Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-06-14 / 24. szám

s. gondnok Tisza Kálmán ö nagysága a kebelbeli lelkészi gyámintézet javára hozandó áldozatra néhány szívből jövő szó kíséretében a jelenlevőket felhíván, s ő maga a nemes célra 420 ftot felajánlván, aláírási ívet bocsátott el : a meleg kebelből fakadt szó, hatás, a nemes példa eredmény nél­kül nem maradt, mert ugyanis mindjárt ő utána világi t. b. Lovassy Ferenc 50, Tisza Lajos ő nsga 105, v. t. b. Szőke Károly 40, v. t. b. Ercsey László 10, v. t. b. Nadányi Ferenc 20, t. Debreceni Mihály 10, t. Balogh László 10, f. t. esperes Balogh Péter 20, t. Balogh Imre 10, lelkész Nagy Dániel 10, 1. Szűcs Imre 10, 1. Nagy Sándor 10, S. 1. Bökönyi János 5, 1. Nagy Péter 10, 1. Soltész Lajos 10, S. 1. Kis Károly 20, fő­jegyző Szikszai József 10, 1. Varga Lajos 5, e. t. b. Mészáros S. Endre 5, esperesi segéd Osváth Imre 12, 1. Csomor János 8, 1. Gál Mihály 5, c. t. b.Böszörményi József 10, e. t. b. Győri Mihály 10, közlő 10, 1. Makai László 5, 1. Dobrai Ferenc 2, 1. Böszörményi Pál 2 frt 40 krt, 1. Tomka Károly 2, 1. Baló Béni 2, 1. Böszörményi Károly 5, Összesen 863 o. é. forintokban tevék le a kebelbeli lelkészek özvegyei s árvái javára ál­dozataikat. Adja Isten, hogy több gyámtalan özvegyeik s árvák javára is a buzgóság lelke ilyen vagy ehez hasonló pünkösti ajándékokat eszközöljön; adja Isten, hogy a sz.-lélek vétele felöl megkérdeztetvén, az efezusi tanítvá­nyokhoz hasonlóan így ne legyenek kénytelenek vála­szolni. „Sőt inkább azt sem hallottuk; hogy vagyon c sz.-lélek." Ap. Csel. XIX. r. 1. 2. v. Muhi Sámuel, helv. hitv. lelkész. na? JL. mc c? a. Mindkét hitvallású evangélikus árvákat segélye­ző egylet. Kérelem hitünk sorsodhoz ! „Ha valaki egy ilyen gyermeknek gondját felveszi az én nevemben, nékem veszi fel gondomat", mond Jézus (Máté 18, 5). S tovább így szólt a szentírás : „Tegyetek Ítéletet a szegénynek és az árvának : a nyomorultat és a szegényt igazítsátok meg. A szegényt és a szűkölködőt mentsétek meg, és a gonoszoknak kezökbol szabadítsátok meg." (Zsolt. 82, 3. 4). „A tiszta és Isten előtt és az atya előtt szeplő nélkül való isteni szolgálat ebben áll : meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ö nyomorúságokban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól." (Jak. 1, 27). Felesleges volna annak bebizonyítása, hogy az árvák­róli gondoskodás szent kötelességünk. Ép oly céltalan vol­na anuak emlegetése, mily keveset tett e tekintetben eddig az evangélikus egyház az ausztriai birodalomban. Minden­ki, ki csak látni akar, könnyen meggyőződhetik arról, hogy mily nagy munka várakozik reánk ez irányban, ha egy futó pillantást vet Némethon, Franciaország s Anglia evan­gyéliumi egyházára, a hol számos segélyintézet és árvaház a szülei nevelés nélkül szűkölködő kisdedeket egyházuk­nak hitbuzgó s kegyes tagjaivá, s az emberi társaság hasz­nos polgáraivá neveli. Egyedül Némethonban száznál több mentöintézet s még sokkal több árvaház létezik ! Nincsen-e nekünk is ily intézetekre égető szükségünk ? Nem találtatnak-e nálunk is falusi s városi községekben egyaránt elhanyagolt gyer­mekek? Ne plántálják és táplálják-e nálunk is árvaházak és mentöintézetek, mit a szülei házak nem birtak plántálni és táplálni? Ne nyíljanak e meg nálunk is mentőintézetek a gyermekek előtt, hogy így a börtönök későbben zárva ma­radjanak előttök ? Napjainkban igen sokat szóinak a belmissio áldásai­ról, melynek első feladata bizonyosan a magukra hagyott s elhanyagolt gyermekekrőli gondoskodás. A puszta szó azonban mitsem használ, — csak a tett az, a mi célhoz vezet! Az alább következő árvaegyleti szabályokból látható hogy mit akarunk. Napjainkban hihetetlen eredményeket idézett elő a szabad egyesülés, — s ez a keresztyénség szolgálatában is tanusitandja a maga hatalmát! Mindazon nagy és hasznos vállalat melyet külföldi tcstvéreinkuél látunk , nem az egyházi kormánytól , hanem szabad egyletektől vctic eredetét ; nem juthatnánk-e mi is ez utón nagy eredményhez ? Erőnket oly munka kőiül akar­juk gyűjteni s egyesíteni,—melyet sürgetős munkának tartunk. Nem akarunk bölcsödét, nem a szónak köznapi értel­mébsn vett árvaházat, — hanem oly intézetet akarunk, mely szigorúan s tisztán protestáns szellemben vezesse és őrizze a gyermekeket azon korukig, a midőn felfegyverez­ve a hit és szeretet hatalmával, reményteljesen bocsáttat­nak a világba, magokat hasznos foglalkozásnak szentelen­dők. A nevendékek tehetségeit a legnagyobb lelkiismére­tességgel akarjuk megvizsgálni, s azoknak mindegyikét oly életpályára léptetni, melyhez legtöbb képességet nyert az Istentől. Nem akarunk oly intézetet, mely a nevendékek felvételénél azoknak szülőhelye s nyelve után tudakozó­dik;— mindenütt akarunk segíteni s megmenteni, a hol csak szükséges a segítség, és segíteni annyira, a mennyire azt az eszközök megengedik, a nélkül, hogy a segítségre szorulótól megkérdeznők, hol született legyen, s magyar, német vagy szláv származásu-e ? Nem akarunk kincseket gyűjteni, s addig várni, míg azok oly összeggé növeked­nek, mely cselekvésünket feleslegessé tevén, önmagától tartsa fel az intézetet; hanem abban bizunk, ki azt, mit egy gyermeknek teszünk, ugy akarja tekinteni, mintha ne­ki tettük volna; az ő áldása nem fog késedelmezni! 0 a vizeken járt, ö megzabolázta a vihart s a hullámokat, az ö hatalmában áll a szeretet tettein segíteni és a mustármag­ból erős fát növeszteni! S ezen erős bizalommal hívjuk fel közel s távollevő helv. és ágost. hitsorsosinkat; járulnának egyletünkhez, megjegyezvén, hogy valamint Írásbeli, ugy szóbeli jelenté­sek is az egylet bizottmánya által (urak utcája 6. sz. 1-ső emelet) fogadtatnak el, mely a tagok neveit és adományait is közlendi. A rendes tagok 50 auszt. ért. krból álló hóna­pi adományra kötelezik le magukat, mint ez az alapszabá­lyokban látható; a rendkívüliek pedig 26 oszt. ért. krból álló hónapi adományra. A résztvevőknek azonnal küldet­nek meg az alapszabályok. Ügyünket leginkább a lelkész és tanító urak pártfo­gásába ajánljuk s kérjük őket, szíveskedjenek mielébb be­küldeni jelentéseiket. Pesten, május 22. 1859. Az egylet elnöksége. Az evang. árvákat segélyező egylet alapsza­bályai. Az egylet céljci. 1. §. Az állandóan Pesten székelő egylet célja : az evang. árvákróli gondoskodás, — és jövendőben mihelyest azt az eszközök megengedendik, egy ev. árvaház felállítása Pesten. Az egylet eszközei. 2. §. Az említett cél elérésére szolgáló eszközök a következők : 1. Az egyleti tagok rendes adományai, s 2. különös adományok s netaláni hagyatékok. Az egyleti tagok rendes adományainak egyharmada előlegesen oly pénzalap képzésére fordíttatik, mely a ne­talán felmerülő szükségeket fedezze, s idővel tulajdon ház­szerzésre szolgáljon eszközül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom