Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-07-12 / 28. szám

tik, liogy psychologikus elvek alapján a gyermeket oktatás által, keresztyénnek, hazafinak, embernek nevelje. Örömmel kellett ennélfogva nálunk is a protestáns egyház azon igyekezetét üdvözölnünk, miszerint minden erő megfeszíttetett, bogy tanítói képezdék állíttassanak, örömmel kellett hallani, hogy az ág. h. tiszai kerület is a protestáns nép fejlődésére fordítva figyelmét, uj életet adott a nyíregyházi tanító-képezdének, mely az egy évtized előtti fegyverzaj alatt sírba temettetett. Nem nagyszerű intézet ugyanaz, melynek a tiszai e. h. kerülete uj életet adott, mert nem dicsekedhetik sem a tanítók sokaságával*], sem a tanépület nagyszerűségével, hanem jól meggondolva Curtmannak azon mondatát, hogy „a seminariumokat ugy kell elrendeznünk a mint lehet, mert sokkal nehezebb őket ugy elrendezni a mint kellu

, azt hisszük, hogy kezdetnek annyi is elég, s reméljük, hogy azon intézet, mely f. é.. september elején újra megnyittatik, évről-évre erősen gyarapodva áídásteljes hatású leend. Kérdezhetné ugyan valaki: Ugyan miféle seminarium lesz az, a melyet ti felállíttok, a mikoron még házatok sincsen, a melyben valamennyi növendék szoros felügyelet alatt lakni fog? Erre a kérdésre a felelet ez : Ámbátor igaz, hogy a direct felügyeletnek bizonyos haszna van, vagy inkább lehetne, mindazonáltal szintúgy nyilvánvaló dolog, hogy a legjelesebb seminariumi igazgatók s tanítók tapasztalása szerint a növendékek legnagyobb része, a seminariumban töltött éveket, gyötrelmi éveknek nézte, s később az életbe lépve vagy elaljasodott, vagy azzá vált, mit pedánsnak szoktunk nevezni, minden életrevalóság nélkül. Legyen szabad e helyen két ismeretes paedagogus nézetét közlenem. Honcamp „Die Schullehrer-seminarien und ihre Reorganisation im Geiste der Zeit" című iratában, melyben a clausura ellen kikel, többi között a 20-ik lapon azt mondja : „A merev házi rend s a világtóli elkülönzés (a seminarium által) az ifjakban elégedetlenséget s rosz kedvet szül, őket faragatlanokká s szögletesekké teszi, s elősegíti azon utálatos pseudobursehikosus hangulatot, mely őket száz meg száz bárgyú haszontalanságra, s a legdurvább pennalismusra elcsábítja! E nagy korlátoltságért a legtöbben köziilök később az életben fogják magukat kármentesíteni, ugy hogy sokan, s nem ritkán épen azok, kik a seminariumban látszólag a legcsendesebbek s legszelídebbek voltak, később az egész képezde gyalázatjára kicsapongok, sőt valóságos korhelyek lesznek. Ugy szólva egyetlenegy semiuarista sem tudja az ép oly hirtelen nyert a mily keservesen nélkülözött szokatlan szabadságot helyesen használni. A legtöbb kénytelen az életben mindazon ügyetlenségekből s szögletességekből kivetkőzni, melyeket a seminariumban magára öltött. A kényszer ós a félelem a nevendékeket csúszó-mászó függéshez szoktatja, a lealázó bánásmód bennök alávalóságot, a bennök bizalmat nem helyzö felügyelet szenteskedést, — egyszóval semmirevalóságot kelt®. *) Az „Alig, Deutsche Lehrejzeitung" 1859-ki 24-ik számában egy névtelen magyar (?) iró „Uber das Volksschulwesen in Ungarn" cimü cikkébe a többi gáncsolás között ezt mondja. rSeit Október 1858 besteht in Oedenburg ein Schullehrerseminar, wo man die Jünglinge 50 an der Zalil in der ungarischen Sprache zum Lehramt befahigen will. Ueber die Leistungen desselben liegt noch niclits vor, und unmöglich kann es Erspriessliches leisten, da ausser dem Director nmein ordentlicher Lehrer angestellt ist. Jetzt kam dazu ein Theolog der in Waldenburg ein halbes Jahr hospitirte". —• Hogy névtelen urnák ujabb oka legyen a magyar népnevelési ügy gáncsolására, tudja meg, hogy Nyíregyházán is csak három, s közöttük két segéd-tanár fog működni, s ha kedve telik törjön ezen képezde felett is pálcát, miként a sopronyi képezde felett tört, minekelőtte eredményt látott volna. Egyébiránt oly ember ítélete, ki még azt sem tudja megbecsülni, mit prot. hazánkfiai a legnagyobb áldozatokkal teremtettek, nem sokat nyom. Ily kiáltozást hazánkban feljegyzünk, signifikálunk, s ezzel az egész észrevételnek vége, külföldön azonban meglehet, hogy váltunk egymással egy pár szót. A köztiszteletben álló dr. A. Diesterweg „Zur Lehrerbildunga

