Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-01-01 / 1. szám

egyházi lap m. évi 46. sz. felhozott ellenvetésekre: mígnem végre kötelezve éreztem magamat tollat fogni, s észrevételeimet említett cikkre, egy részről az olvasó közönség érdekében, más részről saját érdekemben e nagybecsű lapok hasábjain közleni. Teljes reménynyel vagyok, hogy a nagytiszteletü szerkesztőség helyt ad e néhány sornak ; mit reménylenem, annyival inkább szabad lehet, mert a kihallgatás, illő hogy azon forumon történjék, melyen a bevádlás történt. Én nem tartozom azok közé, kik csak azért, mert külföldön jártak, s egyik vagy másik egyetemen megfordultak, a német egyetemeket, s tanárokat csalhatatlanoknak tartják, s elfogultságban, rólok doxologiánál egyebet ne is szóljanak, avagy Írjanak. Azok közé sem tartozom, kik aeonfessionalismusnak, még az általános igazságok keresésében is hódolva, ennek befolyásától az egyetemek megítélése, s összehasonlításában sem menttek. Én szeretem az igazságot szólani. — így találtam, Báselben aug. 25. irt, s a prot. egyházi lap 35. sz. megjelent közleményemben, tiszta jó szándékkal, — nem a báseli egyetem hírének ártani, mint inkább külföldre készülő theologusainknak használni akarván, kimondani, — mit most sem húzok vissza, — hogy a báseli egyetem „theologiai facultása virágzó korát De Wette idejében élte. — Tudományos tekintetben azóta kevés becse van. — Kivált a szentirás-magyarázat nincs az előhaladott kor tudományos szellemétől áthatva." — Mire a cikkíró feljajdul, s azt mondja, hogy ezen állítás Némethonban hallatlan, s nincs bebizonyítva. — Itt azonban többet mond, mint kellene, mert én csak azt s annyit irtam, a mit, és a mennyit Svájcban hallottam, s tapasztaltam, Némethont szóba sem hozva. — Hogy pedig ezen állítás Svájcban nem hallatlan, és hogy be is van bizonyítva, s hogy valósággal ugy is áll, arról bizonyságot tesz az egész Helvécia, Báselt kivéve; s miután kijelentem, hogy a zürichi legjelesebb tanárok is, mint Schweitzer, Schlottrnann stb., mint a genfiek is épen ezen véleményen vannak, mely — már azelőtt is hallott — véleményről én saját tapasztalatom után is meggyőződtem, mielőtt észrevételeimet a báseli egyetemről közönségessé tettem volna: nem foghatom meg, mi okból óhajtaná Baltigh ur, „hogy tudományos ügyekről, csak tudományos Ítélettel legyen szabad a közönség elébe lépni." Avagy oktatni akarja-e a nevezett nagybirü tanárokat is, kik épen ily véleményben vannak a nevezett egyetem theol. facultasáról, s szelleméről ? Vagy csak azt tartja tudományos Ítéletnek, melyben semmi kritika nincs ? Ez Halléban talán állhat, de Svájcban más szellő fú; ott bátran kimondják, hogy a báseli pietisticus irány, a theol. tudomány szabad fejlődését akadályozza, s a tudományt hátrafelé viszi. Azt sem foghatom meg, miért nevezte közleményemet tudományos theol. cikknek, itt ismét többet mond, mint kellene, miután az csak tájékozás, külföldre készülő theologusajnkhoz. Én a báseli theologiai tanárokról egyenként nem szólottam , nem is annyira az egyes tanárok képességhiánya, mint a báseli egyetemben általánosan uralkodó pietisticus szellem és irány az, mi az idézett tételt tollam alá hozta. — Azonban az egyes tanárok, s azok müvei elősorolása sem bizonyíthatja be, hogy a báseli egyetem, tudományos tekintetben csakugyan nagybecsű. — Dr. Stahelin, bármily nagy is az ó testamentomi bevezetésben — vagy talán inkább a héber nyelvtanban — De Wette Einleitung-ja bizonyosan haladja jóval; s bár ha a t. cikkíró „Messianische Weissagungen" című müve után a Hitzig iskolájához számlálja is — a mi egyébiránt még nincs megmutatva — mindazáltal az ó szöv. szentírás magyarázatban csak 2-od rangú nagyság, s így nem európai hirü. Dr. Hagenbach