Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-03-05 / 10. szám

merést érdemlőleg működött s ki mint theologiae tanár oly helyes irány áthonositója s képviselője gyanánt tüntette ki magát, jeles tollaikból kikerülendő minél több becses dolgozatokkal találkozhassunk! X. — BELFÖLD. Néhány adat a tápió-sz.-mártoni ev. egyház történetéből. „Megverem a pásztort és elszéledeznek a nyájnak juhai." Volt idő, melyben ezt, az említett egyházról is lehetett mondani. De valamint bármely gyülekezetről, még a legkisebbikről is áll az : hogy, ha erélyes vezére van, erősbül és virágzásnak indul: ugy bebizonyult ezen tapasztalás a t.-sz.-mártoni egyházra nézve is. Már Gallé Endre lelkész ur idejében is kezdett az jobb korszakot látni. Ezután pedig ElefántMihály, a mostani nyiregyházi lelkész ur, papjának választatván — a valódi prot. buzgóságunk a legszebb jeleit adá. A 170 ev. párból álló egyház három év lefolyása alatt oly tornyos templomot épített, a réginek falait is , egy részben felhasználván, mely a fuvarokon s napszámokon kivül hat ezer ezüst forintba került. S habár egy családapa se volt, ki ezen munkát 10 ezüst forintnál kevesebb pénzzel segítette volna: de többen különösen tüntették ki magokat az ur oltárára tett adományaikkal. Nem akarom itt említeni több uri egyénnek becses ajánlatát; nem azon szép oltárképet, mely a Gethsemane kertben térdepelve imádkozó Jézus Urunkat ábrázolja, s mely mélt. K u b i n y i A g o s t o n ur ajándéka: de a tem- , plom emléklapján, olvasni lehet: miszerint annak építése alkalmával id. Francsek János 112 frtos harangot, Francsek , István szecsei molnár egy keresztelő medencét veres márványból, Lipták Mihály Sz.-Márton kátai molnár 140 ezüst forint értékű ezüst kelyhet, Rauch Frigyes nagy-kátai festő 60 ezüst forintot, Törteli Pál helybeli zsellér 10,000 darab téglát, ajánlottak; if. Francsek János molnár pedig, az oltár kerítést, saját költségén készítette el. Ugyanakkor a templomra végrendeletileg hagyományoztak: Magyar János zsellér 40 és Mózes András szinte zsellér 20^ ezüst forintot. Jó vezérek kellenek az egyházakban, kik nem szégyenlik az evangyéliomot és zörgetnek Jézus szellemében s virágzásnak indulnak azok. Közli: Mocskonyi József. Kalotaszeg. Nagy-Almás. Az idvezitő mondá hajdan tanítványainak: „ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, s ezt mondanátok im ez hegynek : menj innét amoda, elmenne, és semmi lehetetlen nem volna nektek." És Jézus tanítványai a bit s ihlető szentlélek erejét véve, nagy mesterök állítása isteni igazságáról saját magok meggyőződtek , mert ők a gyengék és erőtelenek lettek a keresztyén anyaszentegyház soha meg nem rendíthető alápjának megvetöi. De az idvezitő ez állítása igazságáról mi is meggyőződhetünk, ha a hit tettekben nyilvánuló munkásságát — melyre nekünk önerőnkön élő protestánsoknak nagy szükségünk van — nem resteljük feléleszteni. Erre kicsibe i élő példával szolgálok, nem azért pedig, hogy szerény eljárásunkat szándékoznám kikürtölni, hanem, hogy szegény s népetlen egyházaink bár minő célú anyagi gyarapíthatása eszközlésére tudósításom által, mint eszmeközléssel, másoknak is némileg alkalmat szolgáltassak. Valamint szinte mindenütt, ugy egházunkban is az iskolatanító fizetése csekély levén, s a szűk földbirtokra szorult, és közterheit hordozni alig tudó földmívelő nép, javítandó fizetés elvállalására magát elégtelennek érezvén — fölhívásomra — iskolatanítója fizetése javításán ugy kiván segíteni, miszerint elhatározta: hogy egy magtárt állítva, ebbe minden egyháztag tehetsége szerint tiz évig, egy-egy kevés gabonát fizessen be, mely az említett évig folytonosan fizettetve, s évenkint viszont csak gabona kamatra adatva ki, tiz év múiv tétessék pénzzé s tőkesíttessék , hogy