Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-05-31 / 22. szám

Ha oly kedves neki, liadd nyerje meg tehát Azt a dicsőséges mennybéli koronát — Még huszonötöt rá! rival a rengeteg Bősz tigrisénél is vérengzőbb szörnyeteg. S minél alábbszálló hangon rezeg a kin, A zsenge áldozat szivének húrjain : Annál folgerjedöbb a méreg kútfeje, Kérdvén mint a kinek boszu az Istene: Ha oly hü pártfogód s elhagyni nem tudod : Harmadszor mit tehet a Jézus Krisztusod V A túlvilág révén enyhül a fájdalom : „Érted könyörgeni erősít Krisztusom — Isten hozzád uram !" zeng a kékült ajak S meghal az utolsó korbács ütés alatt! Ime, Istennek hívei! ez elolvasott borzasztó esemény nem régiben történt. Milliókat áldozik a külföld ezen árva testvéreink boldogabb sorsáért. S ha bár a jó vitéz mindig oda siet, a hol legnagyobb a veszedelem : fájdalom, nekem nem lehet most célom másfelé vezetni könyörületességteket, mivel saját házunk is ég, égeti minden oldalról a mostoha szükség. Tehát csak azt akarom mondani : a pogány kis fiu, életét és vérét áldozta fel a Krisztusért : köztünk kk. között hány ember van olyan, ki napi keresetének csak lehulló morzsáját is sajnálja az Ur nevéért ! Azt akarjátok-e, hogy oly szörnyetegek martaléka legyen az ivadék, mint ama rabszolga-tulajdonosok ?S azt gondoljátok-e, hogy a kik az idvezítö vallását megvetik : azokra talán valamivel különb sors vár? vagy, nem megvetik-e azok, a kik mint hajdan a zsidók, nem tudományt, hanem csudát kívánnának ? a kik az egyház kebelében nem a megnyugtató jóratörekvésnek, hanem a henyeség párnájának helyét keresik ? a kik szeretnének idei és örök boldogságot, de csak ugy, ba nem ők keresnék fel — hanem ha őket keresné fel a boldogság? oh vessetek számot magatokkal, a Krisztus nevére kérlek benneteket! S épen azért, mivel „az idők gonoszok — a sz. apostolként —- áron is megvegyétek az alkalmatosságot." Némelyek ugyan azt szokták mondani, hogy én szüntelen csak kérni tudok tőletek. Igázok van, én szüntelen csak kérni tudok. S kérni fogok mindbalálig, de annak dicsőségére, a kinek nevében előttetek állok! Tudjátok , hogy templom nélkül becsületes j ember nem lehet. Közöttetek pedig vannak olyanok, kik ! nem adtak annyit reá, hogy többet is ne adhatnának még. Azért, a mit saját javatokért, elöljáróitok tőletek méltán kívánnak : teljesítsétek azt minden zúgolódás nélkül, még ha nehezen esik is. A helyett a zúgolódás, szitkozódás, káromkodás kártékony zápora helyett, higyjétek el, sokkal többet segít a szegény halandók baján, azt vallani, midőn terhes az egyházi adó: „ AzUr szegénynyé tészen és meggazdagít, lealáz és felmagasztal!" Míg a szitkozódás égfelé dobott kő, mely saját fejünkre esik : a munka terhének híven hordozása oly királyi cselekedet, melyért az Istentől a koldus is koronát nyer. Ne azokat kövessétek tehát, a kik netalán konkolyt hintenének buzgóságtok határába, hanem kövessétek azt a feltámadott Jézust ki nyíltan meghagyá: „a ki engem követni akar vegye fel az ö keresztét és ugy kövessen engemet" — Ámen. Mindezeknek utána, nagyt. szerkesztőség! Sokkal inkább érzem gyengeségemet s e rövidke szózat fogyatkozásait, hogysem kérkedni akarhatnék vele ; de ugy hiszem, szükséges vala ez, nem a legrövidebb bevezetésül arra nézve is, hogy egyházam körülményeit még egyszer, kegyes emiékezetökben felfrissíteni bátor legyek. A pankotai 