Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-05-10 / 19. szám

vonatkozó indítványait, jóakaratú intézkedéseit az egyházmegyei gyűlésen érvényre emelni, s egyszersmind a tanítók sorsa jobbrafordulása iránt is rokonszenvet ébreszteni. Igy látjuk 1852-ben a tanítói értekezletet bizalmas kérelemmel fordulni a nagytiszteletü egyházmegyéhez a tanköteles gyermekeknek idejébeni iskoláztatása tárgyában. 1853-ban célszerű iskolai kézikönyvek készítését sürgeti. 1854-ben szorgalmi kerteket óhajt. 1856-ban a népiskolák szervezésére, a kor kívánalmainak megfelelő tanterv készítésére hívja fel a közfigyelmet, ezúttal egyszersmind tanítói értekezleten pályadijt nyert tantervét az egyházmegyei gyűlés birálata alá bocsátván. Hosszúra fogna jelen történeti vázlatunk terjedni, ha elősorolni akarnók mindazon intézkedéseket, melyek által a tanítói értekezletek a szellemi életet felvillanyozni, a tanítói kart hasznos munkásságra ébreszteni, az uralkodó téveszméket irtogatni, s a hibás, elévült népiskolai tanmodort a kor igényeihez idomítani időről időre szükségesnek látták.— Nem egy-két név tűnik fel az értekezleti jegyzökönyvekben, kik részint népnevelés, oktatás körébe vágó dolgozatokkal léptek fel, részint pályajutalmakat tűzvén ki koronként valamely korszerű kérdés megfejtésére, sze gény filléreiket a népiskolaügy elővitelének áldozatul hoaák. Szólanunk kell még a pelsőci takarékmagtárról, s az azzal összekötött tanítói özvegyárva gyámoldáról, mely intézet a gömöri tanítói egylet történetével szorosan összefügg. — És itt ujolag a fenemiitett emlékiratot idézzük, mely takarékmagtárunk s özvegyárva gyámoldánk törté- ! netét híven előadja. „A gömöri ref. népiskolatanitók anyagi biztosítás tekintetéből a kölcsönző magtár eszméjére kezdettek főfigyelmet fordítani. „Hordjunk össze — igy szóltak köztök a lelkesebbek, — mikor van és míg van, szemes életet, a mennyit csak lehet; kezeljük azt híven és gyümölcsöztessük, hogy másokon is, de kivált magunkon és özvegyeinken, árváinkon szükségben segíthessünk. Valóban el is kezdették az ajánlatokat, s néhány lelkes tanítók az ügy élire állván, néhány köböl életet összehordottak; hanem a kezelés nehézsége miatt ohajtott siker a nagy reményeket nem követte. Végre 1847. april 14-ikén Ilarmaeon az iskolatanítói egylet világi elnökül tek. Ragályi Ferdinánd urat, egyházi elnökül pedig alulirtat elválasztotta. 1847. okt. 5-én a már csüggedni kezdett, s többfelé oszlott tanítói kar — a két elválasztott elnök határozott kivánsága s igyekezete folytán — egy nagy, minden gömörmegyei ref. tanítókat magába foglaló egyesületté alakulván : világi elnök Ragályi Ferdinánd azáltal kivánta a nevelésügyiránti buzgalmát bebizonyítani, s az egyletet szilárdítva, nevét örökíteni, hogy évenként 20 pengő forintot ajánlott fel élete végéig a tanítói egylet rendelkezése alá azon remény s feltétel alatt, hogy ezen gömörmegyei tanítók egyesülete megoszlás nélkül fenmarad a nevelésügy javára. — Alulirt pedig különösen azáltal akart a tanítói testületnek, s egyszersmind a nevelésügynek hasznos szolgálatot tenni, hogy a magtár ügyét felkarolván, megigérte, hogy Isten és a közjó barátinak segedelmével — elnöksége emlékeül is — a. tanítók c tárgyat illető régi óhajtását valósítandja. — És Isten megengedte, hogy — dacára az akkori nehéz időknek — az igéret testté lőn. — A pelsőci egyházhoz folyamodván — ugyanis — a tanítói kar magtár helyeért , s általában pártolásért, segedelemért a tanítók magtári intézete felállításában : meg volt nyitva alulirt, mint pelsőci pap előtt a tér, hogy Pelsőc város és egyház buzgó elöljáróinak közremunkáiásával a kérés pusztában el nem hangzott légyen. Ls — Istené legyen érte a dicsőség! — ha bár nem — mint sokan ohajták — külön a tanítók részére, — de csakugyan egy nagyszerű kölcsönző magtár alapíttatott Pelsőcön részvények utján, biztosíttatván mindenek