Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-08-09 / 32. szám

látóli elmozdítatását. A kisfaludi egyház pedig megürült tanítói állomását egy oly tanítóval töltötte be, kinek viszont elegendő tanítói képessége van, de már három ekklézsia elvesztésével volt kénytelen megtanulni, hogy a nagy költő az ő számára irta meg e sorokat: „A nagy világon e kiviil Nincsen számodra hely". Azért is e szavak oly mélyen hatottak lelkére Kisfaludban, hogy ezen egyház hívei egyező szívvel és szájjal dicsekednek, hogy az ő emlékezetekre még olyan jeles és minden embert kielégítő vizsgálat soha nem volt a kisfaludi templomban, mint a milyet mostani tanítójuk Cs. I. az ő gyermekeikkel jelenleg felmutatott, s e dicséretes és kitűnő közvizsgáért az illető egyház főgondnoka által jelentékeny jutalomra is érdemesíttetett. Egyébiránt ezen iskola semmi taneszközzel nem dicsekedhetik. A tanító fizetése 36 p. mérő szemes élet, 6 p. mérő zab, 3 hold szántóföld, tandíj 24 pkr. és egy-egy csirke. g) Kisfaludnak társegyháza Feled, ennek iskolájában 13 fiu és 8 leány tanul három osztályban. Itt viszont semmiféle taneszköz nem találtatik, az egy kopott fatáblán kivül. Az egyházközségi népiskolai választmány — az egyháztagok fejetlensége miatt — mind e mai napig -'meg nem alakult itt, sem az iskolába legelőször menő gyermekektől parancsolt tíz uj krajcár nem fizettetik. . . . Még a múlt téli körlátogatás alkalmával a fen elsorolt bajokon kivül semmi más veszedelem nem fenyegetett itt, a tanító teljesen kielégítő vizsgálatot állott ki akkor tanítványival a vallásból, szent történetekből, természetrajzból, világ- és főldismeretből, magyar nyelvtanból stb., az elöljárók maguk nyilváníták megelégedésüket s szülei örömüket gyermekeik előmenetelén ... és már a legközelebbi aratási közvizsgálaton, mely a templomban ünnepélyesen tartatott volna meg, senki az egyház tagjai közül meg nem jelent. A családos, s e mellett négy árvát tápláló tanító ellen a felbújtogatott értetlen nép dühöngése iszonyatos. Bűne a tanítónak a nép előtt, hogy a rendes iskoláztatást a felsőbb törvények értelmében erélyesen szorgalmazá, hogy a hanyag és makacs indulata szüléket, a tetemes iskola mulasztások miatt — az illető hatóságnak feljelenté, hol az engedetlen szülék gyermekeik mulasztásáért minden naptól 6 pgő krra büntettettek. Az ily lelkületű népet aztán könnyű felizgatni a legártatlanabb, a legjobb egyházi hivatalnok ellen is. N.t. esperes ur elnöklete alatt egy számos tagból álló bizottmány jelent meg a feledi társegyházban, hogy a felkorbácsolt kedélyeket a bűntelen tanító irányában lecsendesítse : de az aljas önérdek és nemtelen bosszú ördöge által felizgatott nép megbomlott indulat kerekeit megállítani semmi szent fegyvernek többé nem sikerült. — Igy a szegény tanítót ott hagytuk az oroszlánok vermében, meghagyva ezeknek, hogy miután gyűlés után, időközben, kívánságukra a tanítót innen elmozdítani a bizottmánynak nincs hatalmában : jövő tavaszi gyűlésig köteleztetnek öt tanítójokul tekinteni, és akkor — kivévén egyet, kire e játékban a gyanú nehezül — szabadon hívhatnak más tanítót széles magyarországról. Sajnálom, hogy e felmutatott iskolai képet ily sötét rút vonással kell befejeznem : de hiszen e csak azt igazolja, mit a halhatatlan Berzsenyi mond : „Nincs itt tiszta öröm bánat nélkül, A jó rosszal van összefonva." Vagy a mit a bántott érzelmű költő oly jellemzőleg fest: aRút a világ, ártók az emberek, Rózsás ajakhoz nyelvök a tövis." Simon S. ———<*eje*f®t*3<«°——KÖNYVISMERTETÉS. Különféle papi dolgozatok. (Folytatás.) 