Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-07-12 / 28. szám

milyen tanodáink vannak. A helyett tehát, hogy a számot szaporítjuk, jobb volna inkább az erőt szaporítani , s azon öszpontosított erővel, ha bár kevesebb szánm, de azért minden becsületes igényeknek megfelelő tanodákat létesíteni. Akkor aztán volnának, kivül-belol jól ellátott tanodáink, holott in statu quo kisebb-nagyobb mértékben nyavalgunk, — igen ám, mert szerte szét szivárog erőnk, vagyis a divide folytán elerőtlenedünk. Valóban ideje volna már egyszer saját kárunkon okulnunk, s a hiúságnak kedvéért egy életkérdést többről-tobbre nem kockáztatnunk. Hát az a tanodai emancipatio , váljon nem volna-e egyházunkra nézve jó? mert igen jól emlékszem rá, hogy 184% némely tanár urak ezt nagyon pengették, s az egyháztóli függést mini egy kiskoruságnak, derogamennek tartották. Ez a kérdés jól megmagyarázva épen annyit jelent, mintha valaki más szavakkal azt mondaná : váljon nem jó volna-e a plántát anyaföldétől elszakasztanunk, s égaljától elválasztanunk ? próbáld csak a plántát anyaföldétől elszakasztani, s más idegen földbe ültetni, avagy nem liervad-e el azonnal? Igy próbáld csak tanodáinkat az egyháztól elkülöníteni, s nem fogják-e azok minden tekintetben és örök időkre megsínleni azt? Ha nem lesz anya, a mely őket időről-időre gondosan ápolja, s felettük mintegy őrködjék, utoljára is, váljon nem kondul-e meg a halálharang ? Most látjuk tehát legjobban, hogy hová vezetett volna némely igenis vérmes tanár uraknak akkori okoskodásuk. Ugyanis ha az valósul, a mit ők akkoriban egész torok-szakadásig vitattak, t. i. hogy a tanodák szakíttassanak el az egyháztól, lehet, hogy ma már egyetlen-egy ős alapokra fektetett, és így valódi tanodánk sincs, s egy- ! házunk törött hajóhoz hasonlólag tökéletesen szétzilált állapotban csenevész. — Azért is okuljunk a múltakból, szívjunk a gőzből valóságot, s axióma gyanánt véssük szívünk falába, hogy tanodáinknak egyházunkkal mindég karöltve kell járniok; tanuljuk meg, hogy oly egyháztól függni, a milyen az evangélika dicsőség; ellenben attól elszakadni akarni felfuvalkodásnak jele, s a legaljasabb rabszolgaság. Főgymnasiumokból egyetemek szokták kinőni magukat. így látjuk ezt jobbadán mindenütt, így hozza ezt az áldott természetnek rendje is magával, mely mint tudjuk, semmi ugrást sem tűr, és ha mégis ugrás történik benne, azt bosszulatlanul nem hagyja. — Ily egyetem a három millió magyarhoni protestáns szégyenére és kárára hazánkban ekkoráig hiányzott. A legújabb időkben azonban ennek eszméje is szőnyegre került, s mind két testvérfelekezetnél kellemes viszhangra talált. A keblek magasan feldobogtak, s az áldozatok szépen folytak ; egy idő óta azonban ez is csökkent a magyar szalma-lángnak szomorú bizonyságául. Miben rejlik már ezen elakadásnak oka? mert nem elég, csak a száraz tényt nézni és a felett sopánkodni, hanem, hogy a bajon segíthessünk, mindenesetre az elakadás okait kell elébb fürkésznünk. Tán Pest városa az oka, mintha egy ev. egyetemnek elfogadására és felvirágoztatására elégtelen volna ? Epen nem, sőt Pest mint hazánk fővárosa, s a magyarhoni műveltségnek gyúpontja közlekedési szempontból is erre legalkalmatosabb; s ha Pesten szépen megférhetett ekkoráig egy egyetem, melyet mi a magunkénak nem mondhatunk, váljon miért ne más is, melyet édes gyermekünk gyanánt szorítanók keblünkhöz ? Hol és miben rejlik tehát az elakadásnak fő oka ? megmondom. Részemről az elakadásnak első okát abban találom, hogy annak a leendő pesti ev. egyetemnek kellő alapja nincs; továbbá, hogy kitűzött nemes feladatától máris eltávozott. — Az elsőt illetőleg könnyen azt mondhatná valaki, hogy hisz ezen pesti theologiai képezde ker. szereteten alapult és alapul, mint olyan felől lehetetlen állítani azt,hogy kellő alapja nem volna; de én erre csak azt felelem, hogy valamennyi intézeteink mind ker. szereteten alapultak. Mivelhogy azonban a szeretetnek szinte bizonyos fokozatai vannak, s én épen Pesten ezt a fokozatot átugorva találom, ennek az átugrásnak tulajdonítom egy felől a mostani pangást. Urak! nincs Pesten felgymnasmmunk, melyből az egyetem természetes uton-módon szokta kinőni magát. Váljon, hogy gondolhattok tehát ily hiány következtében célszerű haladást? Avagy a felgymnasium hiányát nem nektek kelle nyakra-főre pótolnotok utólagosan ? és ha ti ily pótlásokkal fogtok foglalkozni, váljon megfeleltek-e akkor azon feladatnak , melyre képezdétek és a képezdében ti hivatva vagytok? gondolkozzatok csak kissé. Ugrás tehát egy felől az ok, mely mint olyan bosszulatlanul magát hagyni nem szokta. — Ha ti egyetemet akartatok vagy akartok Pesten, mi igenis egyházunkra nézve múlhatlanul szükséges, — mert hány szegény jóravaló fiu van, a ki csupán szegénysége miatt nem látogathatja a külhoni egyetemet, s azért mégis igen jó szolgálatot tehet egyházunknak, hogy ha itt kellőleg kiképezheti magát, — ha mondom, ti egyetemet akartatok, vagy ákartok Pesten, akkor gondoskodtatok volna elébb jó felgymnasiumról, és ugy aztán annak alapján egyetem felől, — akkor igenis lett volna az egyetemnek természetes alapja, a melyből természetes uton kinőtte volna magát. De így az egész praeparandia csaknem fövenyre épített házhoz hasonlít, melynek egy árviz és nagy szél igen nagy csapást okozhat*). Az elakadásnak más okát abban találom, hogy az a pesti praeparandia kitűzött nemes feladatától máris eltávozott. Mi volt a feladata? A két testvéregyház számára derék, alapos papokat nevelni, s annálfogva egységet eszközölni. így terjesztetett a dolog sup. közgyűlés alkalmával elő, s így üdvözöltük az intézetet, mint közös kapcsot közöttünk. Lássuk már, ha váljon ugy van-e valósággal is? A pesti theologiai intézet reformátának címezi magát **). Hol van itt az a közös kapocs, mely nyilván és ünnepélyesen kijelentetett, s mely nagyon óhajtandó, hogy *) Megtörténtek e tekintetben is a kellő első lépések. Szerk. **) Ez egyszer történt — lapsu calami, csekély alap ily vádra. Szerk.