Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-03-05 / 10. szám

symbólicus könyveikben? csak így lehet — ugymond — a rókát barlangjából kiugrasztani. Kar mer nem látta tanácsosnak a dolgot enynyire vinni. O azt ajánlotta, hogy az egész ügy legszebben egyenlíttetnék ki az által, ha a Felség egy udvari parancsban kijelentené, miszerint a kiadott vallásparancs csupán egyházi r e n d ő r t ö r v é n y. Ugy látszik, hogy Karmer sejtette, hol és miben rejlik a matéria mali, nevezetesen, nem annyira a vallásparancs tartalmában, mint inkább formájában, azaz: azon körülményben, hogy kormányi parancs nyúlt be a tisztán vallási dologba. A honnan ő a baj orvoslatát az által hitte legbiztosabban eszközöllietőnek, ha a vallásparancs a rendőri törvények közé soroztatik s így annak egyházjogi szúró tövise elvétetik, vallási és dogmai színezete elháríttatik. De az ily tán diplomatai vagy politicai tekintethen helyeselhető' eljárás, a vallás és egyház terén bizonyosan jót nem szülhetett volna. Mert akkor van legszomorúbb képe az egyházi állapotoknak, mikor az egyházi és vallási ügyek mintegy a politialis ügyek közé degradáltatnak s ezen cég alatt aztán a szabadosnak és jogosnak hitt vallási és egyházi ügyekbe avatkozás napi renddé válik, minek következtében aztán az ily beavatkozások elleni óvatolások a felsőség elleni rugadozásoknak bélyegeztetnek s büntettetnek, Karmer e térre kivánta volna vinni a kérdéses ügyet; de ez mégis elmaradt. E helyett azonban készített egy miniszteri rendeletet (resolutio), melyben az egyháztanácsosok jól megleckéztetnek, rendre utasíttatnak s a kiadott vallásparancs szoros megtartása s megtartatására kötelezó'leg figyelmeztetnek. E miniszteri rendeletet Wöllner készséggel aláirta; de D ö r n b e r g vonakodott azt tenni, ugy vélekedvén, hogy az egyháztanácsosok mégsem érdemlik meg a kemény rendreutasítást; különben is kissé különösnek tűnik fel előtte, hogy épen ily vallási tárgyban, minő a fenforgó ügy, azok, kiknek országszerte elismert theologusi szakképzettségük van, a miniszterektől kapjanak leckéztetést! Azonban Karmer újból sürgetőleg felhívta Dörnberget a rendelet aláirására, azt mondván, hogy további vonakodása, ha értésére adatnék a Felségnek, bizonyosan kedvező benyomást nem szülne s rá nézve csak több kellemetlenségeket vonhatna maga után. — Ekkor Dörnberg a rendeletet aláirta. így jelent meg nov. 24-dikén (1788) a miniszteri rendelet, melyben tudtul adatik az egyháztanácsosoknak , hogy az ez ügybeni tárgyalás most már véglegesen befejezve levén, magukat szigorúan a kiadott vallásparancshoz alkalmazzák. Az egyháztanácsosoknak több szavuk nem lehetett. . . . Ez a consistorialis igazgatásmód fanyarízű gyümölcse! Állásuk, jövedelmük, hatáskörük a kormánytól s illetőleg a fejedelemtől függvén, felszólalásaikban az egyház egyetemes testületének, minthogy ó'k annak autonomicus organumai nem valának, erejére , közvéleményére s akaratára nem támaszkodhattak. T e 11 e r még jul. 21-dikén egy hosszú nyilatkozatot küldött be a maga részéről Wöllnerhez, mely ben kijelenté, hogy mivel ő nem érzi magát képesnek a kiadott vallásparancs lelkiismeretes teljesítlietésére, állásáról kész lemondani s csupán bizonyos mérsékelt évdijat kér a maga s netalán utána maradandó özvegye számára. Teller e nyilatkozatra választ nem kapott. Majd később Wöllnerrel személyesen találkozván, ez neki tudtul adta, hogy a kérdéses tárgyban feleslegesnek tartá az irásbani válaszolást; egyébiránt Teller tegye azt, a mit jónak vél, de lemondása esetében a (berlini) városi tanácshoz semmi nyilatkozatot se küldjön, nehogy ez a dolog sensatiót okozzon, a mi pedig a Felség által kegyteíjesen nem fogadtatnék. Wöllner aztán szóval megígérte a kért évdijat (200 tallért), Teller lemondott s lemondása szó nélkül elfogadtaték. A főegyháztanács tagjai tehát legyőzve s elhallgattatva lőnek; de a nép között általános volt s naponként növekedett a vallásparancs miatti elégületlenség. És ez annyival veszélyesebb vala, mivel az törvényes orgánum (p. o. zsinat) utján hatóságilag | nem nyilatkozhatván, a zúgolódás bizonyos mértékű forradalmi mozgalmasságba ment át. Wöllner most már egész tűzzel hozzá látott az ominosus vallásparancs foganatosításához. 1791-ben tartományi katechismust adatott ki, és személyes vezetése alatt egy fő - és több al hitvizsgáló bizottmányokat nevezett ki, melyek a papjelöltek vizsgáján a consistoriumok oldala mellett jelen voltak s arról kívántak maguknak biztos tudomást szerezni, váljon a felveendő lelkész bírja-e az igazhitüség kiszabott mértékét? s mindenik fölvétetett lelkésztől térítvény kívántatott a felől, hogy a symbólicus könyvektől el nem hajlanak. — Schulz, gielsdorfi lelkész kabineti parancs által hivatalából elmoz-i díttatott. Igaz, hogy ő megcsontosult rationalista, sőt még ennél is több vala; de azért halkan felzúgott mellette a közvélemény a kabineti eljárás ellen. Az egyetemek legjelesb tanárai, p. o. Kant, Nösselt, Niemeyer komoly megintést kaptak a kormánytól, hogy tanításaikban vigyázóbb figyelemmel legyenek a sym| bolumi tanok iránt. Az uj főegyháztancsosokH ermes | és H i 1 m e r készséges eszközei voltak Wöllner orthodoxi buzgalmának, kit a közvélemény közönségesen csak prot. inquisitornak nevezett. A nem orthodox elemeknek az egyház- és iskolákbóli kiküj szöbölése végett Hermes és Hi 1 mer egyházlátogatást tartottak; de többnyire mindenütt visszatetszéssel fogadtattak; sőt Hálából a tanuló ifjúság által csúfosan elkergettettek 1795-ben. A vallásparancs kiadása által okozott nyugtalanság és zavaros állapot 1797-ig tartott, a midőn az uj fejedelem III. FrigyesVilmos(1797—1810) azon nézetből indulván ki, hogy a vallás nem kényszertörvények , hanem a szív és lelkiismeret tárgya, a vallásparancsot megszüntette, Wöllner t, a zavarok legfőbb okozóját, Hermes és Hilmer egyháztanácsosokkal együtt hivatalaikból elbocsátotta, — és ezzel az egyház békéje s nagy részben az állam nyugalma is helyre állt ....