Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-07-19 / 29. szám

vannak. Igyekezz, a mint csak tőled legjobban telik, viseld magadat, a mint azt teheted, s akkor találsz magadban dicséretre, másoknál hálás elismerésre s szíves tiszteletre, ha mindjárt nem is fogod azt kérni; ellenben, ha sem igyekezeted, sem önviseleted magasztos feladatodnak és a közvárakozásnak nem felel meg, ne csudáld , hogyha a közönség hidegen fordul el tőled, mert a ki maga sem tiszteli magát, váljon, hogy tisztelje azt más ? Azért is félre olyan követelésekkel, melyeknek sem az evangyéliomban, sem az ev. tanítói hivatalnak természetében semmi alapja nincs. Míg ev. egyház s abban ev. tanító van, axióma az, hogy addig annak a presbyterium felügyelete alatt kell állni, melynek az élén az ős keresztyén egyház mintája szerint az illető lelkipásztor áll. Tudja, érti és teljesíti is ezt minden derék tanító , épen azért az olyanokhoz e vád nem tartozik, ők mint eddig, ugy ezután is közszeretet és tisztelet tárgyai maradnak. A ki pedig mind ezeknek dacára mégis csak körén kivlil lubickol és kapkodik , épen azzal árulja el gŐ-gét, épen azzal bizonyítja, hogy Ő a hivatalt s azzal járó erkölcsi előnyöket kevesli, szégyenli, s mint olyan azt szeretné, hogy ha a világi dicsőség rá is bő marokkal árasztatnék. Bizony-bizony mondom nektek, hogy az ilyen tanítóban Krisztusnak lelke nem lakik, épen azért nem is tanítónak való. — Lelkipásztori figyelmet igényel az egyházban az is, ha váljon járnak-e a hívek szorgalmatosan az Isten házába? ha váljon járatják-e a szülők gyermekeiket pontosan az iskolába ? ha váljon egyes családoknak körében ápoltatik-e a házi áhítatosság? ugy szinte, melyek az uralkodó előítéletek szokások és vétkek az egyházban ? Mind ezekre, ha egyházunkat a hanyatlástól s a végelpusztulástól meg akarjuk óvni, nekünk lelkipásztoroknak nagyon is figyelmeznünk kell, nehogy ellenkező esetben az elvetett tűz lángra kapjon, s a benlévők mindnyájan beleégjenek. A hol egyes lelkipásztoroknak ereje a szent cél eléréséhez nem elegendő, ott segédkezet nyújt az illető esperes. Napjainkban az esperesnek terhes, de ahhozlíépest annál dicsőségesebb a feladata; ugyanis most nemcsak az eddigit mindenféle megtámadások ellen férfiasan védeni, arra lehető legnagyobb gondossággal felügyelni, hanem egyszersmind ujat s minél rövidebb idő alatt teremteni szükséges. Mózeshez hasonló legyen tehát a mostani ev. esperes, a ki mint olyan még a kősziklából is vizet buzogtatni tudjon, s a kit a kaján irigység, aljas áskálódás és szemtelen megtámadás sem legyen képes leszorítani az erény útjáról. Csak az ilyen esperes számolhat az Isten segedelmére, s a jelen és utókor hálás elismerésére. Pilátus, és nádszálként ingadozó, vagy egyházunknak lényegével és termeszetével homlokegyenest ellenkező nézetű egyének e székbe legkevésbbé valók, és ha mindjárt angyaloknak nyelvén szólnának , s a tudományoknak minden kincsforrásait öszpontosítva éreznék is egyébként magukban. Jellem tehát az aranynál és kristálynál is tisztább, s a vasnál és kősziklánál is edzettebb, határozottabb jellem! ez a mostani bajok közti egyik legbiztosabb expediens. De járuljunk közelebb a dologhoz, ha már az elvilágiasodás a tanítóban is kárhozatos, mennyivel kevésbbé tűrhető az ev. lelkészben, a ki szent hivatásánál fogva az egész egyháznak mintegy tükre, szemefénye tartozik lenni. Azért is vigyázzon az esperes, nehogy főtől büdösödjék a hal, s a hol a bajon máskép teljességgel segíteni nem lehet, ott mint Isten bajnoka álljon elő az Istennek minden fegyvereivel, szakítson a roszszal, mert ezt kívánja az egyház üdve, ezt követeli az ő hivatalos állása.— Csak egy ilyen fellépés, a hol a sürgős szükség kívánja, s látni fogjátok, mennyire megtisztul az itt-ott lélekzésre már-már elviselhetlenné vált sűrű levegő. Néha napján így okoskodtak, pártolni kell a papot minden áron, mert pap. En azonban ezt így értei mezem, pártolni kell a papot, ha csakugyan pártolásra érdemes, mert csakis ilyen pappal nyer a papság, egyszersmind a közügy is; ellenben, ha a valósult roszat készakarva pártolja, magának és & közügynek ásta azáltal a vermet. Ez így áll. Éljenek tehát a derék papok , tisztuljanak a haszontalanok ! Napjainkban életre kaptak a tanítói értekezletek, melyek mint tudjuk a végre tartatnak, hogy kölcsönös eszmecsere utján az annyira fontos tanításnövelési ügyön könnyítve lehessen. A cél dicső, de hogy egyszersmind áldásdús is lehessen, vigyázzanak az esperes urak , hogy ezen értekezleteknek munkálata időről-időre be is mutattassék az esperességnek, és csak az ott nyerendő jóváhagyás után 1 nyerhessen az értekezleti dolgozat érvényességet, különben, ha ez elmulasztatik, status in statu fog keletkezni belőle, minek a jelei helylyel-helylyel máris mutatkoznak, mit azonban a helyesen értelmezett autonomia szerint tűrni sehogy sem lehet. Ismétlem tehát : az értekezletek bölcs vezetés mellett igenis tartassanak meg, de valamíg csak az esperesség határozatot nem hoz felőlük, mindaddig függesztessenek fel határozataik s intézkedéseik, különben mint mondám, lesz status in statu, mi nem nekünk való, s épen azért erkölcsileg, jogszerűleg nem is tűrhető. No de az esperes sem mindentudó, miszerint mindenek felől tökéletes tudomása lehessen, épen azért ne quid res publica sacra detrimenti capiat, mint jó atyafiak és testvérek vigyázzunk mindnyájan egymásra, intsük és tanítsuk keresztyéni szelídséggel egymást; a hol tettleges segítség szükségeltetik, já-I ruljunk ott is a jó ügyhöz tehetségünk szerint, a hol akár papi, akár világi uralom mutatkozik, álljuk azonnal útját, mert sem az egyik, sem pedig a másik nem nekünk való, s miután, mint ev. ker. Isten és Krisztus országának tagjai vagyunk, igyekezzünk Krisztust, vagyis az ő mennyei tanát mindenben uralkodtatni, magunkat pedig ezen Isten lelke uralmának kész szívvel alávetni, miszerint valósággal Istenéi és Krisztuséi is lehessünk. Horváth Sámuel.