Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-05-17 / 20. szám

egybekelésünket mindaddig meg ne engedje, míg az énekek újonnan való átgyakorlása végett, az általuk meghatározott ideig énektanodába nem járunk," stb. Az aláirás után a lelkipásztor szívökre kötvén az énekügyet, s kötelezettségük pontos teljesítésére még egy­szer figyelmeztetvén, elbocsátja azokat;— a többieket pe­dig buzdítja és serkenti a további tanulásra. — Ezen egy­szerű, de az énekügyre nagy horderövel biró szertartásnak megleend a maga hatása a gyülekezetnél, mert az éneklést komolyabb és nagyobb fontosságú dolognak fogja tekinteni, mint eddig, — más részről pedig ez által csakugyan kény­szerítve fogják érezni magukat a tanulók is kötelezettségük pontos teljesítésére. — Az iskolai pályát abban hagyott, s már az éneklésben is kiképzett növendékek nevei egy arra rendeltetett könyvbe bejegyeztetnek nemök és éneklési módjuk szerint; — igy az énektanár meg fogja tudni, hogy a khorus hány alaptaggal bir, mennyivel szaporodik éven­ként, továbbá, hogy kik és mennyit mulasztottak kötelezett­ségi idejükből. Ezek szerint az énektanár első évben megvetheti alap­ját az uj éneklésmódnak, a gyakorlat által pedig tanmodo­rát mindinkább tökélyesítheti, csak erős lélekkel és szor­galommal birjon. (Vége követk.) Ivánka Sámuel. KÖNYVISMERTETÉS, Sárospataki füzetek. Protestáns és tudományos folyóirat. Egyház és nevelés, tudomány és irodalom körében, j Kiadják Hegedűs László, alsó-zempléni esperes, Sze- j remlei Gábor, hittanár. Szerkeszti Erdélyi János, böl- j csészét és nevelés tanára , a m. t. társaság r. tagja. Második folyam IX. Sárospatak, 1850. 811—012. I. A lelkipásztori orvostan történeti fejlődése dr. Ma­cher nyomán közli Soltra Alajos; ráckevi rej» lelkész és orvos.w Értekező a lelkipásztori orvostan történeti fejlődése fonalát az emberiség őstörténelmének kiinduló pontjához kötvén, az egyiptomiakon, indusokon, a régi németek és celtákon, görögökön, rómaiakon, zsidókon keresztül hozza le a keresztyénségbe. A XVIII. században az orvostan a theologiától egészen kttlönválasztatott. A felvilágosodottabb theologusok és orvosok azonban a két tudománynak szoros összeköttetését felismerték s belátták, hogy a két tant egy- j mástól egészen elválasztani nem lehet : csak az egyesítés módja és foka felett nem tudtak megegyezni. „Dr. Mezler, Sigmaringenben, volt az első, ki a pas- j toralis medicina eszméjét legjobban felfogta és e tan alap­ját megvetette. Ö ezt mondja : a lelkész ne legyen gya- I korló orvos, hanem annyiban álljon csak orvosi eljárása, hogy tanácsoljon és figyelmeztessen, magát és gyülekeze­tét hasznos diaeteticai szabályok által a betegségek irányá- j ba (ellen) biztosítsa. Ha a lelkész az ember természetraj- • zát tudja, ha az állati erőket, a lélek erejét, eszmék, érzé­sek, gondolkodás kutforrásait ismeri; ha az alvást, ébren­létet, álmot, vérmérsékményt, indulatokat, a tébolyodást, elmegyengeséget, öngyilkosságot értelmezni tudja, ba az emberi test működései, törvényei előtte nem ismeretlenek ; ba az egészséges- és betegekre nézve célirányos életrendet alkalmazni képes; mindenütt és mindenben célirányosan és hasznosan működhetik, míg rendes orvos érkezhetnék, a kinek rendeleteit hasznos tanácsával, még annak távol­létében is; sikerrel pótolhatja." Ezután több e szakba tartozó munkák vannak rövid, jellemző vonásokban feltüntetve. A tér, melyre értekező lépett, náluuk még jóformán nem ismert, hisszük, hogy a kezünk alatti sorok irója bő­vebben megismerteti azt, a lelkipásztori orvostan jelen ál­lásának leírásába részletesebben ereszkedvén. A legújabb theol. mozgalmak Németországban. Schwarz K. (Zur Geschichte der neuesten Theologie. Leipzig. 1851)., és A. Rtville (Histoire dumouvement theol. dans l. Allemagne contemporaine. Lien, 1851. évi folyam) után Imre Sándor. Ez érdekes rajzolat a Yll-dik füzetben kezdetik, a VlII-ikbau foly tattatik, a kezünk alatt lévőben bevégeztetik. Hogy a IX-dik füzet ide tartozó szakaszait annyival tisz­tábban felvehessük, vessünk egy pillantást a rajzolat meg­előző füzetekben adott részeire is. Az uj vallásos szellemet Némethonban az Európára kihatott francia forradalmi rázkódások ébresztették fel. E szellem hozta viszont létre a legújabb theologiát. „Élén en­nek két férfiú áll, kik az észt a szemlélkedésre akarták visszavinni, a tudományt a hittel kibékíteni." E két láng­elmii férfin Hegel és Schleiennacher, mindenik különböző nézponton. Különösen Schleierm. az, ki az ujabbkori theo­logiának ujjásziilője. „Őtőle indulnak ki szintúgy a szelí­debb orthodoxia emberei, mint a juste milieu, a bibliai el­mélet és a Schleierm.-féle formulák vegyitöi, és a legrop­pantabb tudományosság képviselői." Majd a Schleierm. tanítványainak határozatlansága s tapogatódzása ellenében Hengstenberg s visszaható párt­ja lépett fel, s azt hirdetvén, hogy ha a hit épületéből csak egy szegecske is kivétetik, az egész épület összedől: a böl­csészet és eritiea kiirtásán, s a túlzó ortbodaxia megállapítá­sán izzadott. „Így a régies rationalismus meghalva, a romantizmus megdöntve; az ujabb theologiaSchleterm.által alapítva, de utódainak habozása, erélytelensége által hatástalanná téve; a Hegel-féle bölcsészet letereltetéséhez közelítve, az or­thodoxia előbb áhítató.^ kodási vallásos ébredés, majd hatal­mas és terjedelmes politicai párt: ily körületek közt ütött le, mint meny dörgő bomba Strauszuak Jézus élete." Strausz uj dolgokat nem igen mondott, hanem az eddig mondott elszórva hevert ítéleteket szedte egy művészi egészet al­kotó rendszerbe. „Istennek a világban való benléte, benfog­laltsága volt az eszme, — melyet már Hegel megállapított, — melyre ö fősúlyt helyezett. Istennak a világban mun­kálkodása őszerinte benső, folytonos és organicus volna; s nem hagyna tért semmi csodának. A csoda teljes és ok­vetlen lehetetlensége, ez azon szemlélkedési alap, melyre ő a priori okoskodását alapította," Strausz müve egész irodalmat hozott létre, mindenfe­löl tódultak reá a cáfolok. Ezek közt kitünőbbek : Tholuk, Neander, TJllmann. Egyenként jellemeztetnek. A Strausz föllépése által előidézett jelenségek között nagynevezetességü a tiibiugai iskola, alapítója s máig is főnöke Baur. Kr. Ferdinánd. „Ezen iskola főbbjei tudomá­nyukat főkép ebben öszpontosítják, hogy a keresztyénséget ugy adják elő, mint nem csodásan és egyszerre a világnak kijelentett tudományt,- hit és cultusrendszert, hanem mint a megelőzők természetes logicai fejleményét. Az ős keresz­tyénség szerintök nem volt egyébb , mint egyszerű és tiszta ebionitismus, mely nem különbözött a judaismustól egyébben, mint ezen hittétel által: a názáreti Jézus a messiás. Pál volt az első, ki a keresztyénségből egyetemes vallást képezett, felsőbbet a judaismusnál, sőt azzal ellenkezőt. Innen makacs küzdés, gyökeres ellenkezés származott köz­te, és a tizenkettő között. Ezen küzdés folytatódik tanítvá­nyai között is, egészen a második század közepéig, sőt azon­túl is." stb. A tübingcni iskola történelmi nyomozásaival a keresz­tyénség őskorszakában sok hézagot betöltött, sok érthetet­lent megfejtett, sok homályost világba helyezett az élettc-

Next

/
Oldalképek
Tartalom