Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-02-26 / 9. szám

hirdeti azt közönségesen a gyülekezetben, mit kelljen tenni a Krisztus követőinek, hanem joga és módja is van azt figyelemmel kisérni, hogy hallgatói miként tesznek annak eleget, a mit hallanak s tanulnak , —- „tunc enim vim et authoritatem doctrina obtinet, ubi minister non tantum omnibus semel exponit, quid Christo debeant, sed ius et rationem habét id ipsum exigendi ab iis, quos vei pariim doctrinae obsequentes, vei segniores a n im a d v e r t i t." Második lépcsőjévé tette Kálvin az egyházi fegyelemnek atanuk előtti megfeddést, s ennek kettős fokozatát alapította meg. Első: midőn valaki vagy a lelkész, vagy a vének valamelyike intésére is érzéketlen marad, s vétkeit, rosz szokásait tovább is gyakorolja s azokban erősödik, —• ekkor vegyen a lelkész maga mellé tanukat s azok előtt történjék a megfeddés, „t e s t i b u s a d h i b i t i s m on i t u s s i t", Mát. 18, 16, „h a p e d i g szódat nem f o• gadja, végy melléd egy vagy két embert, hogy két vagy három bizonyságnak szájából az egész dolog bizonyosabb legyen." A másik foka a tanuk előttimegfeddésnek, az egyházi bíróság, vagy a vének tanácsa eleibe állatás; hol a botrányos és jobbulni nem akaró egyháztag nyilvánosan és szigorúan, a mint a Krisztus parancsolja, — megdorgáltatik, a vétek utjának, melyen vakon rohan veszélyessége érthetően eleibe terjesztetik , s tudtára adatik, hogyha az egyháznak tagja akar maradni, annak rendeleteinek engedelmeskedni, s azokat tiszteletben tartani köteles. „Si qui s privatas monitiones vei pertinae i t e r respuat, vei pergendo in suis vitiis contemnere se ostendat secundo testibus adhibitis monitus sit: si nehoc quidem efficaeiam habuerit, ad ecclesiae judicium, qui estseniorumconsensus vocariChristusprae- i cipit: illic gravius admoneri, quasi publica authoritate, ut si revereatur ecclesiam, s ubiiciat se et pareat." Harmadik lépcső az egyházbóli kirekesztés, melynek Kálvin szerint első lépcsője volt az urvacsorájátóli eltiltás, ez akkor következett be, mikor valaki bűneiben makacsul megmaradt, egyházellenies utában megrögzött, s az újjászületésnek semmi jelét nem adta, rá nézve a fegyelem lágyabb nemének semmi hatása nem volt,— az ily bűnös egyháztag, először az urvacsorájától tiltatott el bizonyos időre, — ha rajta ez sem javított, végkép kirekesztetett a gyülekezetből Mát. 18, 17 v. szerint. Kálvin az egyházi büntetés e nemére oly nagy súlyt fektetett, misze rint ugy nézte az ily embert, mint fekélyt az egyház testén, s az ellene alkalmazandó büntetést, mint heroicus curát, melylyel a fekélyes testet el kell metszeni, hogy az tovább ne harapódzék: „si ne quidem sic frangatur, sed in sua nequitia perseveret, tum iubet tamquam ecclesiae contemptorem, quam pestilens membrum a societate fideliumabd i care." Ezen lépcsőket különböztette meg Kálvin a fegyelemtartásban , itt sem akarván egy lépést sem eltávozni az evangj éliom rendeletétől. Mát. 18, 15 stb., s bár szigorúnak, sokak előtt protestansellenesnek lássék is ezen fegyelmi rendszabályzat, de szükség volt erre, oly körülmények közt különösen, milyenek közt Kálvin reformált: különben is tudta Ő azt, hogy fegyelem nélkül semmiféle intézmény nem veszti el könnyebben a maga jó hatását, mint az egyházi intézmények, a kegyeletet kell ezek iránt fentartani, hogy mindenki azon tisztelettel s méltánylással ; érintse ennek szent ügyeit, melylyel azok iránt fensöbbi 1 eredetűknél s céljuknál fogva mindenki tartozik. — Ő ezen kegyelet fentartása egyik legfőbb eszközetil, az egyházi fegyelmet tartotta. S