című röpiratában ekkép szóll : „Internátus vagy externatus ? A tanítók ezen tárgy felett hatalmasan vitatkoztak, még pedig valamennyi tartományi tanítói értekezleten, a nagy ós szabad gyűléseken Boroszlóban, Drezdában, Hamburgban, Kielben s egyebütt. „El a kaszárnya élettel" kiálták : „el a zárdai kényszerrel, el azon válaszfallal, mely a nevendék előtt az életet elcsukja !" E nyilatkozatokból kiviláglik, hogy a nevendékek az intézetből valami elkeseredett érzelmet vittek ki magokkal. Szorultságot érzettek a falak között; kikívánkoztak Istennek friss és szabad levegőjére, ki a világba, s irigyen néztek a fán ülő szabad madárra. Ez tény. Már a felsorolt okoknál fogva nem igen óhajtandó, hogy a seminaristáknak külön laktanya adassék. Különösen ha tekintetbe vesszük, hogy a tiszai ág. h. kerületnek sokkal nagyobb baja vau a tanítói állomások javításával, a gymnasiumuk fentartásával és egyes, nem csekély számú egyházak felsegélésével, semhogy csak távolról is építkezésekre gondolhatna. Ezenkívül még azt is kérdezem : Ugyan miért nem záratnak el a jogi, orvosi, theologiai s egyéb tudományok tanulói ? ! Vagy talán egy szegény iskolamesterségre készülő jobban ki j van téve a világ csábjainak, mint más ifjú ? Vagy talán a képez-1 dei nevendékben nagyobb a hajlam a roszra, mint más tanulóban ? Vagy talán csak a semiuarista azon ifjú, kinél az erkölesij ség tisztasága elcsukás által biztosíttathatik. Feleljen ezen s még több eféle kérdésre mindenki, kinek ez ügy szivén fekszik, s e : szerint feleljen arra is, s váljon okvetlen szükséges-e a világtóli ! elkülönzés, ha bár igaz, hogy az ifjakra nézve kevesebbe kerülne , az elélhetés, mintha magányosaknál laknak. Végül még néhány szó a három tanfolyamról. Ámbár a kerület által elfogadott terv szerint a két első évi tanfolyamnak , inkább eleméletinek, a harmadiknak pedig gyakorlatinak kell lennie, igen csalatkozik, ki azt hiszi, hogy a két első év elméleti tanulmányokra ugy fordíttatik, "hogy ezek a gyakorlatot csak részben is kizárják. — Az elméleti és gyakorlati tanulmányok közti válaszfalak rég ledöntettek, s a valódi tanító nem is képes elméleti tudományt gyakorlat nélkül, s gyakorlatit elmélet nélkül gondolni. Minden tanításnak gyakorlatinak kell lennie, azaz : olyannak, mely a benső s külső életre azonnal egyiránt alkalmazható. Azért is nemcsak az utolsó év gyakorlati, hanem mindegyiknek annak kell lennie, hogy a nevendék tanítójától minden tanítási órán úgyszólván lesse el, miként kell tanítani, s miképen kellene nékie is egykoron, majd ha hivatalba lép, gyermek-nevendékeit buzgó keresztyénekké, igazi hazafiakká, s valódi emberekké nevelnie. Noszág. -- — KÜLFÖLD. Törökország. Áttérés. Ujabb időkben egy ifjú mohamedán, ki bírói hivatalt viselt, nejével együtt keresztyén vallásra tért. Egy angol hirlap — melyből e tudósítást vettük — előadja azon számtalan viszontagságot, melynek alávettetett merész lépése miatt. Többek közt a török kormány követelte tőle, hogyha vallását megváltoztatta, mondjon le eddigi nevéről, s vegyen fel mást. Afrikai hittérítés. Az utóbbi huszonöt év alatt keleti Afrikában 100 gyülekezet és 200 keresztyén iskola alapíttatott. A busz különböző nyelven nyomatott bibliából temérdek mennyiség osztatott el azon vidéken s kiszámíttatott, hogy mintegy 16,000 gyermek nyert oktatást azon iskolákban s 3 5,000 szerecsen tért át. Ír földi presbyteri egyház. Nem tudni tökéletesen, hogy mikép hatott be a protestantismus Irföldre és maga az irföldi presbyteri egyház jelenleg öt püspökséget, és ötszáz tizennégy gyülekezetet számlál. Ezek öt hittérítőt tartanak Indiában, kik számos idegen segéd által gyámolíttatnak. Van öt hittérítője a zsi-