Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1859-04-09 / 15. szám
Azért, mint c lapok idei 6-ik számában is igéré t. c. szerkesztő ur, kopogtasson megszűnés nélkül; de ha sikert óhajt — miről kétkedni okom legkevésbé siucs — kopogtasson azon cikk szellemében, melyet e lapok jelen évi I-sö számában ngos. Tisza K. úrtól oly meleg ügyszeretet- s ép tapintatattal irva olvasunk, legelébb is az egyházi legfőbb hatóságok, a supcrintendentiák ajtaján ; én bizton reménylem, hogy az onnan keletkezendő kimeritőleg indokolt buzdító, s serkentő felhívások az egyes egyházakhoz szerte menesztve, mint mindenkor, ugy ez életfontosságú tárgyban is kellő hatásukat elvétni nem fogják. Nyitva lesz e mellett az önkéntes bnzgóság előtt is a cselekvés mezeje: özvegy s árva-gyámoldák, vagy ha ezek is a közpénztárből láttatnának cl, a külföldi szegény egyházak, missiotársulatok, s más vallásos egyletek stb., hol az Isten országa érdekében jótékonyan, s áldásdús eredménynyel működhetik. (Vége következik.) Tatár János, hclv. hitv. lelkipásztor. KÜLFÖLD. Az evangelikus szövetség története és nézetei. Ilyen cím alatt jelent meg egy röpirat Londonban az evangelikus szövetség uj titkára Cardall W., M. A. anglikán és Davis Jákob independens lelkészek és Sír Culling E. Eardly elnök aláírásával, melynek nevezetesebb pontjai e következők. 1845-ben 55 skott lelkész és világi egyén felhivására roppant számú evangelikus keresztyén gyűlt össze Liverpoolban, hogy az evangelikus hívők szorosabb testvéri viszonyba fűzésének eszközeiről tanácskozzék, 216 angol gyülekezett össze s ez az evangelikus szövetség kezdete, alapja. 1846-ban Londonban tartott gyülekezetben ünnepélyesen megalakíttatott, számos német, francia, hollánd, svéd, törökországi, svájci, északamerikai s kelet indiai evangélikusok jelenlétében. A protestáns világ három nyelvén tanácskoztak s hirdettettek ki a gyűlés alapelvei. Az első gyűlés 1851-ben Londonban, a második 1855-ben Párisban és a harmadik a porosz király ő felsége jelenlétében 1857-ben Berlinben tartatott. A szövetség három kitűzött főcélja im ezek : a) A protestáns egyház kebelében a hivők közti testvéri szellem élesztése s erősítése. _ b) Külföldön szabad vallásgyakorlat kivivásáérti hatás. c) Az evangyéliomnak pogányok, mohamedánok és keresztyének közt való diadalmaskodásra segéllése. A mi az első célt illeti, erre már Krisztus parancsolatja hív bennünket, melyre nézve az alakító gyűlés már 1846 ban így nyilatkozott : „A mi törekvésünk leginkább onnan származik, hogy a keresztyén körökben tökéletesen el van hanyagolva azon uj parancsolat, melyet idvezitőnk adott tanítványainak: — szeressétek egymást! —- A szövetség tagjai teljes mértékben bevallják e tekintetbeni bünösvoltukat. Azért valamint önmagukban, ugy a szövetséges társaikban is ez érzést óhajtják éleszteni, s erősíteni, hogy azoknak segítségével Urunk Jézus Krisztus tanítványainál mindenütt azon meggyőződést szilárdíthassák meg, miszerint e parancsolat elhanyagolása bűnös mulasztás. Mindenek előtt megalázzuk magunkat Urunk s Istenünk előtt, bűnünket tartózkodás nélkül bevalljuk s idvezitőnk s fejünk érdemeiért bocsánatot kérünk eddigi mulasztásunkért s egyszersmind erőt arra, hogy a keresztyéni testvérszeretetet nagyobb mértékben gyakorolhassuk, mert csak akkor szerethetjük Istent, ha egymást szeretjük." De nemcsak szeretetet, hanem egyességet is kiván a sző vétség Jézus igazi tanítványai közt, melyet közös imádkozás s testvéri társalgás által akar elősegíteni, hogy száműzessék közülök a civódás, veszekedés s szakadás lelke, hogy minden evangelikus keresztyén szive a szeretet szellemétől legyen áthatva s teljesedésbe menjen azon ígéret: mindnyájan egyek legyünk, mint mi egyek vagyunk, te, én