Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-03-12 / 11. szám

mat nyilvánítottunk iránta egyházunk jövőjére nézve. És igy ama nyilatkozat nem lehet más, mint idétlen szélharc a hegyek ellen, s egyedüli alapja: félreértés. — Ugyanis: Ha fáradságot venne magának B. J. presbyter, s mind azok, kik vele egyértelemben vannak, az őszinte szóz a t o t figyelemmel átolvasni, azonnal átlátnák, hogy ott seholsem mondatik , hogy a község vagyona elharácsoltatik. Ezt B. J. csak a sorok közt olvashatta, mert mi csak azt fejtettük fel , hogy miután a múlt években az adó felemelése, s az üresedésben lévő első papság jövedelmei által az egyház bevételei jóval szaporodtak, a r e a 1 - i s k o 1 á knak pedig, melyre a felesleg szánva volt, semmi indulását nem látjuk; tehát tudni óhajtjuk, mire fordíttatott a f e 1 e s 1 e g ? ez pedig, hogy jogunkban áll, mint protestánsoknak, azt B. J. is elismerheti, s minthogy jelen körülmények közt mást tenni nem lehet, ezért kívántuk és kívánj uk az egyházi számadásokat a múlt időkről az ott leirt módon nyilvánossá tétetni. Ez pedig nem azt teszi, mit B. J. mond, hogy az egyház vagyona most elharácsoltatik , sőt fenlíagyja lehetőségét annak, hogy az hasznos helyre fordíttatott, valamint az ellenkezőjének is. A mi az egyházi adó felemelését illeti: bárki elnöklete alatt határozták s bár ki által juttatott az a nép tudomására , azért igaz marad, mit mi e tárgyról irtunk, s ha B. J. az azt meghátározó gyűlést népképviseletinek nevezi, ugy nem tudja, mi az a képviselet. A mit a kánonról mond B. J., azt maga sem érti, s elárulja vele a kánonbani járatlanságát. Miután tehát felszólamlásunkban kifejtett okaink közül egy sem döntetett meg, s nehézségeink közül egy sem oszlattatott el; felesleges lenne cáfolatokkal untatni a szíves olvasót, csupán egypár észrevételnek kérünk béketűrést. Az őszinte szózat irója régebben ismeri ezen egyház belügyeit, mint B. J. és így nem szükség, hogy a jegyzökönyveket felüssük, s hogy még eddig fel nem szólaltunk, több okai vannak a többek közt, a mint halljuk, még ezelőtt egy évvel folyamodott innen a nép a tractushoz az őszinte szózatban felhozott okoknál fogva. A tractus küldöttséget nevezett ki vizsgálattétel végett. A küldöttség meg is jelent; tehát vártuk, hogy mi lesz az eredmény.— Továbbá, hogy épen a mostani presbyteriumtól kívánjuk a múlt évekröli számadások rendbehozását s kiderítését, ez onnan van, hogy most több bizodalmunk van hozzá, miután presbyteriumunk jobbjai olyan curatorátus körül seregelhetnek öszsze, kiktől egyházunkra nézve csak jót várhatunk. Semmi ok nem forog fen a mostani presbyterium helyett mást óhajtani, csak reformálni, mert hízelgés nélkül mondhatjuk, hogy némelyeknél oda jobbakat választani nem is lehetne. A mi B. J. modorát illeti, ez az általa védett ügynek csak kárára van. A ki érzi s tudja, hogy az igazság az ő részén van, az nem szorul gyanúsítások aljas fegyvereire s a B. J. alaptalan gyanúsításai ellenében a tiszta morál ama fenséges igazságát irjuk paizsunkra : c o n s c i a mens recti, famae mendacia ridet. B. J. urnák kihívó nyilatkozata alkalmat nyújt nékünk egy igen fontos dolgot, az őszinte szózatban felhozott tényekkelkapcsolatban, az illetők figyelmébe hozni! Ugyanis mi ugy vagyunk meggyőződve, hogy mindazon föídek, melyek az egyházi hivatalnokoknak fizetésül birtokaikba adattak, — legyenek azok egész vagy fél sessiok, avagy az 183%-diki úrbéri törvények által közlegelőböl nékiek rendeltetvék, — az illető egyházak tulajdonai, és így igazságszerint adóját, illetékegyenértókét az illető tulajdonos egyházak tartoznának fizetni. Itt pedig nemcsak adóját, és illetékegyenértékét, de még földesúri váltságát is az illető usufructuarius egyházi hivatalnokkal fizettették 3 éven. át, és így respective azok által szereztették meg