Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-04-16 / 16. szám

-Of. > 458 korlátlan hatalmat képezne, intézkedési joggal, minden felelősség nélkül: ekkor a szellemi tespedés, egyháziatlanság erkölcssülyedés, anyagi szegénység, természetesen mind, nekik volna bünül felrovandó. Ámde mivel a pap is gyarló, s erőtlenség alá rekesztett ember, kinek a szellem- s erkölcsvilágban egyéb fegyvere az igehirdetés hatalmánál nincs, s így az elmék és szivek felett közvetlen uralmat nem gyakorolhat; más részről pedig protestáns fogalmak szerint, s az evangyéliom értelmében, a papok nem urai, csak pásztorai lévén a nyájnak (I. Pét. 5, 3), — melynek gyapjával önkény- s tetszésük szerint nem gazdálkodhatnak ; látni való, hogy ama gyakori vádak magoktól, s magokban összeesnek. Evangyéliumunk szemüvegén tekintve, a lelkész sem több, sem kevesebb, mint igehirdető a szószéken, — kezdeményező, s indítványozó az egyházgyüléseken, — noha ez utóbbi jog minden gyülekezeti taggal egyiránt köz, — vagy más szóval itt és ott nem egyéb, mint egyszerű magvető. — Többet kivánni tőle józanon nem lehet. — Ki tőle, mint szellemvilágban működőtől többet, illetőleg azt követeli, hogy működése eredményét szarvánál fogva mutassa fel: az nem tudja mit kiván, mit követel, mint a Zebedeus felesége. — Minden magvető már a neki adadott talentum szerint ugyanazon egy minőségű magot hint, t. i. az evangyéliom üdvözítő hit- s erkölcstanait; s ha mégis mindenütt az elhintett mag hatvan, s százannyit nem teremj avagy nem inkább a föld természetében, vagyis a szív sajátlagos tulajdonaiban keresendő-e ennek oka? mint ezt a gyakorlati élet tapasztalásánál fogva a természet országában már megszoktuk. — Igaz, hogy némely magvető jobban megmunkálja a földet; de az is igaz, hogy némely földben hasztalan hasogatjuk a legmélyebb barázdákat is, — míg ellenben a jó föld, csekély, felületes, vagy hanyag munka után is hoz legalább középszerű termést. — Hol keressük hát az egyházi élet virágzása- vagy sülyedésének okát? Bizony nem egyedül és kizárólag, mint ezt némelyek hirdetni szeretik, a lelkészekben, hanem nagy részben a hallgatóknál, különösen pedig a nép vénei-, s elöljáróinál. Ez állításomat közelebbről a szeghalmi egyház példájában látom igazolva. — Hogy ez egyházban néhány évek óta a valláserkölcsi élet, általában az egyházias szellem ujabb lendületet nyert, s külső gyarapodásnak is szembetűnő jeleit mutathatjuk fel: ezt, annak lelkésze, bizony nem oly hiu, hogy magának róvja fel érdemül; hanem érdemül róvja fel — ha ugyan a kötelességteljesítésben lehet némi érdemet helyezni általában gyülekezete értelmisége- s vallásosságának, különösen pedig minden szép és jóért lel- j kesülni, minden legkisebb jövedelmi forrást a nép kímélése tekintetéből ügyesen felhasználni tudó elöljárói erélyessége-, ügybuzgósága-, mindenek felett pedig, ama ritka testvéries egyetértésének, melylyel, minden előforduló alkalomnál az egyház szent érdekei körül összeseregleni szoktak. Valóban csakis ott jutalmazhatja dús aratás, gazdag áldása, a magvető lelkész fáradalmait, hol a nép vénei, í elöljárói, Krisztus lelkétől ihletve, ajó- és üdvösnek ismert eszme-magvakat felfogják, s mint megannyi segéd-apostolok — milyek közreműködése nélkül, maga az isteni megváltó sem ért vala célt szent vállalatában —az egyházgyülés falain kivül, a nép között jóakarat- s ügyszeretettel szerte hintik és terjesztik, annak lelkében meggyökereztetni, virágzásba hozni, s gyümölcsösé érlelni közrehatnak, közreműködnek. Ellenben, hol a presbyteriumot, mint Ananiás szivét a sátán (Csel. 5, 3), foglalván el, lelkipásztorával folytonosan kihivó harcot vív, annak működése folyamában, gonosz ármánynyal megakasztó köveket gördít, erkölcsi hitelét szándékos gúny- s rágalmakkal erőtleníti, tanításait siker- s hatálynélkülivé teszi : hol az egyháztanács lelkipásztora tetterejét méltatlan bántalmazásokkal zsibbasztja,kedélyét leveri, csüggeszti keseríti, durva gőggel utasítván vissza amaz apastoli parancsot: „engedjetek a ti előttetek járóknak^ \ és hallgassátok azokat, mert vigyáznak ők a ti leikeitekért, ugy' mint számadók}

