Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-02-26 / 9. szám

álló egyénre esett, kinek megnyerhetése mindnyájunk hő óhajtása volt, miként ez már a választás előzményeiből fényesen kiderült. Ugyanis az ily rendes tanári székek betöltése minden erdélyi ref. főtanoda- és algymnasiumnál eleitől fogva akként szokott végbemenni, hogy az ürességbe jött állomást tudatván mlgs egyházv főtanácsunk minden iskolánk elöljáróságával, ezeknek tagjait egyenként három jelöltnek (candidatus) pecsételt levélbeni beküldésére hivja fel. Az így begyült kijelelő szavazatokat az egyházi főtanács a választó gyűlésen ünnepélyesen számba veszi, és a legtöbb szavazatot nyert három egyént tűzi választás alá, e háromból maga az egyházi főtanács titkos szavazás utján választ véglegesen egyet, kit aztán egész ünnepélylyel meghív a betöltendő állomásra ... És már a jelen esetben a mint a begyült kijelölési szózatok számba lőnek véve, kiderült, hogy valamenynyi főbb tanodánk elöljárósága első helyre Sabó Károly, n.-kőrösi ref. tanárt tűzte 33 szózattal, második helyre Fekete Mihály nevelőt és harmadik helyre B a c o n i Ádám székely-udvarhelyi ref. papot. A mlgs egyházi főtanács e három közül csaknem minden szavazattal a mi hellen-latin irodalmi tanári székünkre Sabó Károly, nagy-kőrösi ref. tanárt, irodalmunk jeles bajnokát s nemzeti történetünk egyik első rangú mívelőjét választá meg ... A szerencsés választás általános örömmel lőn üdvözölve s a derék férfinak ünnepélyes meghívása elhatározva. Felesleges mondanom, mily kedvező benyomást tőn e szerencsés választás különösen intézetünk tanári karára és a nagyreményű tanuló ifjúságra, mily őszinte érzelemmel várjuk a derék férfit körünkbe, s mint örvendünk azon körülménynek is, hogy a nagy testvérhon ama hazafias előzékenységét, melylyel a kisebb testvérnek néhány fiát tanári székbe meghivá, nekünk is szerencséül jutott viszonozni és egy derék fiát Sabó Károly ban kis hazánk c virágzó nagy intézetének megnyerni s az egykori szép kapcsot a két testvérhoni protestáns felekezet között ezáltal is szorosbra fűzni. Gáspár J. Nyilatkozat, a szentesi ref. egyház belügyeit illetőleg. A Protestáns egyházi s iskolai lap f. é. 7-ik számában „néhány őszinte szó a szentesi egyház belügyeiről" cím alatt egyházunk állapota, a mostani presbyterialis eljárás miatt, szomorú színben lévén kitüntetve, addig is, míg az érdeklett presbyterium e közleményre a magáét megtenné, tanúskodjanak e sorok arról, hogy ha nem mind arany az, a mi fénylik, nem is mind rozsda, a mi annak neveztetik. Ázt mondják x. y. z. tisztelt közlök, hogy nálunk az egyházi autonomiát oda értelmezték, hogy a 16,156 lelket számláló egyház 10—12 tagja által megválasztott két három egyén annak mind kül- mind belügyeit függetlenül ujjain forgatja, a nélkül, hogy arról a felsőbbeknek vagy a népnek felelős legyen, melynek következése igen szomorú. Akképen van ez mondva, mintha a szentesi helv. hitv. egyház a többiektől egészen elkülönített életet élvén, itt egyházi felsőbbségnek hire, hamva sem volna, ugyan jutott-e még valakinek eszébe ilyen a szentesi népes egyházról ? és ha igen annak azt is, meg kell tagadni, hogy egyházi felsöbbséggeli összeköttetése van, mert ennek világos pelengérrei állítása nélkül lehetetlen azt föltételezni, hogy ily botrányos magaviseletéért fegyelmetlenül maradjon. Vagy régebben itt lakosok x. y. z. közlők, vagy mostanába jöhettek ide, az első esetben nem szép dolog, hogy annak idejében hallgatván, bevárják míg ez egyház állításuk szerint végromlásnak indúl, és akkor emelnek szót mikor javítani már csak tetemes áldozattal lehet, és így felszólamlásukban ez egyház ügyén kivül alig ha más valami is nem rejlik ? a második esetben kár volt egy kissé alaposabb tudomást nem szerezniök ezen egyház jegyzőkönyveiből, akkor aztán nem a mostani presbyteriuín nyakába