Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-01-01 / 1. szám

Második évfolyam. I« szám. Pest, január l-jén 1859. PROTESTÁNS SZKIIKKSZTO ES KIADÓ HIVATAL: Lovészutca, 10. szám, 1. emelet. ELOFIZETESI DIJ: Helyben, házhozhordással félévre 3 fr. 42, egész évre 6 ír. 83 ujlir. Vidéken, postán szétküldéssel félévre 3 fr. 68 kr., egész évre 7 fr. 35 ujkr. Előfizethetni minden cs, kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 6 ujkr. sorja. Bélyegdíj külön 25 ujkr. Előfizetési felhívás a Protestáns Egyházi s Iskolai lap második évi folyamára. Az előfizetési föltételek maradnak a régiek: Helyben: házhordással egész évre 6 frt. 30 kr., félévre 3 frt. 15 kr., (Uj pénzben egész évre 6 frt. 83 kr. félévre 3 frt. 42 kr.) Vidéken: postán szétküldéssel egész évre 7 frt. félévre 3 frt. 30 kr. (Uj pénzben egész évre 7 frt. 35 kr. félévre 3 frt. 68 kr.) ííyíijtölinek minden 6 előfizető után egy fiszteletpéldány nyal szolgálunk, l/égre miután a bélyegedé miatt a feles-szánin példányok nyomatása tetemes károsodással jái*, tisztelettel fölkérjük előfizetőinket, hogy megrendeléseiket mentül elébb megtenni szíveskedjenek. Az előfizetési őszietek a lap szerkesztőségéhez (Lovészutca 10 sz.) bérmentve intézendök, Előre- és hátrapillantás. A lényeget külsőért, a buzgóságot rendszerért feláldozni nem azabad, B. M> (B. M.) Egy esztendő csepp a történelem tengerében , de tenger örömöt és fájdalmat zárhat méhében azok számára, kik benne élnek és mozognak. — Nekünk, mint egyliáztagoknak, a lefolyt év kívülről nem hozott semmit, de nem is fosztott meg semmitől; a mit vártunk, be nem következett, de a nem-teljesült remény a helyett, hogy elcsüggesztett volna, oly célok felé irányozta a jobbak tekintetét, melyek kiilviszonyoktól függetlenek és minden körülmények közt létesíthetők. Van eset, hol az egy helyzetben-maradás roszabb a positiv veszteségnél; de olyankor mindég nem a helyzetben van a hiba, hanem az emberekben. — Erre nézve azonban épen nincs okunk a múlt évre visszatekintve kétségbeesnünk. Nem mintha egyházi és iskolai életünkben valami szembeszökő javítások történtek volna: mert ilyenek rendezetlen állapotunkban nem is igen lehetségesek; hanem mivel azok szükségének tudatát tapasztaltuk mind közönségesebbé válni s mivel e tudat maga már fé gyógyulás. Ki az emberiség fejlődését tanulmányozta, tudja, mily észrevétlenek a nagy változásokat megelőző s azokat előkészítő phasisok a tömegeknél; csak a végeredmény szokott feltűnni s láthatóvá lenni. Azért jelentéktelenek az átmeneti korszakok eseményei. Iiogy a jobbrafordulásnak oly csendes előjeleivel találkoztunk : ez az, a mire örömmel tekintünk vissza. Egy felől a domestica kérdése által egyház és iskola anyagi emelése indíttatott meg, más felől abelmissio azoknak benső életét hozta szőnyegre, a tudományosság emelésének ügye azoknak biztosításával kecsegtet. Hogy a domestica eszméje általános viszhangra talált, annál örvendetesebb, minél világosabb az, hogy a változott viszonyokhoz képest, az eddigi segélyforrások mellett az egyház tovább soká becsülettel fen nem állhat, s minél bizonyosabb, hogy kik kividről jövő segélyre támaszkodnak, s azt kívánják, hogy az egyház olyanokba vesse meg lábát, a mik tőle nem függnek, eo ipso azt akarják, hogy az egyház önállóságáról végkép lemondjon. Mert hiába szólunk mi önrendelkezésről, ha egyszer existentiánkról más rendelkezik. Az önállóságnak főfc