Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-05-24 / 21. szám

házat lehessen szerezni. Az egylet jelen javadalmából f. évben körülb&löl 1000 frtot lehetne felhasználni. De minthogy a tagok száma hihetően napról napra növekedni fog, a mint meg is jegyeztetett, hogy bár a számadás az egyetemes gyűlés előtt csak néhány órával rekesztetett be, mégis már azóta az egylet pénzereje uj tagok csatlakozásával szépen növekedett, az egyesületi bizottm. huzamosabb tanácskozás után felhatalmaztatott az első évben tiz gyermeket venni fel ápolás végett, s mindenikre 1860. jan. 30., mint a mikor az egyetemes gyűlés a szabályok értelmében ismét összegyűl, 150 frtot fordítani. Ez a legmagasabb öszszeg, min túlhajtani nem szabad. A bizottmány tetmészetesen a reábizott értékkel lelkiismeretesen gazdálkodni fog; de minthogy egészen uj térre lép, s a nehézségeket, akadályokat, melyekkel talán küzdenie kellend, még nem ismeri, ugy vélte az egyetemes gyűlés, hogy szabad kézre hagyja, s csak a fenebbi fizetési maximumot határozta meg. A bizottmány továbbá megbízatott, hogy a szabályok magyar és szláv nyelveni kiadását rendelje el, s oda működjék, hogy a bizottmány célja a legtávolabbi körökben is ismeretes legyen, s iránta részvét ébresztessék. E végre s egyéb kormányzati költségek fedezésére a bizottmány 300 frt. erejéig hatalmaztatott fel. Miután a gyűlés még az egylet alapítóinak köszönetet mondott, az elnök a tanácskozmányt rövid imával berekesztette. Találjon ez egylet mindenfelé — közel és távol — oly részvétre, milyet célja megérdemel .... Ugy légyen ! Az »EV. Wochután. — —< rm? Á. r (Tischendorf uj biblia kézirata.) Timhendorfnak lapunk 47'j. lapján említett fölfedezéséről a „Religio" a következőket írja : „Tischendorffölfedezését francia lapok, különösen a „L' Univers" , nagy lelkesedéssel üdvözlik; az utóbbi mélyen vallásos meggyőződése mellett nem kételkedvén előlegesen is az iránti hiedelmét nyilvánítni, mikép : az ezen uj, és nagyfontosságú kézirat körül teendő tanulmányokból „fényes bizonyítványt fog szent könyveink valódisága (authentia) nyerni; valamint más részről nemkevésbbé fényes cáfolatát látandjuk ama scepticismusnak, melyet némely Rajnán túli" (német) „tudósok divatossá tettek." A tudós régiségbuvár által egy cairoi kolostorban föltalált codex ugyanis, görög nyelven irva, a IV. század közepéből való. A kézirat 346 pergament lapot foglal magában; és i igen jó állapotban van. Minden lap négy hasábra van osztva, ő 132,000 sort tartalmaz. A fölfedezés lontosságát kiemelő kritikus nagy súlyt helyez, és (föltéve gyanításainak alaposságát) méltán, ama körülményre, hogy e kéziratban az egész uj-szövetségi szöveg föllelhető; miután azt egészen sem a vaticani codex Romában, sem az alexandriai kézirat, mely Londonban a British-Museum tulajdona, nem tartalmazza. A vaticaniban például, melyet Mai cardinalis kiadott, az Apocalypsis nincs meg : és három más régi kéziratokban is csak töredékesen találjuk azt föl; tudniillik az alexandriaiban, egy másikban, melyet a császári könyvtár bir Párisban, és egy vaticani kéziratban, mely a VIII. századból való. Következőleg az ujon fölfedezett kézirat legbecsesebb lenne mindazok közt, melyekkel jelenleg birunk, az uj-szövetségi szentirás hitelesítésének szempontjából véve. Különben a fölfedező, rövid időn kiadandó tel- i jes értekezést igér a nevezetes codexet illetőleg; melyet, valamint a szövegnek nyomtatásbeni közzétételét is bekell a feszült várakozásba ejtett tudós világnak várnia, hogy a nyeremény belbecse felől egészen biztos Ítéletet hozhasson. Kérelemszó. A múlt évi april hó 22-kán történt, tűzvész alkalmával különben is gyönge egyházunkat végpusztulással fenyegető csapás sújtotta. — Templomunkat, iskola- és papházunkat megemésztette a tüz; —• a templomban és iskolában levő padok, asztalok és székek lángok martalékává lőnek. —• Szóval, mindenünk elégett, . . mindenünk elveszett, . . csak Istenbe vetett erős bizodalmunk, s embertársaink jószívűségére alapított reménységünk maradt meg. —• Es Istenbe vetett bizodalommal, embertársaink jószivüségén alapuló reménységgel hozzáfogtunk előállításához annak, a mit elvesztettünk, — s már Isten segítségével templomunk tető alatt, — papházunk pedig készen áll. Istenbe vetett bizodalmunkban tehát nem csalatkozánk; hisszük, hogy embertársaink jószivüségén alapuló reményünk sem szégyenül meg. — Felkérjük azért buzgó hitrokonainkat, s nemes szivü embertársainkat, hogy kegyes adakozásaikkal bennünket segélni annál is inkább kegyeskedjenek, miután Önerőnk, híveink nagy részének szintén kárt vallása után — igen kevés ily nagy dolognak bevégzéséhez. A buzgó adakozók —• kiknek neveik e lapok utján rendesen közzététetnek — kéretnek adakozásaikat akár e lapok nagyontiszteit szerkesztőségéhez, — akár a helv. hitv. kültfö-somogyi esperesi hivatalhoz — Siófokon át Kiliti-re, — akár pedig egyenesen hozzánk Siófokon át — Nagy-Berénybe küldeni. Isten áldását kérvén jóltévőinkre, vagyunk Nagy-Berényben kegyes jóltévőinknek alázatos szolgái : Dömény József, ideiglenes leik. Kovács Gábor, gondnok. i Jelentés. A nagy-berényi súlyosan károsult helv. hitv. egyház számára a következő adományok tétettek ez időig : Ausztr. ért. frt. kr. Iregi ref. egyház adománya 33 10 Hídvégi ref. egyház 3 95 Nágoesi ref. egyház 10 50 Nagy-Szokolyi ref. egyház 19 95 Kőröshegyi anya- és szárszói leányegyházak adománya : 15 40 Adándi ref. egyház 8 40 Juti ref. egyház . 5 20 Endrédi ref. egyház 12 60 Szóládi ref. egyház 5 25 Bálványosi ref. egyház ....... 8 40 Teleki leány egy ház 5 25 Túri ref. egyház 165 Lapafői ref. egyház . 1 45 Szabadi ref. egyház 3 55 Somi ref. egyház 4 33 Miszlai ref. egyház 12 60 Csepeli ref. egyház 5 58 Tengődi ref. egyház 11 42 Tengődi lelkész nt. Munkácsy Dániel ur . . 2 211

/ Összesen bejött ez ideig : 170 79l

/ Ezenkivül ez évi január 31-kén Adáudon egy jótékonycélu táncvigalom tartatott — melynek tiszta jövedelme szintén ezen egyház számára volt szánva . . . A tiszta jövedelem pedig lett az utólagos beküldésekkel együtt 66 forint és így —170 frt. 79 kr. - --66 frt. = 236 frt. 79 kr. jött be ez ideig a súlyosan károsult nagyberényi helv. hitv. egyház számára; midőn ezen közlést tenni szerencsénk van : egyszersmind legforróbb köszönetünket is nyilvánítani kötelességünknek ismerjük az illetőknek. Kelt N.-Berény máj. 10. 1859. » Dömény József, segédleik. Kovács Gábor, gondnok.