valóban a fegyelem alászállásának, sőt mondhatni, kihatásának is lehet tulajdonítani azt, hogy a fekélyesség az egyház testén időnként messzebb messzebb terjedt, s hogy a vallás iránti közönyösség oly nagyra nőtt már korunkban, mikép az evangyéliom szavait megfordítva kell ma venntink: „nem konkolyt kell ma már a tiszta búza közt, hanem búzát a konkoly közt keresnünk. Azonban ha szigorúnak látszik is Kálvin fegyelmi rendszabályzata, —azon fokozatosság, — melyet ő az egyházi vétségek közt felállít, — sokat lágyít azon. — Megkülönbözteti ő: 1. A magános vétségét, a közönségestől. A magánosokról, melyekben nincsenek több részesek, s közönséges és nyilváuos botrányt nem okoznak, azt tartja, mit üdvözítő Urunk: „dorgáld meg Öt csak te közötted és ő közötte, azaz: négy szem közt." A közönségesekről, vagy olyanokról, melyeknek több tényezői vannak s másokat botránkoztatnak, azt, a mit Pál ajánl Timotheusnak: „a kik pedig ő köz ülök vétkeznek, mindenek előtt fedd meg, hogy egyebek is megfélemljenek" I. Timot. 5, 20 „in privatis si non sint plures conscii, age ita, uti Christus dixerit:argue interse et ipsum solum: in publicis procedendum statim ad solennem ecclesiae correptionem, si offendiculum sit publicum." 2. A kihágási vétket (delictum) s a gonoszságot (flagitiu.m, scelus); az elsőre dorgálást s feddést ajánl először, s azután a fegyelem fokozatos alkalmazását. Az utóbbira: az egyházbóli kirekesztést. „His posterioribus corrigendis, non tantum a dm onitio est adhibenda, sed severius remedium: qnemadmodum demonstratPaulus, qui Corinthium incestum, non modo verbis castigat, sed excommunicatione punit." Ezen fegyelmi szabály alá tartozónak itéli Kálvin a nyilvános paráznákat , Isten nevét káromlókat, hamisan esküvőket; és azon makacsokat, kik kisebb vétségeiket többszöri megin tés után sem hagyják el: és hogy az ily büntetést senki csekélynek ne nézze, s az egyház Ítéletét meg ne vesse, minden egyházi Ítéletet ugy kiván nézetni, mint a mely az Isten nevében mondatik, sőt ugy , mint Istenitéletet, mely az egyház elöljárói által csak kihirdettetik s alkalmaztatik ; mert meg van irva, ezt mondja a nagy reformátor, hogy a mit az ily bíróság az Ur nevében itt alant cselekszik, az fen az égben is helyben hagyatik. Mát. 16,17. Ez a kulcs hatalma ő szerinte és ennek ily értelembeni gyakorlása nélkül sokáig nem állhat fen az egyház. „Sine hoc disciplinae vinculo, qui diu stare posse ecclesiam confidunt, opinione falluntur." A mi már ezen egyházi fegyelem célját illeti, Kálvin világosan mondja, hogy ennek három főcélja van. a) Hogy a megjobbulni nem akaró gonoszok által az egyház erkölcstelenség társaságává ne sttlyesztessék. — Ugyanis az egyház a Krisztus teste, ebben erkölcstelen, gonosz tagokat megtűrni annyi, mint a Krisztus testét, s a keresztyén nevet meggyalázni; az ilyeneket tudva, az urvacsorájához bocsátani szentségtörés, mert a szent dolgok „ebeknek hányatnak" ez által. Azért dorgálja keményen Chrysosthom azon lelkészeket, kik a nagyok hatalmától félve, a méltatlanokat az urasztalától el nem tiltják ; Ezekiel próféta III. 18. versét alkalmazva rájok: „ha én mondandom a hitetleneknek: halállal halsz meg, és te őt meg nem inted, és nem szólasz neki intvén őt, hogy a hitetlen az ő istentelen utaitól eltávozzék, hogy éljen: az a hitetlen meghal az ő álnokságában, de az ö vérét a te kezedből kívánom vissza.44 „Ne sacratissimum hoc mysterium ignominia afficiaturin eodispensandomagnopere delectus requiritur: qui tamen haberi uequit, nisi per ecclesiae iurisdictionem." b) Második célja az egyházi fegyelemnek Kálvin sze*