Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-03-05 / 10. szám

symbólicus könyveikben? csak így lehet — ugy­mond — a rókát barlangjából kiugrasztani. Kar mer nem látta tanácsosnak a dolgot eny­nyire vinni. O azt ajánlotta, hogy az egész ügy leg­szebben egyenlíttetnék ki az által, ha a Felség egy udvari parancsban kijelentené, miszerint a kiadott vallásparancs csupán egyházi r e n d ő r t ö r v é n y. Ugy látszik, hogy Karmer sejtette, hol és miben rej­lik a matéria mali, nevezetesen, nem annyira a vallásparancs tartalmában, mint inkább formájában, azaz: azon körülményben, hogy kormányi parancs nyúlt be a tisztán vallási dologba. A honnan ő a baj orvoslatát az által hitte legbiztosabban eszközöl­lietőnek, ha a vallásparancs a rendőri törvények kö­zé soroztatik s így annak egyházjogi szúró tövise elvétetik, vallási és dogmai színezete elháríttatik. De az ily tán diplomatai vagy politicai tekintethen helye­selhető' eljárás, a vallás és egyház terén bizonyosan jót nem szülhetett volna. Mert akkor van legszomo­rúbb képe az egyházi állapotoknak, mikor az egyházi és vallási ügyek mintegy a politialis ügyek közé de­gradáltatnak s ezen cég alatt aztán a szabadosnak és jogosnak hitt vallási és egyházi ügyekbe avatkozás napi renddé válik, minek következtében aztán az ily beavatkozások elleni óvatolások a felsőség elleni ru­gadozásoknak bélyegeztetnek s büntettetnek, Karmer e térre kivánta volna vinni a kérdéses ügyet; de ez mégis elmaradt. E helyett azonban készített egy mi­niszteri rendeletet (resolutio), melyben az egyházta­nácsosok jól megleckéztetnek, rendre utasíttatnak s a kiadott vallásparancs szoros megtartása s megtar­tatására kötelezó'leg figyelmeztetnek. E miniszteri rendeletet Wöllner készséggel aláirta; de D ö r n b e r g vonakodott azt tenni, ugy vélekedvén, hogy az egyháztanácsosok mégsem ér­demlik meg a kemény rendreutasítást; különben is kissé különösnek tűnik fel előtte, hogy épen ily val­lási tárgyban, minő a fenforgó ügy, azok, kiknek or­szágszerte elismert theologusi szakképzettségük van, a miniszterektől kapjanak leckéztetést! Azonban Kar­mer újból sürgetőleg felhívta Dörnberget a rende­let aláirására, azt mondván, hogy további vonakodá­sa, ha értésére adatnék a Felségnek, bizonyosan ked­vező benyomást nem szülne s rá nézve csak több kellemetlenségeket vonhatna maga után. — Ekkor Dörnberg a rendeletet aláirta. így jelent meg nov. 24-dikén (1788) a minisz­teri rendelet, melyben tudtul adatik az egyház­tanácsosoknak , hogy az ez ügybeni tárgyalás most már véglegesen befejezve levén, magukat szigorúan a kiadott vallásparancshoz alkalmazzák. Az egyháztanácsosoknak több szavuk nem le­hetett. . . . Ez a consistorialis igazgatásmód fanyarízű gyümölcse! Állásuk, jövedelmük, hatáskörük a kor­mánytól s illetőleg a fejedelemtől függvén, felszóla­lásaikban az egyház egyetemes testületének, minthogy ó'k annak autonomicus organumai nem valának, ere­jére , közvéleményére s akaratára nem támaszkod­hattak. T e 11 e r még jul. 21-dikén egy hosszú nyilatko­zatot küldött be a maga részéről Wöllnerhez, mely ben kijelenté, hogy mivel ő nem érzi magát képesnek a kiadott vallásparancs lelkiismeretes teljesítlietésére, állásáról kész lemondani s csupán bizonyos mérsé­kelt évdijat kér a maga s netalán utána maradandó özvegye számára. Teller e nyilatkozatra választ nem kapott. Majd később Wöllnerrel személyesen talál­kozván, ez neki tudtul adta, hogy a kérdéses tárgy­ban feleslegesnek tartá az irásbani válaszolást; egyéb­iránt Teller tegye azt, a mit jónak vél, de lemondá­sa esetében a (berlini) városi tanácshoz semmi nyi­latkozatot se küldjön, nehogy ez a dolog sensatiót okozzon, a mi pedig a Felség által kegyteíjesen nem fogadtatnék. Wöllner aztán szóval megígérte a kért évdijat (200 tallért), Teller lemondott s lemondása szó nélkül elfogadtaték. A főegyháztanács tagjai tehát legyőzve s elhall­gattatva lőnek; de a nép között általános volt s na­ponként növekedett a vallásparancs miatti elégület­lenség. És ez annyival veszélyesebb vala, mivel az törvényes orgánum (p. o. zsinat) utján hatóságilag | nem nyilatkozhatván, a zúgolódás bizonyos mértékű forradalmi mozgalmasságba ment át. Wöllner most már egész tűzzel hozzá látott az ominosus vallásparancs foganatosításához. 1791-ben tartományi katechismust adatott ki, és személyes ve­zetése alatt egy fő - és több al hitvizsgáló bi­zottmányokat nevezett ki, melyek a papjelöltek vizsgáján a consistoriumok oldala mellett jelen vol­tak s arról kívántak maguknak biztos tudomást sze­rezni, váljon a felveendő lelkész bírja-e az igazhitü­ség kiszabott mértékét? s mindenik fölvétetett lel­késztől térítvény kívántatott a felől, hogy a symbóli­cus könyvektől el nem hajlanak. — Schulz, giels­dorfi lelkész kabineti parancs által hivatalából elmoz-i díttatott. Igaz, hogy ő megcsontosult rationalista, sőt még ennél is több vala; de azért halkan felzúgott mellette a közvélemény a kabineti eljárás ellen. Az egyetemek legjelesb tanárai, p. o. Kant, Nösselt, Nie­meyer komoly megintést kaptak a kormánytól, hogy tanításaikban vigyázóbb figyelemmel legyenek a sym­| bolumi tanok iránt. Az uj főegyháztancsosokH ermes | és H i 1 m e r készséges eszközei voltak Wöllner or­thodoxi buzgalmának, kit a közvélemény közönsége­sen csak prot. inquisitornak nevezett. A nem orthodox elemeknek az egyház- és iskolákbóli kikü­j szöbölése végett Hermes és Hi 1 mer egyházláto­gatást tartottak; de többnyire mindenütt visszatet­széssel fogadtattak; sőt Hálából a tanuló ifjúság által csúfosan elkergettettek 1795-ben. A vallásparancs kiadása által okozott nyugta­lanság és zavaros állapot 1797-ig tartott, a midőn az uj fejedelem III. FrigyesVilmos(1797—1810) azon nézetből indulván ki, hogy a vallás nem kény­szertörvények , hanem a szív és lelkiismeret tárgya, a vallásparancsot megszüntette, Wöllner t, a zava­rok legfőbb okozóját, Hermes és Hilmer egyház­tanácsosokkal együtt hivatalaikból elbocsátotta, — és ezzel az egyház békéje s nagy részben az állam nyu­galma is helyre állt ....

Next

/
Oldalképek
Tartalom