Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-03-19 / 12. szám

KÖNYVISMERTETÉS és ISKOLAÜGY. Sárospataki népiskolai könyvtár, I—VII. kötet. Sárospatak, 1853 — 1856. (Folytatás.) Első évfolyam, első évnegyed:*) Hallás és be azéd-életmű gyakorlása tiszta hangoztatás által (bettik nélkül) I—IV. gyakorlatokban. A tanmenet itt következő : a tanító kimond egy hangzót, a azt utánmondatja a növendékekkel is, s értésökre adja, hogy most egy hangot mondtak ki. Mintán minden hangzóval, ugy a rövidekkel, mint a hosszúkkal ezt cselekedték, összeszedik azokat egy sorba, s a. növendékek addig mondják és gyakorolják azokat, inig majd elölről, majd hátulról sorban felmondani képesek. Ezekután a tanító egész szótagsort mond elő, olyformán, bogy az ismeretes önbangzók mindenikét ugyanazon mássalhangzóval köti össze, s azt mindaddig ismétli, míg a növendékek ugyanazon sorban utánmondani tudják; ekkor megmagyarázza, hogy most szótagokat mondtak, s a mennyiben azok első hangját már ismerik, a növendékekkel a másik odafüzöttmássalhangzó hangját is kitaláltatja. E gyakorlat addig tart, míg minden mássalhangzóval hasonlót cselekedtek, a honnan részint a tanító, részint a gyermekek magok, számtalan szótagsorokat képeznek, még pedig oly formán, hogy a mássalhangzó majd elől, majd hátul álljon a hangzó meilett.Végre egyes szótagokat elemezuek fel hangjaikra, vagy mondott hangokból alkotnak szótagokat, — ugyanezt cselekszik egytagú szókkal is, — s ezzel be van végezve az első évnegyed. Mi itt csak röviden és vázlatban adtuk elő a tiszta hangoztatás módszerét, hanem annál többet szeretnénk még róla beszélni. Megvalljuk, míg Scherrt nem olvastuk, magunk sem ismertük az olvasástanítása módjának ez első lépcsözetét; hanem azt is nyíltan be kell vallanunk, hogy a milyen újnak , épen olyan lélekgyötrő nehéz és kivihetlennek találtuk az efféle légbe való üres beszélgetést, különösen ugy, ha ahhoz ugy kezdünk, mint azt az elemi oktatásban találjuk : „Tanító : Nézzetek a számra és hallgassátok, a mit mondok ! „iM

. Ezt ti is kimondhatjátok. — Károly, te mond ki! — Jói van. Ezt a hangot mondtuk „i", mit csináltunk? stb." De kérdjük : honnan tudja azon gyermek, kinek az iskolai folyam első hetében így beszélünk , hogy még „h a n g" is van a világon ? És ha tudna is ilyes valamiről, tudja-e mi az ? Bizony, ha a tanító urakat magokat is megszorítnák, hogy hamarjában definiálják : mi a hang? nem kis zavarba jönnének.Nagyon abstract dolog még annak ilyetén való emlegetése az oktatás ezen tokán, s ha csakugyan mégis emlegetnünk kell azt, a mint hogy kell is, mert olvasásra csak a hangok ismerete után juthatunk, másképen kellene azt a gyermekkel megismertetni, s mielőtt róla beszélnénk , ha nem is egészen helyes és teljes, de legalább némi homályos fogalmat kellene nyújtani neki arról, a mi itt csak analyticai uton, nem pedig synthetice történhetik, mint azt maga Scherr is, bár az ellenkezőt is megengedi, ajánlja. Mi tehát már csak azon néhány tanító — s ki tudja hány lebet ilyen ?! — kedvéért is, kik az ilyent szívesen vennék előbb, mintsem a hangokról beszéltünk, a következő módon próbáltuk volna meg azok fogalmát a gyermek felfogásához képest analytice kimagyarázni : Tanitó : Elek! (egy növendéket szólít meg a tanító, ki ö felé történetesen épen háttal van fordulva) Gyermek : Tessék ! (miután megfordult). T. Hát miért for*) A könyvben ugyan első félév van irva, hanem a mennyiben azután ismét félév felírást találunk, a mi zavarra adhat okot, mi azt hisszük, hogy ez csak elnézési hiba, s jobbnak taUltuk évnegyedet irni, mint az a második évfolyamban a könyvben is valósággal van. V. K, dúltál meg? Gy. Mert tanító ur szólított. T. De hát hogy tudtad te azt, hiszen nem voltál felém fordulva? Gy. Hallottam a nevemet. T. Helyesen, azt mondtam Elek, s ez a i te neved; de ugy-e, ha ezt mondom „Elek", ezt más is megérti, hogy mi az, és más is meghallja. — No lássátok , ez hogy „Elek" egy szó, mert minden ember tudja , hogy mit jelent az ; de hát azt , bogy váljon mondtam-e én ezt a szót vagy nem, honnan tudod, ha el vagy fordulva? Gy. Onnan, hogy meghallom. T. Helyesen,— tehát a szót, ha kimondják, hallani lehet. Hanem vigyázz : én most nem fogom a te neved egészen kimondani, s csak ennyit mondok : „E" ; ha el volnál most fordulva, tudnád-e, hogy téged szóllítottalak ? Gy. Nem, mert nem mondta tanitó ur ki a nevemet egészen. T. De hallanál valamit? Gy. Igen annyit,hogy „e". T. No látod, a mit most hallottál, az csak egy hang, s most tanuljátok meg mindnyájan, bogy a mit az ember hall : az „hang". T. Mi hát a hang? stb. A másik szótagot „le kt

