Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-03-05 / 10. szám

3. cikke: az üdvnek az egyházbani elsajátításáról. ' 4. c i k k e: az üdvnek befejező bevégeztetéséről vagy tökélyre viteléről. És ezen ismertetés után, melyet tulajdonképen Kurz eredeti munkájára vonatkozólag adtunk, biztosan megítélheti a t. olvasó azon álláspontot, melyet theol. irodalmunk mezején a Fabó A. és Tatai A. kéz alatti dolgozataik elfoglalnak. Én ugyan az utóbbi dolgozatának ismertetését tűztem ki legközelebbi célomul; de önként belátható, miszerint azt sem Kurz eredeti munkájára, sem annak Fabó A-tól megjelent magyar fordítmányára vetett pillantás nélkül kellő alapossággal nem tebetém. F a b ó A. ur fordítmányára, mely az eredetinek egész tudományos gazdagságát adja s így theol. intézetekben ha nem is egészen kézi-, de legalább vezér-könyvül s egyszersmind a közönségnek, különösen pedig a lelkészeknek és tanítóknak tudományos és keresztyénileg építő olvasmányul nagyon'ajánl ható, legyen szabad itt per excursionem annyit megjegyeznem, hogy bár teljes elismeréssel adózom a derék fordító nemes buzgalmának, nyelvbeli jártasságának s tudományos képzettségének, mégis ugy látszik, mintha néhol a szerző eredeti felfogásának mélyebb árnyalatait nem egész életteljességgel adta volna vissza. Fordítmányában helylyel-közzel értelemzavaró, vagy eszmecsonkító kihagyásokra, nehézkes és homályos kifejezésekre, s tetemes sajtóhibákra is akadhatni. Ezen fogyatkozásokat hajlandó vagyok ugyan a bizonyosan sietve történt fordítás körülményeiből magyarázni ki; de szó nélkül még sem hagyhattam. Nem hagyhattam egy részről pedig azért, mivel most, midőn annyi avatott és avatatlan nyúl tollhoz, kétszeresen kell megkívánni a dolgozati correetséget, főleg azoktól, kik erre különben is mind tehetséggel, mind képzettséggel felruházvák; — más részről pedig azért, mivel a mely mü egy tanári testület cége és biztosítéka alatt jele- ! nik meg, abban még a csekélyebb fogyatkozások iránt is szigoruk tartozunk lenni. — És itt, a nélkül, hogy sérteni kívánnék, eszmetársakozásnál fogva, azon kérdést vagyok bátor feltenni, hogy ámbár nagy köszönettel tartozunk a pesti ev. ref. theol. intézet tanári karának, miszerint most már második becses mü kiadásával gazdagítá theol. irodalmunkat; de váljon nem lehet-e az olvasó közönségnek méltó igénye arra, hogy legalább a harmadik mü megjelenendésénél az igen t. tanári kar már ne csupán kiadói, de szerzői minőségben is szerepeljen ?! T a t a i A. ur dolgozatában, mely különben az eredetinél jóval rövidebb, ugyanazon felosztás, tárgysorozati menet, szellem és irány van, a mi az eredetiben s annak magyar fordítmányában, azon különbséggel, hogy az ő dolgozata inkább az alsóbb iskolai növendékek értelméhez mért alakba és modorba van öltöztetve, magának a t. dolgozónak is sok alapos és talpra esett nézeteivel gazdagítva, mindenek felett pedig mint a munka címén is kitéve van, a ref. vallás hitelveivel szorosabb összhangzásba hozva. Megvallom örömmel, olvastam át az egész dolgozatot. Éz egészséges, zamatos magyar nyelv, világos előadás, a tárgy legmélyebb dogmai mozzanatainak kezelése körül is biztos és könnyű otthonosság, az elvont igazságoknak is a gyermek felfogó tehetségéhez néha, sőt többnyire szerencsésen eltalált alkalmazása, —e dolgozatot mindenesetre értékesebb vallási könyveink közé emelik s teljesen méltóvá teszik arra, hogy gymnasiumaink a szent történelem előadásánál kézikönyvül vegyék be. Oly jól esett nekem e dolgozatból két erős vallási meggyőződés egyesült hangját hallanom ; jól esett látnom, hogy a külföld egyik nevezetesebb theologusával mint szorít testvéri jobbot hazai prot. egyházunk egyik jelesebb s immár veterán tudósa és theologusa. Azonban meg fog bocsátni a t. szerző, ha dolgozatára röviden egyéni kifogásaimat is elmondom. Ugy látszik, hogy a t. szerző sokáig tartó habozásban lehetett a felől, hogy dolgozatának mily külszerkezetet, mily alaki átképezést adjon. Kissé sok célt kivánt egyesíteni. Felsőbb