Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-04-16 / 16. szám

Melléklet: a „Prot. Egyh. s Isk. lap" 16. számához. N y i 1 t tér. <*>e»Í««9<a* —N.-Lónyj, ápr. 3-án 1859. — A „Prot. Egyh. s Isk. lapok" 13-dik száma nyílt levelében egy szép, s előttem kedves cikkel találkozám, mely engemet s más két lelkészt a haladás bajnokául tüntet föl; melyben B. F. ur örömét fejezi ki azon, hogy vallásunk szent ügyét szívünkön hordván javítni akarunk ajavítni valókon, célunk a haladás, belügyeink jól rendezése, s a közjó előmozdítása; söt arra is fölhív bennünket, hogy mutassuk fel a jót, mit követni, tárjuk fel a ferdeséget, mit kerülni kell, távoztassuk a személyes célzásokat , indulathevttléseket csillapítni igyekezzünk. Mindezen lelkes intések azt föltételezik, hogy a cikk-közlő maga is barátja a haladásnak, s céljául tűzte ki az egyházvidékünkbe becsúszott ferdeségeket kijavítani. Azért is én bátorságot veszek magamnak — a felszólításhoz híven — kerülve a célzásokat, mi ugy is nem kerestyénhez illő, következőleg ker. ember kivánsága sem lehet — ugy tekinteni a t. B. F. ur által irt cikket, mint programmját azon működésnek, melyet tisztelt s. gondnok ur hivatala küszöbén nékünk megigér, mint lobogót, melylyet nehéz munkássága elé tűzött. S ezen téren vele örömest találkozunk. Sőt — ha ellenzéki pártnak nevezhetni bennünket, kik reá nem szavaztunk — előre is ajánljuk e programm után üdvös céljához munkásságunkat, s bátran nyilvánítom, miszerint kiválólag ezen ellenzékre támaszkodhatik célja kivitelében, söt ennek segélyével sikert is merek néki jósolni. Engedje meg azért t. s. gondnok ur, hogy tolmácsa legyek azon érzelemnek, mely keblemet ön cikke olvasása közben dagasztá. Ön cikke bizalmat önte belém, hogy Önben a beregi egyházvidék belszerkezetének reformátorát találtuk fel. S e téren önt, mint olyat üdvözlöm, ki egyházvidéki jelen szerkezetünket, — mely a Kálvin által fölállított népkormányzati idomából ki van vetkeztetve, s oly utakon tévedez, melyek a többi magyar protestáns egyházvidékek kormányzat modorával homlokegyenest ellenkeznek, — eredeti ős jogaiba visszahelyezni törekvendik. — Segítse önt Isten e téren, hogy a kor és kalvinismus kivánata szerint — erélye és belátása által a beregi egyházvi-i dékben grassáló anomaliákat megszüntethesse! Ily anomaliákat elősorolni épen önre nézve nem látom szükségesnek. Mert hiszen mentül jobban fejlik emberben a javítási ösztön, annál többjavítnivalót talál maga körül. De egyre — noha jól tudom, qu' il n' ya que la verité qui offense, s noha jól tudom, hogy ez a kálvinista hierarchiát romlással fenyegeti — egyre mindenesetre bátorkodom ön figyelmét felhívni, és ez az, hogy : egyházmegyénkben az egyháznak nem szokott többnyire megadatni az általa kért lelkész, (kivált ha nem Debrecenben tanult lelkészt választ) hanem itt ülnök urak dislocálnak , sokszor akaratja ellen az egyháznak. Szűnjék meg ez, s jöjjön be a szabad választási s hivási jog. *) És itt lehetetlen Calvinnak „Institutiones religionis christianae c. könyvéből föl nem idéznem a következőket : „Quaentur, a totane Ecclesia eligi debet minister, an a collegis tantum et senioribus, an vero unius autitoritate constitui possit. Qui boc jus ad unum hominem deferunt, citant, quod ait Paulus ad Titum, propterea reliquite in Creta, ut constituas oppidatim Presbyteros. Item ad Timotheum, Manus nemini cito imposueris. Sed falluntur si putant vei Timotheum Ephesi, vei Titum in Creta regnum exercuisse, ut suo uterque arbitrio omnia disponeret. Praefuerunt enim tantum ut bonis et salutaribus consiliis populo praeirent, non ut soli exclusis aliis omnibus agerent quod piaceret. Ac ne quid fingere videar, plánum id faeiam. Refert enim Lucas constitutos esse per Ecclesias Presby*) A lelkésznek nép általi választása — hinni lehet — véget fogna vetni azon súrlódásoknak lelkészek és egyházaik közt, melyek most oly gyakoriak. E. K.