Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1859-02-19 / 8. szám
Noha ő nem tanította, hogy ^Krisztus az isteni tisztelet külső formáját nem határozta meg, hogy az igazság és s zí v e n n e k k ö z é p p o n t j a," de azért az alakegységnek szükséges voltát nemcsak elismerte,de annak megtartása felett szigorún őrködött. „Ca e r emoniarum unitas, multum refert adunitatem fidei.í l Ugyanazért gyakori értekezleteket, összejöveteleket tartott részint a híveknek a lelkészekkel, részint a lelkészeknek magok közt, melyekben a szentírás helyes magyarázásának elvei, szabályai, s liturgialis és fegyelmi dolgok felett tanakodtak, sokszor a szentírás nehezebb helyeinek valódi értelmét magok közt közösen alapították meg, mindez az egység eszközlése végett történt. Fontosabb dolgokat, nagyobb s népesebb értekezletekre (synodus) tartozónak itélt, — például ennek volt joga határozni, a tudomány , tanítás , egyházi rendezés, s istenitisztelet körüli fontosabb dolgokban; ez birt törvényhozói joggal, ez kötött, s oldott, a szigorú, de evangyeliomi fegyelemtartás által. Ami a szoros értelemben vett egyházszervezet s igazgatás alkatrészeit, s a tanítók és gyülekezetek egymáshozi viszonyát illeti, Kálvin egész törekvéséből s tanaiból kitetszik, hogy ö az egyes gyülekezetek szerkezetét, általában az egész egyházigazgatást nem kívánta széles democratiai alapra fektetni, hogy t. i. a gyülekezet minden tagja közvetlen szavazattal járuljon az egyház ügyeihez, hanem erkölcsi aristocratiát vett fel alapul, hogy az egyházigazgatás élén a gyülekezet erkölcsben, értelmiségben és buzgóságban kitűnő tagjai álljanak: „u n a q u a e q u e e c c 1 esia habeatsenatumconscriptumeviris piis, gravibus et sanctis, qui iurisdictionem in corrigendis vitiis, et gubernationis munus seculis omnibus necessarium ineant." Inst. 1. 10. c. 3. Ez volta vének tanácsa (presbyterium), melynek tiszte volt a fönállö törvények szerint igazgatni az egyházat, őrködni a hit és erkölcs felett, a fegyelmi törvényeket végrehajtani, s mindent eszközölni az egyház javáért. Ez volt egyszersmind az erkölcsre ügyelő bíróság is, mely fegyelmi kihágások esetében ítéletet hozott; Kálvin a presbyterium ezen körbeni eljárására nagy súlyt fektetett. Tagjai voltak ezen tanácsnak, a lelkészek belátásával s a nép beleegyezésével választott feddhetlen életű s vallásos buzgóságukról ismeretes egyháztagok, „pastorum iudicio, etgregi consentiente electi sunt presbyteri, nam et erga eos exigebatur civium consensus." A nép a maga beleegyezését pedig akként nyilvánította, hogy az egyházi elöljáróság, eleibe terjesztvén a népnek az alkalmasnak itélt egyént, a népnek joga volt azt vagy elvetni vagy megerősíteni ; — ily esetben egyházi közgyűlések tartattak. — Ez volt Kálvin általános nézete a presbyteriumokról. — A mi a presbyteriumokbani elnökséget illeti: erről ő világosan s egyenesen nem ir, ugy látszik, erre kevés fontosságot helyezett, az apostolok idejébenipresbyteriumok szelleme szerint, a testvéri szeretet és hitegység kettős elnöklése alatt hitte a vének tanácsát legsikeresebben működhetni. Azt tartotta erre nézve, hogy a kit a bizodalom az egyházbani bármely szolgálatra szólít, annak egy,7 formán fontos szerepe van a Róm. 12: 6—14. szerint. 0 e tárgyra vonatkozólag csak annyit mond ^Gubernátor e s ecclesiae fuisse existimo seniores a plebedelectos, qui eensurae morum, etexercendae disciplinae, una cum pastoribus praeessen t." Annyi azonban igaz, történetileg is, hogy az egyház beléletét illető dolgokban a vezérszó, az irányadó szerep Kálviné volt, mind a mellett, hogy a genfi egyházban nem folyt minden dolog az ő véleménye és akarata szerint.