atyám bennem, én te benned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk s higyje a világ, miként én általad vagyok elbocsátva. Hogy ezen szavak kimondása óta, mi történt Angolországban, mindenki tudhatja. A változás nagy. Az evangelikus felekezetek közt kölcsönös szívesség a szokott érzület, az ellenkező csak kivétel. Ezelőtt pedik megfordítva állott a dolog. Ezen változás nem méltánytalan engedmények rovására történt. Az egyházról és államról most is mindenki saját vagy pártnézettel bír, de mindenki megtanulta azt, hogy ezt alárendeltnek kell tekinteni. Nagy befolyással volt erre az evangelikus szövetség, és pedig nem tagjainak sok ezernyi száma; hanem a legtágabb körbeoi közösség kérdésének megpendítése s felmerítése által. A buzgó protestánsok lelkiismereténél mindenütt viszhangra talált ezen felhívás, s általánosan elismertetett, miként szent kötelesség vitatkozás közben mérsékeltnek s az ellenfél irányában, habár eltérő nézetű is, méltányosnak lenni s Krisztus minden tanítványát szeretni. Azonban még e téren is sok tenni való van s a vezénylő bizottmány főkötelességéiil tűzte ki a közfigyelmet újra meg újra a minél bensőbb és szorosabb egyesülés szükséges voltára irányozni. Másik kitűzött főcél a szabad valllásgyakorlat és itt ha eltérnek a szövetség angol, skott és amerikai tagjainak nézetei a német s más szárazföldi tagokétól, nem lehet csudálkozni, mert azok egészen más történeti téren nevekedtek. Az evangelikus szövetségnek e téreni érdemei igen jelentékeuyek. 1. Sikerült neki 1849-ben dr. Achillit a római inquisitio börtöneiből kiszabadítani. A szövetség angol és francia ága követséget küldött Rómába, hogy a tényt felvilágosítsa, egy másikat küldött Párisba, hogy az akkori köztársasági elnököt Napoleont ez ügynek megnyerje. Mind a mellett, hogy az angol követ erélyesen támogatta a követséget, még sem lehetett valamit kivívni-, de midőn Skottország nagyobb városai polgármestereik vezetése mellett mindenünnen követeket küldtek hozzá, meggondolva, hogy célszerű lesz a közvélemény szavára hallgatni, engedett, s parancsot küldött Rómába, hogy Achillit szöktessék el. 2. A madiai házaspár Isten után az evangelikus szövetségnek köszönheti szabadságát. Ez ugyanis Florenzben elfogatott, s bebörtönöztetett. Európa minden protestáns városából küldöttségek mentek Florenzbe, s ez megtette hatását. A házaspár szabadon bocsáttatott, s Nizzában bibliakönyvkereskedéssel bír, melylyel egész északi Olaszországra nagy hatást gyakorol. 3. Midőn a szárdiniai király Londonban volt, az evangelikus szövetség köszönő feliratot nyújtott be neki, azért, hogy a szárd alkotmány szabad vallásgyakorlatot enged és kérte, hogy ez elvnek teljes érvényt adjon. A király sajátkezüleg felelt, s válasza ott csüng az ülésteremben. 4. Németországban a kisebb fejedelmek, azon kérésre, hogy minden felekezetnek szabadság engedtessék, kedvezőleg feleltek. A porosz király minden befolyását felhasználta e célra, s a saját országát illető kérelmekre jó választ adott. 5. Svédországban hat, római katholika vallásra áttért protestáns száműzetés- s jószágvesztésre ítéltetett; de mellettük azonnal felszólaltak az angol érsekek, lordok, mindenféle lelkészek. Hasonló kérelmek intéztettek Török-, Magyar-, Szárdországból s Észak-Amerikából. 6. Az 1855-ben Párisban tartatott szövetségi gyűlés emlékiratot nyújtott be Konstantinápolyba az ottlakó keresztyének érdekében, s ennek lehet köszönni az ismert Hattj Humajun kibocsátását. 7. Dánországba folyamodás küldetett, hogy a schlesvigi hercegségben német nyelv használtathassék. 8. Muszkaországba engedélyért folyamodott a szövetség, hogy orosz bibliákat nyomathasson és terjeszthessen. (Vége következik.) Ew. W. után tíoross Mihály.