Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-06-07 / 23. szám

— jelentést tévén arról is, hogy a földes uraság, a papi és tanítói másfél telek után járuló törvényes mennyiséget mindenből kiadván, az egyességnek aláirt — s az e tárgy­ban kelt miniszteri magas rendelet értelmében megkívánta­tó egyházmegyei felsöség jóváhagyását kérte — mely megadatott, s a lelkész eljárárása megerősíttetett, a szük­séges okmányok elkészíttetése rábízatván. A t. vidi egyház bejelentette, miként szilárdul elha­tározta, jövő julius hóban temploma építtetésének — mely­nek rajzát bemutatta — megkezdetését — de költség ki vettetést készíttetni elmulasztotta. A mátyusi lelkész panaszosan előterjeszti — hogy egyházában az iskoláztatás több évek óta mulasztatik, az egyházi tagok az egyházmegyei s polgári rendelkezések­kel mit sem gondolok —- makacsok — s az egyháziasság iránt hidegek — az egyházi elöljáróknak nem engedelmes­kedök — e visszaélések megszüntetésére egy erélyes kül­döttség küldetett ki. Beregszászi 155 egyházi tag, az egyházadó arányta­lansága, elviselhetetlensége, s igaztalansága miatt panaszt emelvén; — a lehető célos intézkedés megtételére, s a nyugtalan — elégületlen kedélyek lecsillapítására egy küldöttség működése vétetett igénybe. A hetyéni és fornosi egyházakból két család templom­beli székeik, részint visszarendeltetése; részint másoknak abbóli kiutasítása miatt emelvén panaszt : az elsőbbnek ügyében tett egyházlátogatási és küldöttségi eljárások be­fejeztetve lévén, — ügye s okmányai végelintéztetésül a f. t. egyházkerület eleibe terjesztendők : az utolsóbbnak érdekében tett egyházi elöljáróság rendelkezése helyesel­tetett — s nem találtatván kérelme méltányosnak, a tem­plom gyakorlására, vallásos buzgóság kifejtésére s az egy­ház mindennemű terheinek viselésére komolyau figyelmez­tetett. Aggasztó figyelmet ébresztett, két egyházmegyei vi­lági tanácsbiránknak hivataloskodásoktóli elvonultságuk— azonban még ez el nem csüggeszti végkép reményünket: mert a lemondási nyilatkozatok — hatályos közremunká­lás által még megmásíthatókká válhatnak — s a köztisz­teletben s kedvességben álló egyéniségeket a bizalmas és szives kérelem — s vallásuk érdeke, diszes működési kö­rükbe vissza és megnyerhetendik. Bakcsy László, e. m. főjegyző. €2 Második közlés a sárospataki ref. főiskolai uszo­dáról. A sárospataki ref. főiskolai uszodára folyó év február 6-ik napjától ápr. 12-ig következő adakozások tétettek : 16. szám. Bónis Barnabás földbirtokos, 10 pengő forint; lakása Nagyfalu. — 17. sz. Márlcy Frigyes földbirtokos, 10 pfrt, 1. Karász. — 18. sz. Kazinczy András földbirtokos, 10 pfrt. 1. Beretö. — 19. sz. Lácai ref. egyház 10 pfrt. 20. sz. Báró Vay Johanna 10 pfrt. 1. Golop. — 21 és 22. sz. Báró ifj. Vay Miklós 20 pfrt. 1. Golop. — 23. sz. Báró Vay Béla 10 pfrt. 1. A.-Zsolca. — 24. sz. Szik­szay József földbirtokos, 10 pfrt. 1. Gáva. — 25. sz. Darvas Al­bert földbirtokos, 10 pfrt. 1. Puszta-Bagos. Részletekben adakoztak : Kazinczy János földbirtokos, 5 pengöforintot; lakása Beretö. — Antal Sándor legenyei ref. lel­kész 1 pfrt. — Kiss Aron porcsalmai lelkész 1 pfrt. Kiss József segédlelkész s sárospataki ref. mintaiskolatanító 1 pfrt. A főiskolánk iránti kegyelet és protestáns buzgóság ismét 108 pengőforinttal növelé az uszoda alapját. Az egész alap tehát már 270, azaz kétszáz hetven pengő forint. Sárospatak. Antalfi János. N. t. szerkesztő ur! Bátorkodom önt, tisztelettel föl­kérni, a „Prot. Egyh. s Isk." lap hasábjain egy kis tér át­engedése iránt, a közhivatalnokok egy oly osztályába tar­tozott férfi halála közlésére, kik iráut a világ legnagyobb része, még mindig nem tanúsít kellő méltánylást; s kik­nek