ennek kamatja szolgáljon aztán az iskolatanitó fizetése javítására. Begyűjtetvén ez évre történt felajánlás, ha lelkesek nemes adakozása mellett is kezdetben nem számíthatjuk százakkal a vékákat, de az alap meg van vetve, és ha lelkesen kezeltetik a kitűzött időig, a nélkül, hogy a legszegényebb is megérezné, vagy örökös adót vállalna el, egy oly szép tőke válhatik belőle, melynek csak kamatja elnyerhetésére a legjobb iskolatanítók vetekedve vágyakozandnak, és még azonfölül, mint magtár, a szegényeknek is segedelmet nyújt szorult állapotjukban. E gyenge kezdemény „hasonlatos a mustármaghoz, melyet az ember vévén, elvet az ö mezejében, mely jóllehet minden magoknál kisebb, de mikor felnevekedik, a füvek közt legnagyobb, is végre fa nevekedik belőle, annyira, hogy az égi madarak reá szálljanak , és fészket rakjanak az ágain." Föl azért minden protestáns ember, s főkép ti köznép közt élő lelkésztársaim ! gyújtsátok meg-kebletökben a munkás hit szövétnekét, s megfontolva a körülményeket, a viszonyokat, helyzetet, tegyétek termővé a nép szivében is a hit magvát, mely után, ha a jelenben gazdag aratást nem várhatunk is, jövőben megterem az tiz, sőt száz annyit is. Herceg Sándor, prot. lelkész. A Vértes-aljai h. v. egyházmegyéből. A hiva tal, melyet a prot. hívek közbirodalma, kitűnő férfiaira ruház, külsőleg nincs fénynyel, nincs világi hatalommal párosulva. A munkakör azonban, melyben egy prot. egyházi hivatalnok működik, magasztos, és annak pontos betöltése emeli azt kitűnő fényre, kitűnő méltósagra, vívja ki az érdem koszorúját, s emlékszobrot emeltet kormányzottaival. Emlékszobrot, mely maradandóbb és becsesebb annál, mit a művész keze, drága ércből, vagy kemény márványból faragott. Ez „a tisztelet emlékszobra" ! A Vértes-aljai h. v. egyházmegye , a tisztelet ily emlékszobrát emelé fel főesperestjének csákvári lelkész nt. Maller Ferenc urnák febr. 16-kán, mint az érdemek közt őszült férfiú, s kedves neje nt. Szoboszlai Juliánná asszony félszázados házassági emlékünnepén. Emlékszobrának köveit, több mint félszázadon keresztül, maga hordá a köztiszteletü férfiú, részint mint lelkész, részint mint hivatalnok, részint mint családfő. Agárdoni egyház kebelében kezdé rendes lelkészi hivatalát 1806-dik évben, — mely egyháznak ő volt harmadik lelkésze —• innen Baracskára, majd Csákvárra vitték érdemei. S mindenütt maradandó emlékét hagyá közjó mel letti erélyes buzgalmának. Az 1783-dik évben alakult gárdoni és baracskai egyházak , kevés évvel alakulásuk után Maller Ferenc ur lelkészi buzgó vezérlete mellet indultak virágzásnak. A csákvári egyház temploma, tornyában levő uj harangjai, cseréppel fedett szép paplaka s iskolája, még sokáig fogják Maller Ferenc nevét hirdetni. Mint hivatalnok , több mint negyven éven keresztül, sok ezerekre ügyelt, de ugyancsak sok ezerek kisérék őrszemmel lépteit' is. És ő , jós balszerencse zivatarai közt férfiúi bátorsággal álla meg. Az igazság részrehajlatlan birája, a jó rend, béke fentartója, vagy hol az bomladozó állapotban volt, annak megerösítője, az egyház veteményes kertjei, az iskolák virágzásának előmozdítója. A családi boldogság örömvirágai is nyiltak Maller Ferenc ur számára. Boldog férj, majd atya lett. Kedves élettársat nyere a gondviseléstől Szoboszlai Juliánná aszszonyban, s míg a félszázad, melyben Ők együtt haladtak, népek s birodalmak felett sokszor rombolva vonult el; addig az Ő békéjöket semmi meg nem zavara. Az arany-mennyegző ünnepén, számos rokonokon kivül, jelen volt a Vértes-aljai egyházmegye lelkészi karának nagy része, kiknek nevében alesperes, nt. P e r e m á rt o n i Nagy Zsigmond ur, szívből származott meleg szavakkal üdvözlé a félszázados házaspárt, s ezen aranymennyegző emlékére, a lelkészi kar által készíttetett kely-