Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-07-26 / 30. szám

191 792 apostoli s ehez közeleső korban, a ker. plántaegyházakban, mindenek ékesen és szép renddel mindaddig, míg Jézus szelleme, egyházkormányzati elve ellenére, a később oly magas fokra emelkedett papi tekintély s hatalom csirái nem kezdtek mutatkozni. — Nem mérnők a papi uralom — hierarchia — első alapítójául azt nevezni, ki az, ugyanazon egy egyházban működő több lelkésztársai közt, tán épen az ékes és szép rend kedveért, először nevezte vagy neveztette magát episcopusnak, — mert hogy a presbyter és episcopus nevezet s hatáskör közt az apostoli korban semmi különbség nem volt, nyilván kitetszik a többek közt Csel. XX. 17, 28., — hol a gyülekezet vénei — presbyterek — egyszersmind vigyázók — episcopusoknak is neveztetnek, — de az egyházi hü történelemre hivatkozva, azt igenis állítjuk, mikép amaz intézménynyel lett elvetve, az egyházterén az a parányi magocska, mely később oly nagyszerű fává — hatalommá nőtte ki magát. Mert miután, említett gyakorlatra hivatkozva, a hatalmasb városokbani egyházak papjai, a körükben élt tekintélyes állású férfiak támogatására, nem minden alap nélkül számítva, az episcopus cimet kizárólagosan önmaguknak követelték : a mint kevesbült az episcopusok száma, azon arányban szélesbült hatáskörük, növekedett tekintélyük, szilárdult papok és nem papok irányábani hatalmuk, — kivált miután, az eredeti egyszerűségtől eltérőleg, az istenitisztelet mindinkább nagyobb külfény- s pompávali tartása, az egyházi alsóbb hivatalnokok légiója létesítését szükségessé tette; míg végre az ó-korban ugy a pogány, mint a zsidó egyházban törvényes szokásban volt főpapság eszméje — Pontifex maximus, sacerdos summus, — a ker. világban is testté levén, a hallgatóktól, —• világiaknak szoktuk mondani, — teljesen különvált, elszigetelt egyházi rend felőli fogalom elfogadtatott, — üdvére vagy hátrányára az egyháznak, az egyházi evangyéliomszerűleg értelmezett autonómiának? nem vitatjuk; az idevonatkozó adatok, a IV—XVI-dik század elejéig lefolyt hosszú s eseményteljes időszak történelme évlapjain, hova azokat, a részrehajlást nem ismerő itészet feljegyezte, láthatók, olvashatók. A reformátio roppant horderejű s áldásos hatását, ugy az erkölcsi, szellemi, mint a polgári világban, annak még elfogult ellenei is bevallani kötelesek. Alig kezdett ugyanis világolni amaz enyészhetlen érdemű férfiak, az első reformátorok nyílt fellépés , kitartó buzgalmuk felélesztette lelkiismeret szabadsága : az ébredés, élet s haladás jelei azonnal kezdtek, a társadalom minden rétegeiben mutatkozni. Sokat, hálásan kell elismerni, hogy igen sokat tettek az első reformátorok, az előítéletek gyengítése, az itt s ott már nagyon is elhomályosodott ker. hitelvek tisztogatása, s általában a népek és nemzetek civilisatiója elősegéllésére; de mindent, — bizonyosan azért, mert a sötét helyről a világosságra kilépett ember szemei, természeti alkotásuknál fogva, minden tárgyat, kivált az első pillanatban, ere- | deti alakjukban felismerni nem bírnak. —- az egyház evangyéliomszerii kormányzati alapelvét illetőleg, az apostoli őskor példájaként, kivált a kezdet amaz első nehéz napjaiban, ők sem tehettek. Kivétel nélkül, minden józan értelmű s az evangyéliom tiszta szeretetétől áthatott reformátor, —kik közé az annyi dúlást előidézett, annyi gyanúsítást felköltött paraszthad bőszült vezérét, s már az evangyéliomi szabad! ságot, — melyre a Krisztus hívei hivatvák, — ferdén értelmezett rajongó pártfőnököket nem számítjuk, sem számíttatni meg nem engedhetjük — elvül, követendő irányul tűzte ki magának oda hatni, hogy „a hierarchia, az evangyéliomi egyházba át ne ültettessék; hogy az ev. egyház, a világi hatalmasságok védszárnyai alá helyheztetvén, amaz érvényre emelkedett eszme, mikép az egyház, államot képez az államban, megdöntessék; s végre, hogy az ev. egyházkormányzatban , — annak ne csak tanító-lelkészek , — de hallgatótagjai is — világiak — részel-1 tessenek. Ámde ez utóbbit illetőleg, a mikép f vagyis az alkalmazásra nézve , eltérő nézetekre találunk. Luther e kérdésre vonatkozó s eléggé nem magasztalható elve volt : mindenek előtt a lelket világítni, a lelkiismeret szabadságát biztosítni, azután a külsőségeket, így az egyházak külkormányzatát is szervezni. Zwingli s utána sokan, habár megengedték is a tanító-osztály vagy lelkészek közti rangkülönbséget, a hierarchia ellen azáltal véltek az ev. egyházban legerősb védfalat emelni, hogy a lelkészeket a polgári hatalom alávetették, s ekkép a küriarchia felé gravitáló elv magvát elhintették. Calvin s az ő példája után igen sokan, a tanítók vagy lelkészek közti minden rendi fogalmat, rangi különbséget az ev. egyházból száműztek; az ev. egyház minden tagjai közti egyenlőség elvét kimondták s elfogadták; a szorosb értelemben vett, úgynevezett egyházi belügyek vezetését, a lelkészek tiszte- s kötelességeül nyilvánították, az ev. egyház védését, a világi haj talmasságok őrködése alá bízták; annak külkormányzatát a lelkészek- s világiakra egyiránt tartozónak elismerték s hirdették, s ekkép az apostoli j korban a keresztyénség három első századaiban annyi áldásos sikerrel gyakorlatban volt egyházi önkormányzat eszméjét felélesztették, s Jézus elvéhez híven, t. i. hogy az egyházban, mindenek ékesen és szép renddel történjenek, apresbyteri kormányrendszert, az ev. prot. egyházban ismét és örök időkre megalapították. (Vége követk.) Hajnal Ábel, helv. hitv. lelkipásztor. ISKOLAÜGY. Ellenbi rálát. Ellenbirálatok közlése, a mint a minap kijelentettük, lapunk oeconomiájával sehogy sem egyezik; azonban itt közkézen forgó könyvekről és oly ügyről van szó, hol minden legkisebb útbaigazítás is nagyfontosságú; azonfelül Sárospatakon ujabb