70 párból álló plánta-gyiilekezet öt classisra lévén osztva, az első classisbeli már három év óta 23 pengőt s az utolsó •classisbeli — keresse bár napszámmal kenyerét — 4 pengőt fizet évenként, csak az egyházának. Tehát Pankotán az a szegény, a ki, ha ma egy forintot keres, holnap nem tudja : magát, nejét s gyermekeit táplálja-e vele, vagy valamely adósságát róvja le belőle ? Ezenkívül hányszor megtörténik, hogy legjobb akarat mellett sem mehet napszámra— az a szegény, többet tizet egyházának, mint számos helyeken a legjobb módúak. Mégis, az említett napon, istenitisztelet után, egész töredelmességgel begyülekezvén minden jelenlevők a parochialis udvarba, miután értésökre adaték, hogy különösen debreceni főiskolánk mennyire igénybe veszi épen most, a superintendentia minden egyházainak buzgalmát; hogy míg mi csak 400 pengővel tartozunk, ott ama nagy helyen 35 ezer forintra van szükség : összenézett az Ur kicsiny serege s a 400 pengőt classisonként felosztván egymás közt , annak hat hét alatti beadására megnyugodva kötelezte magát. De e fájdalmas megnyugvás, megvallom, hogy engem sokkal inkább megrendített, mint a hajdani zaj s lárma. Ily nagy teher ily maroknyi népen, midőn senki meg nem emiékezik róla, méltán kérdezteti velem Jeremiás prófétaként : .,nincs-e balzsamolaj G-ileádban?" Ha Pankotán valamelyik Böhme Jakab-féle csizmadia megunván a terhet, a nazarénusok hirét hallaná s szakadást idézne elő : egyházunk gazdagabbjai, a lelkészt ne okoljátok! Hála az egeknek, hogy ezen aggodalmamat eloszlatva látom. S midőn azok, kik a teher legsúlyosabb részét emelik, mint a derék Szentendrey Károly s oldalán Kis Ferenc, Jakab János, Varga Ferenc s Szabó Mihály elöljárók, még a szegény négerekre is tudnak emlékezni s ide zárva 2 pfrtot, arra kérik a nagyt. szerkesztőséget, méltóztatnék azt több kegyes adományokhoz csatolva, azon térítő házhoz küldetni, melyhez legjobbnak gondolják. Tomka Károly. KÜLFÖLD. X. Némely ultramontan lapok azt a hírt kezdték utóbbi időkben rebesgetni, hogy a porosz király vallását kívánná változtatni. Igaz, hogy a porosz királynak nézetei némely tárgyakra nézve ingadozók s gyakran változók; de a mi az evangyéliomi meggyőződést illeti, abban ő szilárd és rendíthetlen. Hisz a würtembergi királyról is támasztottak nem régen ily vallásváltoztatási hirt, ugy, hogy az aztán hivatalos nyilatkozatában volt kénytelen megcáfolni e koholmányt. Az ily hirek jóakaratú forrásból nem szoktak származni! Le Lien ! rs? A. n 0D Szerkesztői nyilatkozat. Egyházi és iskolai irodalmunk terén megjelent néhány mü felett lapunk legközelebb az ügy érdekébe mélyebben ereszkedő bírálatokat hozott, melyek ha a szerzőknek mindenben nem tetszettek is, de azt reméllem senki azoktól elvitázni nem fogja, hogy tárgyavatottsággal és személyeskedéstől ment tiszta ügyszeretettel vannak irva, mint ilyenek pedig valamint a szerzőknek figyelmeztetésül ugy az olvasóközönségnek tájékozásul szolgálhatnak. Azonban a szerzők egyben másban igazságtalanságot látván hozzánk ellenbirálatokat küldtek be. Ezekre nézve ki kell jelentenünk hogy lapunk szük volta ellenbirálatok kiadását nem engedi. Mindent elkövetünk, hogy a bírálók személyes tekintetek nélkül egyedül a tudomány érdekében szóljanak. Ha a biráló mind a mellett nézetében csatlakozott, hitünk szerint a munka maga a legjobb ellenbirálat. Szerkesztő.