhez csatoltatniok, s bennök az egyház szellemének egész határozottsággal érvényre jutni. Nem elég pusztán tanítani, hanem történjék J az protestáns szellemben, protestáns alapon. S erre annyival is inkább ügyelni kell, mert míg azok egy részről a jelen gyümölcseinek tekinthetők: addig más részről a jövö magvait is magukban hordják; sjaj akkor nekünk, ha a jövendő átka sírjainkra fogna nehezülni! . . . Pedig csak egy kissé kell körültekintenünk, hogy e részbeni legbomlottabb viszonyaink azonnal feltűnjenek. E részben leginkább ránk illik , Hogy rendezetlenek vagyunk. Nincsenek meghatározva, nemcsak az intézeteknek egymáshozi, hanem ugyanazoknak az egyházkerületekhezi viszonyai; majd mindenütt nagy hézagok, differentiák, miket a szenvedélyek nem átallanak folyvást szítani*) — A népiskolák ügyében megkezdték az egyházkerületi bizottmányok együttes működéseiket; nem lehetne-e ezt folytatni felfelé, — egész az akadémiákig, sőt egyetemig. — Bizony e téren is csak a szellemi ténylegesség és erély intézhet el mindeneket. Vajha az avatottak és hivatottak méltatnák ez eszméket bővebb figyelem- ós kifejtésre. Peti József. •mm— RÉGISÉGEK. Zvonarits Mihály sárvári lelkésznek Klaszekovics István superintendenshez irt levele. Defensio Michaelis Zvonarits contra accusationem V. D. Ministri Confess. Helveticae addicti in pago Bű Stephani Tolnay, et contra accusationem Superintendentis H. C. Stephani Patay. Summa virtute Seni nec non Clarissimo Theologo Stephano Iílazekovics, Ministro Christi ad S. Nicolaum Cottus Soproniensis et Ecclesiarum Augustanam Confessionem Cis Danubium sincere amplectentium Superintendenti digmissimo et tanquam Patri venerando, vitae utriusque felicitatem, numeris omnibus absolutissimam, precatur et sua studia ac officia filiali promptitudine pollicetur Michael Zvonarits praeclicator Sárvariensis. *) Mily furcsán hangzik a dunántúli kerületi gyűlésről szóló tudósítás is!!