Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-04-16 / 16. szám

sehol sem szalasztja ki kezeiből. Nyomos rövidséggel, világos logicával beszél. Csak ez uton haladjon tovább. Hiba értekezésében, hogy a kitűzött kérdés csupán a philosophiának theologiávali ugyanazonsága, s nem egyszersmind attóli különbözőségének is szempontjából van fölfejtve. Ebből származik, bizonyos helybe nem hagyható egyoldalúság, mely szerint a vallás és ész merőben identificáltatnak, s a theologia és philosophia.— theosophiának tekintetik. Peti Józseftől értekezés e tárgyról : a t h e o 1 ogiai tudat tovább fejlődése (második közlés). — Ebben Schleiermacher dogmaticája van vonalazva; de oly csodálatos, nagy szavakba burkolódzó homályos és érthetetlen előadásban, mely valóban emészthetetlenné teszi e különben érdekessé válandott dolgozatot. Maga a cim sem jó; a használt helyett a tractatushoz képest inkább ilyenforma címet lehetne kitűzni : a theologiai irányok fejlésének ismertetése. Celder Mártontól van egy életrajz (Szenei Molnár Albertről), a legdagályosabb bevezetéssel. Ezen életrajz szerzőnek — mint maga is írja — még tanuló korában pályázott s díjnyertes müve. — Ott a maga helyén megállhatott; de valóban kár volt azt most már másodszor pályáztatni. Bulcsu Károlytól : Homokay Pál tanár emlékezete prózában és kötött beszédben. Csinos és érdekes dolgozat. Sinai Miklós juniortól van egy kezdet eleje című cikk, melyben az állíttatik , hogy : „a protestáns egyházban egyházi gyűléseknek más, mint pap, elnöke nem lehet", s megtámadja a „Prot. Egyh. s Isk. lap"-ot, hogy a kettőselnökség mellett pártszellemtíleg kardoskodott, a mennyiben az egyes papi elnökség mellett alig közlött néhány háttérbe szorított felszólalást. A lapvezetés oeconomiájába annyira beavatva nem levén, hogy e vádra felelhessek, — itt csak arra kérem íel Sinai juniort, hogy miután az egyes papi elnökség thesisét felállította, s némely általánosságban felfogott okokkal azt támogatni is kivánta, minthogy ez még a tárgy eldöntésére nem elegendő, legyen szives thesisét részletes historico-pragmaticus érvekkel indokolni, — mert magam is azt hiszem, hogy a tudomány fórumán e kérdés még sem egy, sem más oldalra véglegesen el nem döntetett. Zongor Mártontól némely Alsó-Szászországba kebelezett gyülekezeteknek egyházi rendtartása. Érdekes közlemény. Könyvismertetések is vannak e füzetben Szász K., Peti J. és Fehér Pétertől; továbbá van Kulifay Zsigmondtól : mutatvány az uj szerződvényi szent iratok fordításából (Mát. 5, 6 és 8 részei). Közlő az egész uj testamentom fordítását átdolgozni szándékozik. Nagyon dicséretes szándék, melyet ha sükerrel létesít, eddig szerzett irodalmi érdemeihez tagadhatlanul igen kitűnő és fontos érdemet csatoland. Mutatványa sok tekintetben sikerültnek mondható, s tüzetesebb bírálatot érdemelne. A mennyiben itt a hely szűk terjedelméhez képest a tárgyhoz szólnom lehet: szerzőnek óvakodnia kell a neologismustól; nem árt az, ha egy kis ódonság érzik a bibliai fordításon, csakhogy természetesen ez ódonság az értelem és nyelvtan rovására ne essék. — Szerző az uj szövetség szó helyett ezt használja : uj szerződvény; e változtatást egyáltalán nem helyeslem , — a szerződvény szó nem is fejezi ki oly teljességében a berith és foedus szóknak megfelelő dogmai fogalmat, mint aszövetség szó. A mutatvány aljára tett jegyzéknek ezen kifejezésében megütköztem ; „ha a fordítás olyan volna, a milyen lehetne, — akkor lehetne érthetőbb, épületesebb (?) magánál az eredeti szövegnél is." Ezt állítni nem merném. Ily nézet nagyon messzire vezethetne, s csodálkozom, hogy közlő tolla alól ily kifejezés és állítás kerülhetett ki! Rövid tudósitvány