Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-08-09 / 32. szám

Tartsunk egy kis szemlét, alulról kezdve, gyakorlatbari lévő prot. egyházkormányrendszerünk felett. Egyes prot. egyházközségeinket kormányozzák a helybeni presbyteriumok, melyek a képviseleti rendszer kigunyolására, maguk egészítik ki magukat, természetesen vagy a vérség és rokonság köréből, vagy a vagyonosb osztály közül; s hogy az anomal szerkezetből semmi se hiányozzék, a külső | elöljáróság, bárha ezek, mint n$m az egyház tagjai által választottak, legtávolabbról sem tekinthetők az egyházak képviselőiül, a presbyteriumok született^ tagjai. Igaz, hogy a fontosb intézkedések, p. lelkész- j választás, egyházi adókulcs változtatása esetében, — hol t. i. ez is szőnyegre kerülhet, némely tekinté- \ lyesb presbyteri tagok tetszésszerinti kiszemelgetése után, a presbyteriumokba, a gyülekezet nem presbyter tagjai közül is vétetnek be, bizalmi férfiak, -— népképviselőknek szoktuk nevezni — de az is tapasztalati igazság, liogy az ily kiszemelgetésekben a pártérdek szinte szerepet játszik, s terve kivitelére tágasb működési tért szeret, s szokott is magának biztosítni. És mi, csudálkozunk, hogy autonomicus kormányrendszerünk mellett, egyházközségeink nem bírnak felvirágozni?! nem történnek egyházközségeinkben mindenek ékesen és szép renddel! nem veszik s nem tartják a hívek a presbyterium határozatait sérthetlen plebiscitumokul! ? feledve, hogy presbyteriumaink jelen alakú szervezésében, csak igen homályos árnyéklata tűnik fel az evangyéliomi autonómiának. Hol a rendszer alapszerkezetében hiány- s fogyatkozásokkal teljes, ott a felülépítés célirányos nem lehet : így alakulnak a nem evangyéliomszerűleg szervezett egyházközségi presbyteriumok után, szinte anti-autonomicus módon egyházi felsőbb kormányhatóságaink, az egyházmegyei s kerületi consistoriumok. Választatnak ugyanezen erkölcsi testületek fejei, vagy elnökei s tanácstagjai : de választatnak az egyházközségek tagjait távolról sem képviselhető, zártajtók közti presbyteri gyűlésekben; választatnak a lelkészek száma szerinti szavazatok többségével, a 17 lélekből álló egyházközség szavazata , ép ugy egynek vétetvén , mint a 6 s 7 ezer lelket magában foglaló s egy lelkészt tartó gyülekezeté. — Azonban az ily modorú választás, conventi határozaton alapulván, míg a helyesen értelmezett autonomia kívánalma szerint, más, autonomicusabb; ha szabad ugy szólnunk, észszerűbb rendszer nem szentesíttetik, annak kell, vajha ne volna okunk mondani, kellene érvényben maradni! Igen, mert a választás elvétoli eltérést önmagunk kezdők meg a kinevezgetés által; s az ép nem helyeselhető kezdet, nem akar szokásból kimenni. Ugyanis, a nem igen rég múltban, a consistoriumok elnökei, — nem akarjuk állítani, hogy saját elv s nézeteik diadala biztosítása tekintetéből-e ? vagy inkább tán azért, hogy a világi municipiumok tekintélyének, habár parányi . zománca, az egyházi consistoriumokon is megláttassék, vagy világosabban szólva, hogy az egyházi gyűlések némileg secularizáltappimH' - az egyházi s világi táblabírák—assessorok — egész légióját nevezték ki consistoriumi assessorokul ! Ma kihalt ugyanaz antiautonomicus joggyakorlat, inkább viszszaélés, bitorlás; azonban, habár unciányi adagban, ma is feltalálhatjuk azt, főleg az egyházmegyei s kerületi aljegyzők kinevezgetésében , kikre nézve amaz autonomiaellenes eljárás, — a kinevezés — csaknem általánosságban fentartja magát. — Mondják ugyan e gyakorlat védői : az aljegyzők a nagy gépezetben igen jelentéktelen alkatrészek lévén, azok kinevezése, az evangyélioinszerü autonomia mellett is megeshetik. Kézsséggel hódolunk e nézetnek, ha az aljegyzők, a gyűlés folyama alatt, azon egy gyűlésre, a főjegyzők mellé, kisegítő társakul hivatnak fel a közbizalom által; hódolunk akkor is, ha az aljegyzők, mint a főjegyzők rendelkezése alatt álló némaeszközök, papírról papirra tisztázó Írnokok, tekintetnek : de ha az aljegyzők, a tanácskozás alatti tárgyak fogalmazóiként is akarnak vétetni ez esetben, azok, ha szabad ugy szólnunk, állandó egyházmegyei vagy kerületi hivatalnokokul lett kineveztetését, — mennyiben minden gyűlésen az elnök és fogalmazó jegyző a legfőbb tényezők — az evangyélioinszerü autonómiával, melynek, mint többször mondók és mondani fogjuk örökké, elengedhetlen feltétele a hivataloknak, gyülekezetek vagyis ezek képviselői választása általi betöltése, össze nem illő, össze nem egyeztethető, s magát rég túlélni kellett gyakorlatnak hisszük, tartjuk. És a mily kedvetlen érzés támad mindannyiszor keblemben, midőn ily kinevezéseket hallok, s azokat el is fogadtatni tapasztalom : ép oly jó hatással volt reám, midőn a közelebb mult évben, bizonyos egyházmegyében, az aljegyző választására nézve — általános szavazati többség hiánya esetében, uj választás rendeltetett. Ha egyházmegyéink s kerületeink, az itt idézett példát követve, bár a hosszas gyakorlat által jogosnak látszó kinevezésekről lemondanának : egy lépéssel ismét közelebb leendne ev. prot. egyházunk, a helyesen értelmezett autonomiához, s ahoz, hogy köztünk, mindenek ékesen és szép renddel történjenek. Fel kell említenünk az egyházkormányzatban eddigelő teljesen ismeretlen rendszert, mely az ügyek folyama gyorsítása tekintetéből, autonomicus kormányrendszerünk gépezetében épen korunkban készül helyet foglalni magának, — és ez : hogy az egyházkormányzati fontosb tárgyak, mielőtt gyülésileg tanácskozás alá vétetnének, adassanak ki, bizalmas egyházi vagy világi ülnököknek , véleményes határozat jormulázása végett, kik ezt helyebenhagyás s megpecsétlés végett, gyűlés elébe terjesztendik. Ismerjük a tért, hol e rendszer sikerrel gyakoroltatliatik, p. a polgári s büntető perügyek kezelése körül : de állítni bátorkodunk, mikép aligha nem sántít az a logica, mely per analogiam, azt a kormányzati ügyekre nézve is alkalmazhatónak véli. — Ott, kész az alap, t. i. a törvény, melyre a véleményező tanácsos a kérdéses ügyet alkalmazza, s a hozandott Ítéletet felépíti : itt más alap nincs, mint a | tanácskozás, kölcsönös eszmecsere által kifejlendett