hogy örömmel míveljék azt és nem bánattal, mert az tinéktek nem használu

(Zsid. 13, 17); hol a lelkipásztor legnemesebb törekvése, a maga hivatása s testületi méltóságáról megfeledkezett egyháztanács konokságán, s értetlen elbizakodottságán hajótörést szenved; hol a magvető lelkipásztor evangyéliomunk áldott magvait a hitetlenség sziklakövére, vagy a durva anyagiság, s önzés gázolta útfélre hinti, vagy pedig a világi érdekek, testi kéj, s gyönyörök tövisei közé szórja : ott tudománygazdag fővel nyújthatja a tanítást reggeltől fogva mind éjfélkorig (Csel. 20, 7), mint Pál Troásban, — szólhat a hitnek rendületlen bizodalmával, mint Péter api. a jeruzsálemi legelső egyház megalapításakor , buzgóságnak lánglelkesedésével, mint Ilyés: valóban a tiz talentomos hív szolga is, üres bárkával fog visszatérni a halászatról, mint Péter (Luk. 5, 5) s Hoseás ama keserű panaszával a munka mezejéről: „Bizonyára csak szelet vetek, és hiábavalóságot aratok, nem lészen liszt soha abból a gabonából(Hos. 8, 7). Tegyük azért félre, uraim ! a recriminatiokat. Teremtsünk, hol szükségét látjuk, mindenütt minden egyházban — mert ez az első és legfőbb teendő — presbyteriumot, hitben szilárd, vallásosságban buzgó, szeretetben erős, jellemben feddhetlen, erkölcsben tiszta, egyházaikhoz bármily nehéz időviszonyok között is próbált hűségű tagokból; vessük ki pedig az egyháztanácsból a külső setétségre, mint Jónást kiveték társai a tengerbe, ki miatt az egyház hajója sülyedez, s örvény felé szédelg; vágjuk ki végre, mint rothadt tagot, ki az önzés- s telhetetlenség lelkétől ragadtatván, a váll-szttzesség letűnt aranykora után még napjainkban is visszaásítozva, minden közhasznú indítványnak ellene mond, s szája botjával minden üdvös eszmét józan megfontolás nélkül dorongol le. Ekkor elnémuland, ugy hiszem — az egyházak sülyedése miatt oly gyakran és nem is minden ok nélkül — hallható panasz, még ott is, hol a pap lágymelegen végzi hivatala tiszteit, vagy a mit gondolni is iszonyú — bűnös példájával fenyegetné lerontani az egyházias szellemet, s megmételyezni a közerkölcsiséget; ekkor anyagi, szellemi, s erkölcsi tekintetben egyiránt ujjászületend minden egyház, boldogsága, s dicsőségének fénysugarai, szerte áradozva ragyognak vissza az egyetemes anyaszentegyház nagy testén. —. Béke velünk ! Szeghalom, márc. 12. 1859. *) Ha a vasárnapi újság t. c. szerkesztősége e közlemény által némi szolgálatot vél a közvallásosság érdekében tehetni : legalább lényegileg közölni tisztelettel kérem exempla docent, monent, movent. Tatár János, helv. hitv. lelkipásztor. ——-— — KÜLFÖLD. Az evangélikus szövetség története és nézetei. (Vége.) A mi végre a keresztyén vállalatok elősegéllését illeti, az evangelikus szövetség itt is kimutatta tevékenységét. 1. Az evangelikus hittérítés Törökországban az angol protestánsok tevékenysége által gyámollttatik. A török tartományokban működő amerikai társulat, a Bolgárországban munkáló uj hittérítés ezen szövetség munkásságának gyümölcse. 2. Egy angol társulat alakult az angol török irodalom terjesztésére, mely szótárokat, nyelvtanokat osztogat a törökök közt, hogy az angol nyelv megtanulását megkönnyítse. Hasonlót akarnak tenni az Arabokra nézve. Ez mind az evangelikus szövetségnek köszönhető. 3. Német bizottmány. Hogy az 1857-ben Berlinben tartott nagy gyűlés alkalmával fűzött személyes viszonyok fenma-