hárítanák a leányiskola kerítetlen omladékának bűnét, sőt ha őszinte szavukkal kevéssé késnek, az omladék helyett díszes tanhelyről kellendett tanúskodniok, valamint a betöltetlen papságot, és annak jövedelmének hová fordítását nem állíták vala oly kétes színben elő, mert a presbyterium tagjai, —• kik jutalmul egyedül terheket, és néha ily felfrissítő őszinteségeket rakhatnak zsebre, — bizony szívesen helyt engedtek vala közlőknek a számadások megvizsgálásainál, — mely számadások tanúbizonyságot tesznek arról, hogy a kezelés a réginél, ha nem jobb, de bizonyára nem is roszabb, és a község vagyona az állított piszkos módon senki által el nem harácsoltatik, s mennyiben a számadások hiányosok, azokról szigorúan számot kérnek, így aztán az olvasó közönségméltó megbotránkozására az „őszinte szóban" nem juttatnak oly őszintétlen valótlanságot köztudomásúi, mikép az adót a nép megkérdezése és beleegyezése nélkül másfél annyira emelték, mert akkor hamisak volnának az ennek, akkori lelkipásztor nagy tiszteletű Révész Imre úr által a papi szószékből a néptudomására juttatása, és nagytiszteletü Tóth Ferenc esperes úr elnöklete alatt országfejedelmi biztos úr jelenlétében elfogadásáról vezetett népképviseleti gyűlés jegyzőkönyve, valamint az ottan volt és most élö számos tagoknak köztudomása ? Eljő az idő, hamarább, mint közlők vélték, hogy a presbyterium hivatalát a számadásokkal együtt leteendi azok kezeibe, kik egyházi törvényeink szerint a népet képviselendik, nem azért pedig, mintha ez eszmét a közlők költötték volna fel annak körében, (de hogy minden élő egyházi tag önmaga magát képviselje az egyház igazgatásában, ennyire talán közlök fogalmai sem terjednek?) és kétlem, hogy nagyszámú megbízóikkal fognának szerepelni, kik azt mondanák „a presbyterium előbb megmondta magának, hová tette az egyház sok pénzét, és csak aztán engedte át hivatalát másoknak." Nincs elzárva most sem az út senki előtt benézni a megvizsgált, és vizsgálatlan számadásokba, sőt vizsgálóúl ahhoz értő legszívesebben fogadtatik, azonban hallottam már én több egyéneket, kik hívatlanul magukat a nép apostololaiként hirdetik, de alkalmazásban kiderült, hogy nem oda néznek, a hova vágnak; — és annyira ment volna már itt a dolog, hogy közlök jogosítva hiszik magukat sajtón kivül talán törvenyes utat is követni ? no hiszen akkor meggyűlne bajuk, mert ezen egyházkerületben még nagyobbára ezen presbyterialis rendszer uralkodván, mindezek ellen hadat kellene izenniök. Viszontemlékezetbe ajánlani bátorkodom pedig : 1. Az üresedésben álló egyik papi hivatalnak azon körülmények közt, hogy ezen hivatalra időnként négy egyházférfiú választatott már el, kik közül azt egy elfogadván, felsőbbhelyeni jóváhagyásért majd két évig kellett vára| kőzni, midőn végre mégis meg nem erősíttetett — benem tölthetése nem oly iszonyú bűn, további halogatásról pedig szándok sincs, egyébaránt megjárják közlők, ha a nép (megbízóik) ismét olyat választand, ki a választást el nem fogadja, de hiszen, mondják önök, majd tudunk mi olyat, ki mindjárt elfogadja, no már ezt elhiszem. 2. Azok, kik tudják, mi most terhe e népnek, és mi volt régen, azok a virágzó iskolával nembirás hibáját nem róhatják fel a mostaniaknak bűnül, hogy azonban népiskoláink a réginél hátrább állanának, megcáfolja a közelebbi iskolai közvizsgálatakról fölvett jegyzőkönyv, a tanitókkali ellentétbenáliást pedig az ezek javára a presbyterium által alapított nyugdíjintézet. 3. Furcsa dolog az a kánon, a régiek ezen tartották fen a presbyteriumot mostani alakjában, önök pedig ezzel akarják azt másképen alakíttatni. 4. Az orgonára nézve : követelni, és csináltatni két különböző dolog, az ezen célra eddig tett ajánlások és adakozásokkal nincs mit dicsekedni, azonban, ha városunk közszükségeiből valamennyire kifejtőzhetünk, ez is soká el nem marad. Bartha János. *