9. Buzdítás a szent irás olvasására, Révész Imre debreceni ref. lelkésztől, ezen alapige felett : Jel. 16, 6 . . . „láték egy angyalt az ég közepén repülni, kinél vala az örökkévaló evangyéliom, hogy a föld lakosinak hirdetné az evangyéliomot, és minden nemzetségnek, ágazatnak, nyelvnek és népnek". Ha bírálatom első részében egy ismertetett beszédnél a szerzőhez való feszült viszonyomnál fogva, nehogy igazságtalan legyek, Ítéletem kimondásában minden keményebb kifejezés eltávolítására kellett törekednem, most megfordítva szíves baráti viszony tesz tartózkodóvá, —• hogy kedvezéssel ne vádoltassam, midőn igazságot akarok szolgáltatni. A közönségnek eddigelé nem lehet panasza, hogy dolgozótársaink működései iránt tán túlzott kegyelést mutattunk. Sőt mondhatom, hogy R. I. irányában igaztalanok voltunk, midőn csak személyválogatást kerülőknek kellett volna lennünk. Mióta lapunk megindult R. I. több nagybecsű theologiai munkája látott napvilágot *), s azok közül még egy sem lett azon lapok hasábjain ismertetve, melyeknek ő egyik legjelesebb támasza. — A jeles munkáknak megfelelő alapos ismertetését akartuk adni; egy barátunkra bíztuk a dolgot, ki illetékesen hozzá szólhatott volna, azt körülményei tartóztatták, s így elmaradt. Azonban a mit annak idejében elmulasztottunk, majd lerójuk egyszerre. — De térjünk az előttünk fekvő prédikációhoz. Attól, ki e lapokban a nem kevesebb tudománynyal, mint vallásos ihlettel szerzett cikket : „A szent irás magyarázásáról" irta, a közönség természetesen sikerűit dolgozatot vár e mezőn. Érzik is az egész beszéden, hogy itt oly férfi szól, ki tárgyát hatalmában tartja, s avval szabadon bánik, sehol semmi keresett, se tartalomban, se formára nézve; magát a puritán komolyságu férfit véled magad előtt látni, midőn ezen igen egyszerű, de mindenek felett férfias, ünnepélyes előadást olvasod. — A szónoklat cifráival ritkán él, képet vagy képes kifejezést, ha önként kínálkozik, meg nem vet, de nem keres. Nyelvezete bibliai szólásokkal, de nem a concordantiából keresettekkel hímzett, igen correct és tiszta. Ékesszólásának mutatványául álljon itt a beszédnek kiváló szépségű bevezetése : „Az uj szövetségi kor ama szép lelkű profétája János, az előttetek felolvasott igékben, költői vonásokkal azon sejtelmet rajzolja, hogy azon végső időkben , midőn a harcoló anyaszentegyház, a földi akadályokon teljes diadalmat veend, s mielőtt a népek , az ő főtörvényadójok és birájok az Isten által végképen megítéltetnének, a törvény, a mely szerint megítéltetni fognak, t. i. az örökkévaló evangyéliom, még egyszer és utoljára hirdettetni és elterjedni fog a föld lakosai között, minden népnél, nyelvnél, ágazatnál és nemzetségnél. A jövendőket szemlélő Jánosnak, az örökkévaló evangyéliom hirdetéséről s elterjesztésérőli nagyszerű sejtelme, sok tekintetben betelni látszik-e mi korunkban, atyámfiai! E föld legdicsöbb nemzetének keresztyéni erényekben kifáradhatatlan fiai között ugyanis, már évtizedek óta erőteljesen fenáll és virágzik egy oly társaság, melynek egyedüli nagyszerű rendeltetése az, hogy az Isten igéjét, az örökkévaló evangyéliomot, ezelőtt *) Épen most veszem egy uj, nagy tudományos készültséggel szerzett históriai művét: „Erd'ósy János, magyar protestáns reformátor, különös tekintettel némely magyar tudósok balvéleményeire", melyet addig is míg legközelebb tüzetesen szólunk róla , minden tudománykedvelőnek figyelmébe ajánlunk.