—Lássuk röviden a genfi egyháztanács szerkezetét Kálvin idejében. A 20,000 lakossal biró Genfben, ugy az erkölcsi, mint az egyházi átalakulás roppant teendőinek ezen idejében, csak egy presbyterium volt, tagjai voltak a lelkészek, és | kétannyi világi presbyter, ez utóbbi azon egyenes célból, hogy a papi befolyás ellensúlyoztassék, miszerint a hit nyomozásnak, s hierarchiának még árnya is ki legyen küszöbölve. A világi presbyterek választattak a kis tanács által, — két tag a kis tanácsból, a többi a nagytanács tagjaiból, a lelkészek ajánlása s a nép jóváhagyása kívántatott a választáshoz. Az államhatalom négy képviselője (syndici) egymást fölváltva elnökölt a consistoriumban. — Főteendői voltak ezen egyháztanácsnak, a hitre s erkölcsre ügyelni. Igy támadt azon nevezetes genfi egyházszervezet, melyben minden más dolog felett, az egyházi fegyelem vitte a főszerepet, s melyben magának Kalvinnak eredeti néze I teit s elveit hasztalan keressük. Az akkori idők s körülménynk szerint ugyan üdvös volt ez, mert az állam és egyház közt uralkodott patriarchalis viszonynál fogva, egyek voltak azok, s teljes ellentétet kellett ekkor alakítani a római egyház ellen. Az i erkölcstelen nép megfékezésére is jótékonyan hatott ez. — De Kálvin lelkét azért ezen szervezetben csak annyiban találhatjuk fel, a mennyiben az alapeszmét ő adta ehhez. „A Krisztus egyháza szen t", ez volt az ő jelszava, azért mindent eltűrt az egyházszervezetben mí erre vonatkozott. Ezen elvnél fogva titsztátalan életmódú s megbélyegzett ember nem lehetett tagja az egyháznak, azért a keresztyén egyháznak lényével s hivatásával szorosan I összefüggő kötelessége volt, a tisztátalan elemeket eltávolítani magától : „Cum ipsius Christi fit corpus ecclesiae, ei usmodifoetidis et putridisme mbris inquinari non potest, quin aliqua ignominia in caput recidat. Nequid ergo tale, exstetin ecclesia, unde probrum sacrosancto eius nomini inu.ratur, abigendi sunt ex eius familia, quorum exturpitudine,ad christianum nomen infamia redundaret." Az egyháznak I folyvást kell arra emlékezni, hogy erkölcsi s eszményi feladata van, s mihelyt ezen öntudatát elveszti, az igazsága rovására történik e?—Igy érzett Kálvin, s noha tudta azt, hogy minden egyháztag kisebb-nagyobb mértékben bűnös, de épen ezen bűn öntudatát mindig elevenen tartani, célosnak látta; e mellett azt is tudta, hogy ily gyarló tagokból tökéletes egyházat szervezni nem lehet, de legalább a Krisztus egyházának eszményképét megközelíteni az erkölcsi tisztaság által, — erre törekedett, az egyházi fegyelem gyakorlása által, — így támadt a genfi egyházszerkezet, melynek sarkköve az egyházbóli kirekesztés volt. Az egyházbóli kirekesztést a consistorium gyakorolta, ugy hogy a bűnöst kiadta a kistanácsnak , az elitélte, azután az ítélet a népnek tudtára adatott, s más egyházakkal közöltetett, nehogy az elitélt más egyháznál jogai gyakorlását ismét megkezdje. Az egyházbai felvétel épen ez uton történt. Látni való, hogy Kálvin nézetei ezen eljárásban fel nem találhatók, ő, noha a népet kiskorúnak tartotta, még arra, hogy az egyház ügyeibe mindenki egyénileg folyjon be, s így teljesen önállásu legyen, de azért minden fontos ügyben kívánta tudni annak véleményét, mint a lelkészek | választásánál is látni fogjuk, — s az utolsó szót annak engedte át. Azt tartotta ő, hogy a r. elerus mindenható kezei alúl kiszabadult keresztyén népet egyházi önérzetre ébreszteni, s a presbyterialis igazgatás megértésére nevelni kell, hogy annak szélesen terjedő sorompói közt önállólag léphessen elő. —De ebben sem értették meg, valamint sok másban, melyekkel ő tisztában volt. Igy nem értették meg, a világi és egyházi tagokból álló képviseleti synodusra nézve sem, pedig ez az ő szive főohajtása volt, mert az egyház egységének legfőbb biztosítékát ebben látta rejleni. A francia reformált egyházban ugyan ez az eszme mihamar létesült, de Genfben a kistanács lépett ennek helyére. Kálvin a képviseleti synodus jogaihoz tartozóknak vélte, mint f'ölebb említettük, — azok felett határozni, melyek az összes egyház életét kívülről és belölről érdekelték, — s melyeket az egyes