Peti Józseftől a kecskeméti theol. intézetről. — Továbbá belföldi levelek Pápaitól és Ádámtól. Végül vannak sporadice elszórva e füzetben pole-' miai cikkek is, mint: Fördős Lajostól : észrevételek a megelő-; zött fűzetben közlött Török-Székácsféle memorandumra ;továbbá , 1 Perpetuustól: néhány szó a kecskemétpesti is kol aügy ben; Csalánosi Jánostól : hová jutottunk! című felkiáltásos cáfolat a Török „Korrajzaira" és Fördős „Rövid válaszára" vonatkozólag a sárospataki füzetekben közlött birálat ellen. Minthogy az ilyféle polémiák, bár az olvasók némely részét nagyon érdekelhetik, de a tudománynak és sokszor még magának az ügynek is kevés jó szolgálatot tesznek : azokat, mint nem körömbe vágó dolgokat, sem bővebben ismertetni, sem bírálgatni célom nem lehet. Általánosságban s befejezésül csak két óhajtandó dolgot kívánok itt kiemelni, nevezetesen : 1-ör azt, hogy a szerkesztők inkább kevesebbet s ritkábban adjanak ki füzeteket, csakhogy aztán azoknak lehető választékos és értékes tartalmuk legyen. A mely prédikátiók szószékből elmondva tán kielégíthetik a hallgatóságot, sajtó alá bocsátva nem midenkor állják ki a tttzpróbát. S mi következik ebből? Ha az ismertető szigorúan kimondja nézetét, legtöbbször harag, apprehensio; pedig bizony — nézetem szerint — ha már valaki a könyvismertető tollat kezébe veszi,—mondja ki nézetét határozottan,— akár tetszik, akár nem. Középszerű prédikátiót sohasem nyomatnék ki. Az sem a szerzőnek nem hoz irodalmi elismerést, —• sem a közönségnek nem használ. A középszerű predikátiók mintául nem használhatók ; azért pedig, hogy legyen elegendő fris készlet a tán dolgozni nem szerető emberekre nézve, soha prédikátiót nem irnák. Középszerű s épületes prédikátiót minden pap tudhat készítni, — s ha nem tud, — pályáját eltévesztette, 8 nem érdemes a katedrára. Azért valaki igen jeles lelkipásztor, tekintélyes egyházi hivatalnok lehet, habár irodalmi nagyobbszerü képességgel nem bir is. Ugy látszik, korunknak egyik uralkodni akaró nyavalyája, hogy a szellemi s erkölcsi nagyságot, hivatali érdemességet is ahoz kezdik sokan mérni, — hogy nevünk hányszor fordul meg a nyomtatott lapokon. Innen van aztán a módnélküli irodalmárkodás nagy része. 2-dik óhajtandó dolognak pedig azt vélem, hogy óvakodjanak a tudományos vállalatok a helyi érdekek szolgalelkti uszályhordozóivá, mintegy zugiratokká válni. __ jgaz, hogy bizonyos mértékig minden ily vállalatok képviselhetik, — sőt kell is, — hogy képviseljék a helyi intézetek közjellemü érdekeit: de nem helyeselném, ha a Prot. Egyh. s Isk. lapnak a pesti iskola-, a sárospataki füzeteknek a sárospataki-, a népkönyvtárnak a debreceni, s a kecskeméti közlönynek a kecskeméti iskola részére való közvetlen és közvetett toborzás szolgálna éltető lelkeül, vezető gondolatául, irányadó alapeszméjéül. Ily érdekek rabkötelei közt elfonnyadna a tudományos törekvés nemes virága, megfojtatnék a részrehajlatlan igazság szelleme. Ily szomorú helyzettől mentse Isten egyházunkat! Én örömmel üdvözlöm a kecskeméti füzeteket a tudomány körében; de megvallom, nem szeretném, ha az amoly rövid válasz* féle productiok leltárává alakíttatnék át s ha mindig és j örökösen csak ,azapest-kecskeméti iskolaügy járná benne a polémiái táncot. — Hogy a „Prot. Egyh. s Isk. lap"-nak legyenek ellenőrjei (habár nem olyanok, mint amaz ismeretes első sütés!), ezt szükségesnek látom; egy lapnak, egy folyóiratnak sem engedhetjük át az igazság döntő fórumának monopolisálását; ha a prot. lap a kettős elnökség mellett vív (mert már, hogy minden lapnak bizonyos határozott jeliemi színezete, s a szerkesztőuek saját elvei legyenek, — ezt eleüsputálui csak nem fogjuk), vívjon 16. es.