a hivatal számára. — Ékkor egy felsőbb rendeletre a váltságfizetés továbbra megszüntettetett ugyan minden bitfelekezeti egyháziakra nézve, de a rendelet másik ága, t. i. az addig fizetett tetemes mennyiségek visszafizetése csak a r. katholikus lelkésznek, kántornak és harangozónak részére teljesíttetett; a többi hitfelckezetü egyházi hivatalnokoknak pedig mindeddig vissza nem fizettetett, noha a ref. lelkészek és kántor örökösi 3 év óta zörgetnek érte az illető helyeken. Ezen igaztalanság alapoka is egyenesen az akkori presbyteriumban gyökerezik. Sőt, bogy a pohár teljes légyen, ezen nagy igaztalanságot azzal is tetézte, hogy midőn körülbelől félszázadig szolgált hív lelkipásztorai elhúnytak, özvegyeikre azonnal rárótták az egyházi adót. — Van-e ebben igazság ? van-e méltányosság az érdem iránt, van-e kegyelet, mely mellett Fáy Andrásunk az egyházi lapokban oly gyönyörűen emelt szót? Valóban „Névben él csak s többé nincs jelen?" — Hát ez a jutalma a hűségnek, melytyel a hív egyházi szolga életének minden napját, minden óráját a közügynek szenteli?! Valóban méltó fájdalmuk ama jobbjainknak, kik a reformált egyházak múltját s jelenjét egybevetve, —jövője felett méltán aggódnak !! Ime B. J. ur, nem öszintetlen valótlanságok ezek, mint ön nevezi, hanem kétségbe vonhatlan tények, melyeket fájdalommal ugyan, de az ön szerénytelensége által kényszerítve napfényre hozánk. —Nagy dolgok ezek, s meglehet, fáj önöknek, de mi okai nem vagyunk. Több ezekhez hasonló tények is vannnak még, de most elhallgatunk s a presbyterium magatartásától, illetőleg jövörei eljárásától függ, bogy még több ilyeneket is leleplezzünk-e vagy nem, noha tudjuk, hogy az ön és egypár elvbarátja hite szerint: p al am mutire plebejo piaculum est. x. y. z. j. v. Első teendőnk tűi a Tiszán. Mióta egyházi életünk közlönye e derék lap, uj életre támadt, sokan sok és jó inditványnyal léptek fel ennek hasábjain; legyen szabad azok közt nekem is ügyfeleim jóra törekvő figyelmét a tiszántúli egyházkerület szerintemi első teendőire felhívni, és ezt annyival is inkább, mert az, mit mondandó vagyok, jelen korlátolt viszonyaink között teendőink alphájakint tűnik föl előttem, s kell, hogy tűnjék azok előtt is, kik egyházhajónk evezőiül liivatvák. Csak a fődologra vonatkozólag óhajtván ezúttal figyelmet kelteni, öukint értetik, hogy : a másodrendű tömérdek teendők tömkelegébe nem bocsátkozhatom , s igy nem beszélem el azt, hogy bizony mi, a törvényengedte korlátok között is nem mozgunk ugy, miként lehetne és kellene! beléletünkben az idő és körülmény által parancsolt helyi javításokra sem fordítunk kivánt figyelmet, s munkátlan tétlenségünkben, mindent és mindent a várt, a régen remélt zsinat mekkájára utalunk! nem említem meg azt, hogy még ott is gyámolító kéz után sóvárgunk: hol nemcsak Istenadta eszünk, de sarkalatos törvényeink is szabad tért nyitnak belerőnk növelésére, és ezen fejlendő jólétünk kieszközlésére! Nem rovom meg azt a zsibbadtságot, mely magáért, önjaváért nemcsak tenni, de gondolkozni és gondoskodni isrestel,nem! ezekre sem hivatásom, sem igénytelenségem fel nem jogosítanak ! de annyit leplezetlenül ki kell mondanom, hogy engem az egyházi téren mutatkozó hideg részvétlenség , és a cselekvőség utjáni beljóllét felé törekvés hiánya valóban nyugtalanít. Mégis, mert ezúttal hosszas leuni nem akarok — ha nt. szerkesztő ur eltürend *), máskor veszek magamnak alkalmat szemlét tartani az említett visszásságok tényezői és alapokai fölött s most egyedül, cikkem címéhez illőleg, csak azt mondandom el, mit látok én első teendőnek a tiszántúli főt. egyházkerületben, és hogy mindenki által megértessem, elmondom, hogy: A tiszántúli 555 egyházból álló egyházkerület élén helyettes superintendens van, s ez nem a helyettes főpász*) Köszönettel vesszük közléseit. S z e r k.