Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-02-19 / 8. szám

den megvolt, csak az nem, a mi legjobban szükségeltetett volna: népszerűséggel párosult vallásos kenet. Kérdém magamtól: mit hirdet? hitet-e avagy kegyességet? Végre is abban állapodtam meg, hogy — szorosan véve — egyiket sem, mert akár a hit, akár pedig a kegyesség is egyszerű köntösben jár s önmagától ajánlkozik. Eszembe jutott tehát az önliizelgés, mi ugyanazonos az öncsalódással, s mint olyan, az egyház javával sehogysem fér össze. Legyen a beszéd tartalmára nézve dús, formájára nézve egyszerű, előadására nézve élénk, népszerű, s akkor a cifra nélkül is meg fogja tenni a maga hatását ; ellenben legyen bár külsőleg leglármásabb, legcifrább, de ha bensőleg üres, biz abból senki épülni nem fog, maga a szónok sem. Ha tehát egyházunknak javát óhajtjuk, ne keressük, s ne alkalmazzuk vakon a cifrát, mert az magában csak ámít; hanem igenis keressük a hitnek és kegyességnek bővségét az áldott egyszerűséggel, mert csakis ezzel termékenyíthetjük meg a termékenyetlenekké vált kebleket, s csakis ezzel hódíthatjuk meg a jegesült sziveket, a mint azt Urunk, üdvözítőnk példája eléggé mutatja. Horváth Sámuel. A szentírás magyar ázásáról. „Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a lelki ajándékokat; de mindennél inkább, hogy írást tudjatok magyarázni." I. Kor. XIV. I. Ugy goudolom , hogy a nagybölcsességü apostolnak általam mintegy vezérigéül kitűzött szavai, teljes világossággal és szabatossággal kifejezik azon nézetet, melyet én e becses lapokban ezelőtt nem sokkal kifejeztem, s most több oldalról fejtegetni s terjedelmesebben közleni akarok, hogy t. i. a mi elalélt egyházi életünk felébresztésének s mindnyájunk által oliajtott virágzásra és gyümölcsözésre emelésének egyik leghathatósabb eszköze, a szentírásnak a gyülekezet előtti józan és buzgó magyarázása lehetne.— Valóban méltán örülhet a mi szivünk, midőn figyelembe vesszük azon különféle nézeteket, melyek a közelebbi időkben, egyházunk jobblétre emelésének érdekéből, az irodalom és a tanácskozások mezején feltűntek. Legyen bár ezek között némelyik olyan, mely a mi nézetünk szerint veszedelemre vezetne, vagy olyan, melyet nem egészen az Isten országa iránti hü szeretet, hanem másnemű, mulandó érdekek is hoztak létre s vezettek a vélemények csatamezejére : a tiszta jóakaratot és buzgóságot elvitatni egyiktől sem lehet; mindegyik az anyaszentegyház megrongált hajócskájának kijavítására, sebeinek orvoslására törekszik, s bár útjaik egymástól eltérőknek, vagy egymással ellenkezőknek látszanak is még most: bizonynyal eljövend az idö, midőn az, a mi igaz és életrevaló, közelismerést és győzedelmet nyerend. Ugy látszik, nincs messze az idő, midőn azon nyommasztó szegénység, mely alatt a vallás és iskolák jobb sorsra érdemes igen sok szolgái sínlenek, maga az egyház által elhárítva lészen , és méltán, mert ha nem feltétlenül és mindenkor is, de bizonynyal sok tekintetben igaz az egyházra és annak szolgáira nézve a költőnek az élet által sokszor oly megrázólag igazolt szózata : Magnum pauperies opprobrium, jubet Quidvis et facére et pati, Virtutisque viam deserit arduae. Mutatkoznak biztos előjelei annak is, hogy az egyházi és iskolai tudományosság parlag mezején ujabb meg ujabb művelők fognak támadni, kik talán majd önálló erővel és eredménynyel is látnak a munkához, s a magyar névnek e nagyfontosságú tudomány mezején is becsületet szereznek. Bizton reményijük, hogy a vallás és egyház iránti kegyelet visszatérend magasabb rangú hitfeleink körébe, kiknek Ősei oly tiszteletreméltó s elragadó példányok valának e részben. Egy szóval: én szeretem hinni s reményleni, hogy hasad a szép hajnal, egyházunk jobblétének szép hajnala, mely világosságot, szeretetet és más lelki ajándékokat hozand azok számára, kik a sötétségnek és a halál árnyékának völgyében mármár elepedtek. De váljon e hajnal nem csupán a mi nyugtalanul virasztó szemeink s külső hatások által alármirozott kedélyünk előtt látszik-e annak, a minek hinni szeretjük. Váljon ha e hajnal legelső percével is nehéz munkát, önmegtagadást, bátor és mind halálig hü kitartást kivánand tőlünk : nem leszünk-e sokan Péternek? Váljon mit kell tennünk, hogy ezen hajnal, ne csak a tudomány , hivatal és magasabb rang bércein állókhoz, hanem magának a népnek , a gyülekezeteknek már lentebb esö tájékaira is valódi uj életreébredést, üdvöt és áldást hozzon?... Azt, a mit az idők teljességében eljött keresztyénségnek, s az ezt eredeti tisztaságára visszavívott dicső reformátiónak bajnokai mindenek felett tettek, t. i. az igét kell hirdetnünk a népnek, mind alkalmatos, mind alkalmatlan időben, józanul és nagy buzgósággal. Valóban miként a keresztyénség és a reformatió létrejövetelét s diadalra jutását: ugy a bármiként elalélt egyháznak felébresztését, vigasztalását, megtartását és erőteljes fejlődését is, a szentírásnak s az ige hirdetésének kellő érvényre emelése és életrehatóvá tétele nélkül, ! még csak képzelni sem lehet. Kövessétek azért a szeretetet, kívánjátok a lelki ajándékokat, melyeket az elkövetkező jobb jövendötöl méltán vártok ; de mindennél inkább kívánjátok azt, hogyirást tudjatok magyarázni. Magyarázd azért és hirdesd az isteni igét, s Székiéiként prófétálj oh embernek fija, az egyház mezején szétszórva heverő barna csontok felett, és mondjad nekik: „Ti megszáradt tetemek, halljátok meg az Urnák beszédét, ki így szól: ime én bocsátok tibelétek lelket és éltek; —- prófétálj és mondjad a léleknek: a négy szelek felől jöjj elő te lélek, és lehelj ezekbe a megölettettekbe, hogy éljenek." És meglásd, hogyha az igét híven hirdetted, lesz zúgás, ébredő életnek zúgásaacsontok között, sa szétvált tetemek egybemennek; s ha elszáradtak is a mi csontjaink, s elveszett a mi reménységünk és kivágattatunk mi magunkban: megnyitandja az Ur a mi koporsóinkat, kihoz az életre s megnyugtat az Ígéretnek földén. Ezék. XXXVII. Véljék bár sokan az áldott prózai emberek és egyebek közül, hogy már előlegesen is messze ragadt a lelkesedés neki rándult taligája: én nem fogok soha kételkedni a szentírás gyülekezet előtti magyarázásának oly nagy fontosságot tulajdonítani, mely megérdemli, hogy azt ne csak tudjuk, de érezzük is. Ezen meggyőződés vezérel most is, midőn e sorokat irom, melyekben tehetségem s körülményeimhez képest szólani fogok: 1. a szentírás nép előtti magyarázásának a romlatlan keresztyénszázadokban s a reformatió korában volt állapotáról; 2. ennek a mi időnkben is felette szükséges és jótékony voltáról; 3. némely erre vonatkozó gyakorlati utasításokról; 4. s az e célra használandó legjelesebb kézi könyvekről. I. Ha a történelem az életnek tanító mestere s az igazságnak felderítő fáklyája, a mi felett senki józanul nem kételkedhetik : ugy bizony nyal főkötelességűnk , minden oly ügynek vagy intézménynek, melynek múltja van, történeti fejlődését lehetőleg megismerni. Minthogy pedig a tárgyalásunk alatti intézmény, t. i. a szentírásnak nép előtti magyarázása, a dolog természete szerint, rendesen a közönsé-