előtt a gömöri ref. tanítók, hogy ezen intézetből ők legalább is annyit, azaz hatszáz részvényt vehetnek, mennyire a magokét tervezték. Annál tisztább és nagyobb pedig alólirtnak öröme ezen nagy magtár felállításában, mert midőn ebből a tanítók közül negyven egyén által csakugyan valamivel több, mint hatszáz részvény valósággal megvétetett s családja biztosítására egytől százig még most annyi részvényt vehet, a mennyit tud : alapíttatott ebben — Isten és a jók segedelmével — az elerőtelenedett s önhibája nélkül hivatal nélkül maradt gömöri ref. iskolatanitók felsegéllésére, s a gömöri ref. iskolatanítók segedelemre szorulandó özvegyei és árvái részökre magtári gyámolda is. Története ezen pelsöcmagtári özvegyárva gyámoldának következő : 1848. apr. 13-án a gömöri ref. iskolatanitók Pelsőcön tartott értekezletében épen a magtár ügyéről folyván a tanácskozás, kiki a maga részére elkezdvén vásárolni részvényeket : indítványoztatok egy magtári gyámolda alapítása azon tanítók és tanítói özvegyárvák részére, kik a gömöri ref. tanítók közül könyörületességre szorulandnak. — Az indítvány nagy helyesléssel találkozott, s rögtön megindult e célra a nemes adakozás. — Az akkori körülmények azonban, valamint a nagy magtár bevégzését, ugy ezen alapítvány növekedését is meggátolták, — 1849-ben a pelsőci félbenszakadt magtár építése ujolag megkezdetvén : alulirt nyilt levelet küldött azon iskolatanítókhoz, kik a gyámolda ügyében már előbb megbízást kaptak azon utasítással, hogy vidékökön ezen alapítványra segedelmet gyűjteni tartsák legszentebb kötelességöknek. — És Isten oly csodálatosan megáldotta igyekezetünket, különösen az öt aláírást gyűjtögető tanítónak megköszönhetetlen fáradságát, hogy ma már tisztán 125 részvénye van ezen mag tári gyámoldának. — Még táplál a remény, hogy többre is fog az szaporodni *); mert többen az aláírók közül ajánlataikat még be nem űzették ; sokan — kik ezen intézet célját ugy, mint kellett volna, fel nem fogták, vagy módjok a segedelemadásra nem volt — ezután fognak adakozni; és mert a magtári nagy egyesület ezen alapítványra nézve azon kivételt határozta alapszabályilag, hogy, midőn egyesek legfölebb száz részvényt bírhatnak, ez kétszáz részvényre emelhető. — Buzgóság, lelkesült akarat a gömöri ref. iskolatanítók részéről! és a kétszáz részvény ki lesz csinálva rövid nap, és állni fog a nyomor enyhítésére, ezen a maga nemében ritka, megbecsülhetetlen, áldott alapítvány, mint szent emléke az adakozók s gyűjtök buzgalmának, — mint reménye az ügyefogyottaknak, — mint utánozandó példa az emberiség barátainak. Nem megvetendő az összeg — így fejezi be még igen sok üdvös, de rövidség kedveért itt föl nem említett utasításait az emlékirat — mire számítunk. Legfölebb tíz esztendő kell, hogy — a magtári alapszabályok értelmében— minden részvény után évenként egy véka élet tiszta hasznot nyerjen a birtokos, a tőke mindig épségben maradván. — Tehát, ha többre nem szaporodik is ezen gyámolda tiz év alatt, évenként 125 véka életet oszthat ki a tanítói kar, szegényei közt, ezen alapítvány után. — Isten adja! és adja legszentebb áldását a kegyes adakozókra és a gyámolda minden barátira!" Szükségesnek véljük végezetre — mintegy kiegészítéséül e rövid történeti vázlatnak — felemlíteni a tanítói egylet pénzerejét, mint ügyviteleinek életerét, melylyel időnként rendelkezhetett, könyvtárát szaporíthatta, szakmájára tartozó folyóiratokat hordatott, s koronként egy vagy más korszerű, népnevelésre vonatkozó dolgozatra pályadijt tűzhetett. 1843-ban az összes bevétel huszonhét forint harminc krajcárt, a kiadás tizenkilenc forint, negyvenöt krajcárt tett, s már 1855-ben a tanítói egylet pénztárnoka 698 frt 55 V, krajcár bevételről és 444 frt 37 kr. kiadásról számolt, — jelenleg pedig évi rendes jövedelmén *) Jelenleg az özveg'yárva gyámoldának 150 részvénye van a pelsőci takarék-magtárban.