hirök s nevök, bármi becsülettel küzdtek is egykor az államra, az egyházra nézve fontos pályájukon, a halálukat hirdetett harang hangja elnémulása, vagy az utolsó kapa­föld sírjokra lett vetésével legtöbbször örökre eltűnik, el­enyészik, mint szokott elsimulni hajó utja a vízhátán, an­nak tova haladtakor. Értem különösen, — a lelkipászto­rokról. magam is ezek sorába tartozván, nem szólok, — az államgépezetben egyik legszükségesb, egyik leghatá­lyosb tényező erőt népiskolánk tanítói, — vajha ne kellene értenem felsőbb tanintézeteink tanárai osztályát is! Nem kívánok, s nem akarok én, az egyházi hivatalnokok s ta­nárok koporsói felett panegyricuinokat zengedeztetni, hisz virágos szavak ugy sem dicsőithetik azt, kit saját tettei nem dicsőítenek; annyival kevésbbé követelem, hogy sír­jaiknál márvány emlékoszlopok emeltessenek : de azt még sem tudom állásuk fontossága, s pályájuk nehéz voltával megegyeztetni, hogy mihelyt koporsóikba lezáratnak, azon­nal emlékezetűnk táblájáról is letöröltessenek. Miért ne tanúsíthatnánk irányukban, — kik különben is szülő falu­s városaiktól legtöbbször a távolban, — mert ritka az a szerencsés próféta, ki hazájában kedvességet vihatna ki, — működtek a nevelés pályáján, — annyi figyelmet, hogy haláluk hírét, kivált midőn „Prot. Egyh. s Isk. lapunk- is van, a nyilvánosság utján közöljük, távoli rokonaik, — meglehet velők tán épen egy pályán, de a távolban műkö­dött gyermek- s ifjúkori barátjaik, s tisztelőikkel? Miért fosztanók meg ezeket azon szomorú kötelességtől, hogy egykori barátjaik, s tán épen pályatársaik poraira, áldást kívánhassanak. Ekkor tán még sem adná elő magát oly eset, milyennek a közelebbi évben tanúi valánk, hogy egy jó barátunk beszélgetésünk fonalán, n. t. Zákány József, Vajdán nyugalomban élt főiskolai tanár ur, hogy s mint léte felöl tudakozódott, s megütközéssel hallotta, annak régtör­tént halálát. Node, ö is, a boldogult, a nevelés pályáján, és pedig sok jó igyekezettel, s kitartó szorgalommal mű­ködött, — ne csudálkozzunk rajta, hogy halála hire köz­lését sem érdemelhette ki, — ily megtiszteltetésben más pályatársak is részesültek!, Volt s nincs, foglalja el helyét más, — a mi volt ugyanaz, a mi ezután is lészen, nincs semmi uj dolog a nap alatt. Ez előzmény után, egyházunkban, sőt egész városunk­ban, általános részvétet gerjesztett halálesetet tudatok e lap t. olvasóival, Bertalan Áron, a helv. hitv, békési egy­ház 13 népiskolatanítói egyike, f. máj. 14-én rövid ideig tar­tott súlyosb betegsége után, élte 38-ik évében meghalt. A boldogult Széplakon, Biharmegyében született; tanulását kezdte Széplakon, folytatta Diószegen, azután a debreceni főiskolában; honnét az 1843-ik évben hozatott ki hozzánk alsó fiiskola tanítóul; mely pályán a szülék, iskolai fel­ügyelőség teljes megelégedése mellett, 16 éven keresztül lelkiismeretes szorgalommal működött. Érezve egészsége gyengülését, s reménylve, mivel házassága magtalan volt, hogy takarékossága által szerzett vagyonából s szorgalma után, nejével együtt tisztességesen megélhet: múlt évi Sz. Mihály napkor hivataláról lemondott. És a nyugalmas élet kényelmeit alig 7 hónapig élvezhette! Mily kedves­ség s tiszteletben állott egyházunkban, kitetszik abból, hogy egyházi elöljáróságunk, őt gyíilésileg, a gondnoki hi­vatalra érdemesitendőnek nyilatkoztatta ki. Szép volt lát­ni, hogy temetésén, a minden hitfelekezettis rangú roppant néptömeg, melyet 3 udvar is alig volt képes befogadni, mi­ként igyekezett a közkedvességben állott iskolatanitó ham­vai iránti elismerését tanusítni, háláját lefizetni. Mi e nyi­latkozott részvétnek fájdalmunkban is örültünk. Béke leng­jen porai felett!

Next

/
Oldalképek
Tartalom