népiskolák, al- és felgymnasiumok számára kézikönyvet s ezenfelül népolvasmányt is egy és ugyanazon munkában adni, felette bajos, csaknem kivihetetlen. S mivel a t. szerző e négy rendbeli célt tartá dolgozata közben szemei előtt, ez az oka, hogy a mü nem ugy kerekedett ki tolla alól, mintha csupán egy vagy legfölebb kettős feladatot tűzött volna ki maga elébe. Dolgozatának eleje egészen a népiskolák számára készült, közepe a gymnasiumok álláspontjára emelkedik, vége pedig már a theologus ifjak tanulmányának is megjárja. A munkának különben ezen alaki harmoniátlanságát némileg kiengesztelni törekszik annak azon oeconomiája, miszerint benne a gyengébb fejlettségű tanulók s alsóbb iskolások számára a nagyobb betűkkel nyomott részhelyek jelölvék ki. Ne vegye rosz néven a t. szerző, ha azon egyéni benyomásról is számot adok, mely bennem jeles dolgozatának olvasása közben helylyel-közzel némi visszatetszést éb~ resztőleg származott. Nevezetesen nekem ugy tetszett, mintha a t. szerző dolgozata közben lelkében mintegy tusakodott volna a rationalistákkal s mintha mindenütt theol. gondolkozásának s irányának érvényesítése lebegett volna szemei előtt és ez a körülmény ád a munkának némely pontokon bizonyos keresett apologiai irányzatot, hogy ne mondjam élességet. Nézetem szerint, történelmi műben a sübjectivismusnak kissé háttérbe kell lépnie; de a gyermeki kedélynek is jobban megfelel az igazságnak naiv modorú előterjesztése, mint tán polemisálva raisonirozó közlése. — Az ízetlen rationalismusnak én sem vagyok barátja, de azért nem tartok azzal, hogy a hol csak kezünk ügyébe esik, legalább egy-egy hátbalökéssel haladjunk el a melett. Még a legnyersebb rationalismus irányában is, igen szép, ha minden keserűség nélküli nemes magatártás, szeretettel teljes evangyéliomi lelkületet tanúsíthatunk. Ezen észrevételemet azonban csak ugy kívánom vétetni, mint csupán egyéni nézetet, melyből a dolgozat objectiv érdemének kisebbítésére következést vonni egyáltalán nem akarok, miután igen könnyen megeshetett, hogy a dolgozatról tett kérdéses felfogásomban csalódtam. Némely szöveghibák is fordulnak elő a dolgozatban, így p. o. az 57-dik lapon az mondatik, hogy Jézus 40 napig társalkodott Istennel a Táborhegyen; ezt a szentírásban nem olvassuk, tán ez Jézusnak 40 napi pusztai elvonultsága helyett van mondva; 119 1. Sanballat Manasse urának mondatik ipa helyett; — 128.1. Persia említtetik két helyen is Per a ea helyett; -— 199. 1. az mondatik, hogy Jeruzsálemben a hét diakónus a pogányokból lett keresztyének özvegyeinek táplálására választatott; holott azon nők hellenista zsidókból lett keresztyének özvegyei valának; — 203 1. Péter és János Samariába nem „téríteni", hanem a már megkeresztelteket „megerősíteni" küldettek. Vannak néhol értelemzavaró sajtóhibák is, p. o. 225.1. lényegétségből, 239. 1. k ó r á j á n stb. A j e 1-1 e g, j e 1 v, jelkép, jelző szók is határozatlan módon, egymással gyakran felcserélve használtatnak majd a s y mb o 1 u m, majd a t y p u s szó kifejezésére. A 27 első lapról kihagyott szentirati idézeteket a jövő kiadásban pótlólag célszerűnek vélem kitenni. És most befejezésül azt vagyok bátor kijelenteni, hogy midőn mind a Fabó A., mind a Tatai A. ur dolgozataikra kötelességem szerint kifogásos észrevételeimet is a könyvismertető független álláspontján szabadon elmondtam, ezzel kívántam tanúsítani nemcsak a t. olvasó közönség, de a t. szerzők irányában is mélyen érzett tiszteletemet. Midőn a t. szerzők dolgozataiban egyéni nézetem szerint a fogyatkozásoknak vélt oldalakat is felmutattam, érzem magamat jogosítottnak arra, hogy a két dolgozatot a kitűzött körök számára hathatósan ajánljam. Mert azokban a jó, a használatos, az érdem a netaláni fogyatkozásokat százszorosan felülmúlja s eddigi iskolai kézikönyveink sorában mind a két dolgozat bizonyosan a kitűnőbb helyet foglalandja el. Őszintén óhajtjuk, hogy valamint Fabó András urnák, ugy különösen Tatai András urnák, ki a hazai tudományosság terén eddig is oly fényes elis-