t

itt egészen mellöznők még most, minthogy az több hangból áll, s csakis I' azért mondanók vagy mondatnók, bogy a gyermek tudja meg, hogy azt sem lebet magában érteni, de hallani igen, igy hát az is olyan hangféle. Tovább igy lehetne folytatni: T. Hogy hívják ezt a fiút? (egy gyermekre mutat, kit Izsáknak hívnak). Gy. Izsák. T. Próbáld már most te ugy mondani ezt a szót Izsák, mint én mondtam a tiedet, hagyd el a hátulját. Gy. „i". T. Helyesen, no lásd az is egy bang, és még sok van ilyen. — Most következnék aztán a többi hangzóknak is egyes szókból a gyermekek által hasonló módon való kitaláltatása, p. o. T. Egy szót mondok : Egér. ! Ki mondja meg, mi ebbeu az első hang? stb., s igy levezetni minden hangzót, összeszedni, s aztán, ha ugy tetszik, I megtanultatni, mit mi hasonlóan igen nehéznek és a legszárazabb s fárasztóbb gépiességnek tartunk, a minél még csak az lehet nehezebb, hogy a gyermek e lépcsőn akár maga szótagsorokat alkosson, akár a készenlevöket most elülröl, majd hátulról kezdve felmondja. Hanem még ennél is fontosabbnak tartjuk annak nyilvánítását, hogy mi a tiszta hangoztatást, mint olyat, s azzal való hosszas időtöltést általában mindenütt, de különösen oly népiskolában, hol egy tanító 3—4 osztályt vezet, s így nagyon kevés idővel rendelkezhetik, egészen feleslegesnek is tartjuk, ha az olvasástauítás az úgynevezett irva-olvastatási tanmód szerint történend, annyival inkább, mert e tanításmód biztos és kivánt sikerének már magunk is nem egy fényes példáját láttuk. Ismertessünk meg azért egy hangot egyszerűen a növendékkel, aztán rögtön Írassuk és olvastassuk; elég alkalom nyílik itt mind a hangoztatásra , mind a hangokra való elemzésre, — s csak oly biztosan célhoz jutunk. EIÍÍŐ évfolyam. Második évnegyed : 1. A hangok, szótagok és egyszerű szók megjelölése írással s viszont az Írásbeli jegyeknek hangoztatása, azaz betűk, szótagok, egyszerű szók olvasása. 2. Tiszta hangoztatás, többtagú szók elemzése. 3. Nagy betűk irás a. Az olvasástanítás e második fokozatán a tantárgy és annak menete I—'VIII. gyakorlatban terjesztetik elö következő módon : a tanitó felmondatja az önhangzók sorát, s .abból az elsőnek jegyét leirja; ekkor megnevezi, melyik hangnak irta le jegyét, s hogy azt betűnek hívják; s megmondja : mikor az ember betűt csinál, az annyit tesz, I mint i r n i. A leirt betűt íratja a növendékekkel is, s a már leirtat hangoztatja, s ekkor megmondja : betűt hangoztatni annyi, mint olvasni. S ez így megy mindaddig, míg minden önhangzót irni és olvasni tudnak. A rövid és hosszú önhangzók megtanítása után következik a mássalhangzók íratása és olvastatása, mi ugy történik, hogy a mássalhangzók mindenikével, ugy az egyszerűek, mint az összetettekkel, szótagsorok képeztetnek, azokból a mássalhangzók hangja kitaláltatik, jegye leíratik , s gyakorlás végett a különféle szótagsorok előre, hátrafelé s összevissza olvastatnak. Hogy pedig a szükséges ismétlések célszerűen történhessenek, a fentebbi módon összeállított szótagsorok-12. sz.