kitűnő tehetség az egyháztörténet és a gyakorlati theologia terén, — csak az a baj, hogy Bá^ selben nem beszélhet ugy, mint érez, — de hol van a dogmatika, hol az újszövetségi szentirásmagyarázat? Én azt szeretem európai hirü, vagy legalább jeles egyetemnek nevezni, hol a theologiai tudományok minden ágai, — vagy legalább a főbbek — kitűnő tehetségek által képviseltet| nek. — Ezt azonban Báselröl nem mondhatjuk. A t. cikkíró által annyira dicsért dr. Müllert nincs szerencsém közelebbről ismerni, a mennyiben a múlt semesterben, azon egyszerű oknál fogva, mert hallgatója nem akadt, nem olvasott. — talán ezt érti a t. cikkíró azon phrazisa alatt, hogy „csak tudományának él." Licent. Stockmeyer báseli lelkész, téli semesterben nem szokott olvasni, nyáriban is legfelebb két órát, így hát öt kár a tanárok közé számítani. — Valamint kár Auberlent theosophusnak nevezni is, csak azért, mert a Beck dogmatikáját olvassa. Hogy pedig Stockmeyernél tudósabb ujtestamentomi exegeta nemcsak Svájcban, de az egész Némethonban nem volna, ez a „szép Ítélet Némethonban hallatlan, csak az a baj, hogy egy szóval sincs bebizonyítva", a mennyiben ő nála jelesebb exegeta nemcsak Némethonban, de Svájcban is van. —• Ilyen p. o. dr. Schlottrnann Zürichben. Mi a báseli akademizálás gyakorlati oldalát illeti: ! nem tudom, hogy érthette azon a cikkiró, a homileticai seminarium<kat, miután világosan kiirtam, hogy az a gyakorlati szempont, különféle jótékony egyletekből, a kereszt tyén szeretet müveiből kisugárzó eleven vallásos élet. E tekintetben Básel példány gyanánt szolgálhat, csakhogy ezt a tudománytól meg kell különböztetnünk. — Hogy a gyakorlati theologiának tanára nincs, azt bátor vagyok kétségbe hozni, miután dr. Hagenbach az egyháztörténet mellett, a theologia gyakorlati ágait is olvassa; sőt saját házánál estvenként órákat is tart, hol prédikációkat olvasnak, mi semmi más, mint homiletikai seminarium. — Hogy így volt-e már ez akkor, mikor a cikkiró Báselben járt, nem tudom, de azt annyival inkább, hogy most így van. „Ha Delitzsch, Olshausen, Tholuck, Meyer, Rückert, Baur, Hilgenfeld, ellentétes tudományos szellemtől, s elöhaladott kortól áthatott müveit nézzük", ezeket mindannyian korunk hires exegetájinak kell tartanunk; de ezek közül egy sincs Báselben, s a báseli egyetem tudományos becsét egyiken sem emelik. — Ez hát Baselre vonatkozólag nem erősség, valamint „az Ur Tcvevpa-ja" sem, mert az mindenütt egyformán fú, de nem mindenüttt egyformán képesek bevenni, minek következtében, „a szabad protestáns biblia-magyarázat" csak ott virágzik, hol jeles exegeták vannak. De hosszasabban irnom, alig látszik szükségesnek ; annyival inkább, mert — épen három hónap előtt irt közleményemre vonatkozó, s nagy — részint helyiséghez kötött kútfőket, melyekből merítettem, itt Báseltől távol, előszereznem, majdnem lehetetlen; pedig, hogy a báseli egyetem alapítása, s az ottani zsinatra vonatkozó történeti adatokat, nem saját véleményem, de történeti, nyomtatott ada tok után jegyeztem fel, említenem sem szükség. Egyébiránt, hogy a néhány szó t. irója közleményemben annyira megütközött, — miután abban több, Báselben szinte megfordult egyének, kikkel közlőttem, nagy részint pedig németek, s ágostai hitvallásuak, semmi hallatlan, s bebizonyítandó állítást, vagy Ítéletet nem láttak, — csak onnan magyarázhatom ki, hogy Báselben tanult, vagy ott legalább huzamosb ideig mulatott, s az ottani nvevfia annyira ráfútt, hogy azon egyetem iránt kissé el van fogulva. — Szép a tanítványi hálás emlékezet, egyik vagy másik egyetem, s annak tanárai iránt; csakhogy ne a közvélemény, vagy a nagy többségtől elismert, s vallott igazság rovására történjék. Tübinga, 1858. november 25. ... Tamkó Ferenc. -^mm^m