Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1859-05-03 / 18. szám
Második ét folyam. 18. szám. Pest, május 3-kán 18$9. PROTESTÁNS EGYHÁZI s ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ ÉS RIADÓ-HIVATAL: Lövészutca, 10. szám, 1. emelet. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben, h&zhozhordással félévre 3 fr. 42, egész évre 6 fr. 83 ujkr. Vidéken, póstán szétküldéssel félévre 3 fr. 68 kr., egész évre 7 fr. 35 ujkr. Előfizethetni minden cs. kir. póstahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DÍJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdíj külön 30 ujkr. Tájékozás az egyházközség és a presbyterium körül. „A szabadságban azért, melylyel minket a Krisztus megszabadított , álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magato'kat szolgálatnak igájával." Pál Apostol Galatabeliekhez V. 1. Az egyházközség alatt értjük az egyes ker. gyülekezet híveinek összeségét minden személyválogatás nélkül, melyet a hitnek egysége, mint azt a szentírásból symbolumai is a tudomány szerint értelmezi, összegyűjtött és összetart. Minden ilyen egyházközség, mint a protestantismits.Jíétlen elvei, mint az országos törvény szava szerint, teljes szabadsággal és joggal bir, saját belügyeit protestáns elveihez mérve, legjobb belátása és meggyőződése szerint rendezni, elintézni és kormányozni. E jogát senki sem vonhatja kétségbe, és a ki tagadja, az tagadja különösen azon alapot is, t. i. a sz. irást, melyen ezen egyházközségnek vallási és egyházi élete épül, az tagadja az egyházközségnek evangyéliomi önállóságát, függetlenségét s szabadságát, és megtámadja protestáns existentiáját; és vagy tévedésben van a protestáns egyházközségnek életelvei iránt, vagy azoknak — ellensége. Mert, ha a prot. község egyházi belügyeit önállólag és szabadon nem intézheti, nem kormányozhatja : akkor megszűnik protestáns lenni, letér az evangyéliomi alapról, és ismét visszasülyed az emberi tekintély, hatalom és önkény kezeibe, és akkor reánézve hiábavaló dolog lett volna a reformátio, hiábavaló a háromszázados küzdelem, szenvedés és áldozat, akkor elejtette az evangyéliomi hitet, el az üdvösséget. Míg a protestáns egyházközségek alakuló félben valának, vagy a hol ezen egyházközségek kevés hívekből állanak: ott az egész gyülekezet családapái in massa értekeznek, tanácskoznak és határoznak az egyházközség érdekei és belügyei felől, és az ügyek kormányzásában mindenik kisebb-nagyobb mérvben befoly, legalább az irás szerint befolyhat; elvből senkit sem lehet onnan kizárni; azonban a sz. irás nyomán csakhamar jutottak azon megállapodásra, hogy az egyházközség ügyeinek kormányzását, az egyház közjava tekintetéből bizonyos egyéneknek, hitsorsosoknak kezeire kell bizni, azoknak t. i., kikhez az egyházközségnek legtöbb bizalma vau, s kiket a sz. irás „presby terekneku nevez. A presbyterium tehát nem egyéb, mint az összes egyházközség által választott bizottmány, mely azzal megbízatott, hogy a mint az egész egyházközség rendelkezett, határozott : a szerint kormányozza és vigye az egyházközségnek belügyeit; ez így van mind a szent irás , mind a protestantismus kétlen elvei és szelleme szerint. És itt két dolog, vagyis két igazság ötlik szemünkbe : első az, hogy presbyter csak az lehet, kit az egyházközség vagy annak többsége arra érdemesnek és méltónak tartva, szabadon megválaszt; második az, hogy a választott presbyterium csak az egyházközség utasítása, határozata és meghatalmazása szerint kormányozhat. És e két igazságra ismét jól kell figyelmeznünk, mert ebből egyenesen az folyik ki : hogy kit az egyházközség presbyternek nem választott, az nem lehet presbyter, nincsen joga az egyház ügyeinek kormányzásába beleavatkozni, hanem kötelessége a választó egyházközségben megmaradni, és onnan szemmel kisérni a presbyterium működését; és következik az is, hogy az egyházközség, szabad intézkedési jogának — autonómiájának — biztosítása tekintetéből, a választott presbyteriumát ő általa meghatározott időben lelépteti, számadásra vonja, és ismét uj bresbyteriumot választ és alkot. Mindezekből pedig világosan tűnik ki az: hogyha valaki magát a presbyteriumba az egyházközség akarata és beleegyezése nélkül betolta : akkor az egyházközségnek nemcsak teljes joga van, hanem, hogy evangyéliomi hitét, elveit és egyházát minden emberi önkénytől, szerzésektől, toldástól megóvj*- v hesse, kötelessége onnan ki is tolni, mondv^f . ki Jézussal : „Barátom! mi módon jöttél ide, hőjoft «> j nincsen menyegzői ruhádu —nem vagy
