Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-07-19 / 29. szám

vannak. Igyekezz, a mint csak tőled legjobban te­lik, viseld magadat, a mint azt teheted, s akkor ta­lálsz magadban dicséretre, másoknál hálás elisme­résre s szíves tiszteletre, ha mindjárt nem is fogod azt kérni; ellenben, ha sem igyekezeted, sem önvi­seleted magasztos feladatodnak és a közvárakozás­nak nem felel meg, ne csudáld , hogyha a közönség hidegen fordul el tőled, mert a ki maga sem tiszteli magát, váljon, hogy tisztelje azt más ? Azért is félre olyan követelésekkel, melyeknek sem az evangyéliomban, sem az ev. tanítói hivatal­nak természetében semmi alapja nincs. Míg ev. egy­ház s abban ev. tanító van, axióma az, hogy addig annak a presbyterium felügyelete alatt kell állni, melynek az élén az ős keresztyén egyház mintája szerint az illető lelkipásztor áll. Tudja, érti és telje­síti is ezt minden derék tanító , épen azért az olya­nokhoz e vád nem tartozik, ők mint eddig, ugy ezután is közszeretet és tisztelet tárgyai maradnak. A ki pedig mind ezeknek dacára mégis csak körén kivlil lubickol és kapkodik , épen azzal árulja el gŐ-gét, épen azzal bizonyítja, hogy Ő a hivatalt s azzal járó erkölcsi előnyöket kevesli, szégyenli, s mint olyan azt szeretné, hogy ha a világi dicsőség rá is bő marokkal árasztatnék. Bizony-bizony mondom nektek, hogy az ilyen tanítóban Krisztusnak lelke nem lakik, épen azért nem is tanítónak való. — Lel­kipásztori figyelmet igényel az egyházban az is, ha váljon járnak-e a hívek szorgalmatosan az Isten há­zába? ha váljon járatják-e a szülők gyermekeiket pontosan az iskolába ? ha váljon egyes családoknak körében ápoltatik-e a házi áhítatosság? ugy szinte, melyek az uralkodó előítéletek szokások és vétkek az egyházban ? Mind ezekre, ha egyházunkat a hanyat­lástól s a végelpusztulástól meg akarjuk óvni, ne­künk lelkipásztoroknak nagyon is figyelmeznünk kell, nehogy ellenkező esetben az elvetett tűz lángra kapjon, s a benlévők mindnyájan beleégjenek. A hol egyes lelkipásztoroknak ereje a szent cél eléréséhez nem elegendő, ott segédkezet nyújt az illető esperes. Napjainkban az esperesnek terhes, de ahhozlíépest annál dicsőségesebb a feladata; ugyanis most nemcsak az eddigit mindenféle megtámadások ellen férfiasan védeni, arra lehető legnagyobb gon­dossággal felügyelni, hanem egyszersmind ujat s mi­nél rövidebb idő alatt teremteni szükséges. Mózes­hez hasonló legyen tehát a mostani ev. esperes, a ki mint olyan még a kősziklából is vizet buzogtatni tudjon, s a kit a kaján irigység, aljas áskálódás és szemtelen megtámadás sem legyen képes leszorítani az erény útjáról. Csak az ilyen esperes számolhat az Isten segedelmére, s a jelen és utókor hálás elisme­résére. Pilátus, és nádszálként ingadozó, vagy egy­házunknak lényegével és termeszetével homlok­egyenest ellenkező nézetű egyének e székbe legke­vésbbé valók, és ha mindjárt angyaloknak nyel­vén szólnának , s a tudományoknak minden kincs­forrásait öszpontosítva éreznék is egyébként maguk­ban. Jellem tehát az aranynál és kristálynál is tisz­tább, s a vasnál és kősziklánál is edzettebb, határo­zottabb jellem! ez a mostani bajok közti egyik leg­biztosabb expediens. De járuljunk közelebb a dologhoz, ha már az elvilágiasodás a tanítóban is kárhozatos, mennyivel kevésbbé tűrhető az ev. lelkészben, a ki szent hiva­tásánál fogva az egész egyháznak mintegy tükre, szemefénye tartozik lenni. Azért is vigyázzon az es­peres, nehogy főtől büdösödjék a hal, s a hol a ba­jon máskép teljességgel segíteni nem lehet, ott mint Isten bajnoka álljon elő az Istennek minden fegyvereivel, szakítson a roszszal, mert ezt kívánja az egyház üdve, ezt követeli az ő hivatalos állása.— Csak egy ilyen fellépés, a hol a sürgős szükség kí­vánja, s látni fogjátok, mennyire megtisztul az itt-ott lélekzésre már-már elviselhetlenné vált sűrű levegő. Néha napján így okoskodtak, pártolni kell a papot minden áron, mert pap. En azonban ezt így értei mezem, pártolni kell a papot, ha csakugyan párto­lásra érdemes, mert csakis ilyen pappal nyer a pap­ság, egyszersmind a közügy is; ellenben, ha a való­sult roszat készakarva pártolja, magának és & köz­ügynek ásta azáltal a vermet. Ez így áll. Éljenek tehát a derék papok , tisztuljanak a haszonta­lanok ! Napjainkban életre kaptak a tanítói értekezle­tek, melyek mint tudjuk a végre tartatnak, hogy kölcsönös eszmecsere utján az annyira fontos taní­tásnövelési ügyön könnyítve lehessen. A cél dicső, de hogy egyszersmind áldásdús is lehessen, vigyáz­zanak az esperes urak , hogy ezen értekezleteknek munkálata időről-időre be is mutattassék az espe­rességnek, és csak az ott nyerendő jóváhagyás után 1 nyerhessen az értekezleti dolgozat érvényességet, különben, ha ez elmulasztatik, status in statu fog keletkezni belőle, minek a jelei helylyel-helylyel máris mutatkoznak, mit azonban a helyesen értelmezett autonomia szerint tűrni sehogy sem lehet. Ismétlem tehát : az értekezletek bölcs vezetés mellett igenis tartassanak meg, de valamíg csak az esperesség ha­tározatot nem hoz felőlük, mindaddig függesztesse­nek fel határozataik s intézkedéseik, különben mint mondám, lesz status in statu, mi nem nekünk való, s épen azért erkölcsileg, jogszerűleg nem is tűrhető. No de az esperes sem mindentudó, miszerint minde­nek felől tökéletes tudomása lehessen, épen azért ne quid res publica sacra detrimenti capiat, mint jó atyafiak és testvérek vigyázzunk mindnyájan egy­másra, intsük és tanítsuk keresztyéni szelídséggel egymást; a hol tettleges segítség szükségeltetik, já-I ruljunk ott is a jó ügyhöz tehetségünk szerint, a hol akár papi, akár világi uralom mutatkozik, álljuk azonnal útját, mert sem az egyik, sem pedig a má­sik nem nekünk való, s miután, mint ev. ker. Isten és Krisztus országának tagjai vagyunk, igyekez­zünk Krisztust, vagyis az ő mennyei tanát minden­ben uralkodtatni, magunkat pedig ezen Isten lelke uralmának kész szívvel alávetni, miszerint valóság­gal Istenéi és Krisztuséi is lehessünk. Horváth Sámuel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom