Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-06-07 / 23. szám

— jelentést tévén arról is, hogy a földes uraság, a papi és tanítói másfél telek után járuló törvényes mennyiséget mindenből kiadván, az egyességnek aláirt — s az e tárgyban kelt miniszteri magas rendelet értelmében megkívántató egyházmegyei felsöség jóváhagyását kérte — mely megadatott, s a lelkész eljárárása megerősíttetett, a szükséges okmányok elkészíttetése rábízatván. A t. vidi egyház bejelentette, miként szilárdul elhatározta, jövő julius hóban temploma építtetésének — melynek rajzát bemutatta — megkezdetését — de költség ki vettetést készíttetni elmulasztotta. A mátyusi lelkész panaszosan előterjeszti — hogy egyházában az iskoláztatás több évek óta mulasztatik, az egyházi tagok az egyházmegyei s polgári rendelkezésekkel mit sem gondolok —- makacsok — s az egyháziasság iránt hidegek — az egyházi elöljáróknak nem engedelmeskedök — e visszaélések megszüntetésére egy erélyes küldöttség küldetett ki. Beregszászi 155 egyházi tag, az egyházadó aránytalansága, elviselhetetlensége, s igaztalansága miatt panaszt emelvén; — a lehető célos intézkedés megtételére, s a nyugtalan — elégületlen kedélyek lecsillapítására egy küldöttség működése vétetett igénybe. A hetyéni és fornosi egyházakból két család templombeli székeik, részint visszarendeltetése; részint másoknak abbóli kiutasítása miatt emelvén panaszt : az elsőbbnek ügyében tett egyházlátogatási és küldöttségi eljárások befejeztetve lévén, — ügye s okmányai végelintéztetésül a f. t. egyházkerület eleibe terjesztendők : az utolsóbbnak érdekében tett egyházi elöljáróság rendelkezése helyeseltetett — s nem találtatván kérelme méltányosnak, a templom gyakorlására, vallásos buzgóság kifejtésére s az egyház mindennemű terheinek viselésére komolyau figyelmeztetett. Aggasztó figyelmet ébresztett, két egyházmegyei világi tanácsbiránknak hivataloskodásoktóli elvonultságuk— azonban még ez el nem csüggeszti végkép reményünket: mert a lemondási nyilatkozatok — hatályos közremunkálás által még megmásíthatókká válhatnak — s a köztiszteletben s kedvességben álló egyéniségeket a bizalmas és szives kérelem — s vallásuk érdeke, diszes működési körükbe vissza és megnyerhetendik. Bakcsy László, e. m. főjegyző. €2 Második közlés a sárospataki ref. főiskolai uszodáról. A sárospataki ref. főiskolai uszodára folyó év február 6-ik napjától ápr. 12-ig következő adakozások tétettek : 16. szám. Bónis Barnabás földbirtokos, 10 pengő forint; lakása Nagyfalu. — 17. sz. Márlcy Frigyes földbirtokos, 10 pfrt, 1. Karász. — 18. sz. Kazinczy András földbirtokos, 10 pfrt. 1. Beretö. — 19. sz. Lácai ref. egyház 10 pfrt. 20. sz. Báró Vay Johanna 10 pfrt. 1. Golop. — 21 és 22. sz. Báró ifj. Vay Miklós 20 pfrt. 1. Golop. — 23. sz. Báró Vay Béla 10 pfrt. 1. A.-Zsolca. — 24. sz. Szikszay József földbirtokos, 10 pfrt. 1. Gáva. — 25. sz. Darvas Albert földbirtokos, 10 pfrt. 1. Puszta-Bagos. Részletekben adakoztak : Kazinczy János földbirtokos, 5 pengöforintot; lakása Beretö. — Antal Sándor legenyei ref. lelkész 1 pfrt. — Kiss Aron porcsalmai lelkész 1 pfrt. Kiss József segédlelkész s sárospataki ref. mintaiskolatanító 1 pfrt. A főiskolánk iránti kegyelet és protestáns buzgóság ismét 108 pengőforinttal növelé az uszoda alapját. Az egész alap tehát már 270, azaz kétszáz hetven pengő forint. Sárospatak. Antalfi János. N. t. szerkesztő ur! Bátorkodom önt, tisztelettel fölkérni, a „Prot. Egyh. s Isk." lap hasábjain egy kis tér átengedése iránt, a közhivatalnokok egy oly osztályába tartozott férfi halála közlésére, kik iráut a világ legnagyobb része, még mindig nem tanúsít kellő méltánylást; s kiknek hirök s nevök, bármi becsülettel küzdtek is egykor az államra, az egyházra nézve fontos pályájukon, a halálukat hirdetett harang hangja elnémulása, vagy az utolsó kapaföld sírjokra lett vetésével legtöbbször örökre eltűnik, elenyészik, mint szokott elsimulni hajó utja a vízhátán, annak tova haladtakor. Értem különösen, — a lelkipásztorokról. magam is ezek sorába tartozván, nem szólok, — az államgépezetben egyik legszükségesb, egyik leghatályosb tényező erőt népiskolánk tanítói, — vajha ne kellene értenem felsőbb tanintézeteink tanárai osztályát is! Nem kívánok, s nem akarok én, az egyházi hivatalnokok s tanárok koporsói felett panegyricuinokat zengedeztetni, hisz virágos szavak ugy sem dicsőithetik azt, kit saját tettei nem dicsőítenek; annyival kevésbbé követelem, hogy sírjaiknál márvány emlékoszlopok emeltessenek : de azt még sem tudom állásuk fontossága, s pályájuk nehéz voltával megegyeztetni, hogy mihelyt koporsóikba lezáratnak, azonnal emlékezetűnk táblájáról is letöröltessenek. Miért ne tanúsíthatnánk irányukban, — kik különben is szülő falus városaiktól legtöbbször a távolban, — mert ritka az a szerencsés próféta, ki hazájában kedvességet vihatna ki, — működtek a nevelés pályáján, — annyi figyelmet, hogy haláluk hírét, kivált midőn „Prot. Egyh. s Isk. lapunk- is van, a nyilvánosság utján közöljük, távoli rokonaik, — meglehet velők tán épen egy pályán, de a távolban működött gyermek- s ifjúkori barátjaik, s tisztelőikkel? Miért fosztanók meg ezeket azon szomorú kötelességtől, hogy egykori barátjaik, s tán épen pályatársaik poraira, áldást kívánhassanak. Ekkor tán még sem adná elő magát oly eset, milyennek a közelebbi évben tanúi valánk, hogy egy jó barátunk beszélgetésünk fonalán, n. t. Zákány József, Vajdán nyugalomban élt főiskolai tanár ur, hogy s mint léte felöl tudakozódott, s megütközéssel hallotta, annak régtörtént halálát. Node, ö is, a boldogult, a nevelés pályáján, és pedig sok jó igyekezettel, s kitartó szorgalommal működött, — ne csudálkozzunk rajta, hogy halála hire közlését sem érdemelhette ki, — ily megtiszteltetésben más pályatársak is részesültek!, Volt s nincs, foglalja el helyét más, — a mi volt ugyanaz, a mi ezután is lészen, nincs semmi uj dolog a nap alatt. Ez előzmény után, egyházunkban, sőt egész városunkban, általános részvétet gerjesztett halálesetet tudatok e lap t. olvasóival, Bertalan Áron, a helv. hitv, békési egyház 13 népiskolatanítói egyike, f. máj. 14-én rövid ideig tartott súlyosb betegsége után, élte 38-ik évében meghalt. A boldogult Széplakon, Biharmegyében született; tanulását kezdte Széplakon, folytatta Diószegen, azután a debreceni főiskolában; honnét az 1843-ik évben hozatott ki hozzánk alsó fiiskola tanítóul; mely pályán a szülék, iskolai felügyelőség teljes megelégedése mellett, 16 éven keresztül lelkiismeretes szorgalommal működött. Érezve egészsége gyengülését, s reménylve, mivel házassága magtalan volt, hogy takarékossága által szerzett vagyonából s szorgalma után, nejével együtt tisztességesen megélhet: múlt évi Sz. Mihály napkor hivataláról lemondott. És a nyugalmas élet kényelmeit alig 7 hónapig élvezhette! Mily kedvesség s tiszteletben állott egyházunkban, kitetszik abból, hogy egyházi elöljáróságunk, őt gyíilésileg, a gondnoki hivatalra érdemesitendőnek nyilatkoztatta ki. Szép volt látni, hogy temetésén, a minden hitfelekezettis rangú roppant néptömeg, melyet 3 udvar is alig volt képes befogadni, miként igyekezett a közkedvességben állott iskolatanitó hamvai iránti elismerését tanusítni, háláját lefizetni. Mi e nyilatkozott részvétnek fájdalmunkban is örültünk. Béke lengjen porai felett!