Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-10-16 / 41. szám

mind, mind fénylő és erkölcsös legyen. Csak így és nem máskép leszünk édes idvezítőnk igaz tanítványai, a népnek tanítói, az Ur kertjének jó kertészei, a ránk bízottaknak hü sáfárai . S csakis így válik szánkban mézzé az Ur igéje. ... E szempontból őrizkedjünk a Bachus-imádástól, káromlástól, szerfeletti haragtól, gyölölség, irigység, s több ily mételyt rejtő káros indulatoktól, inkább mindig oda munkáljunk, hogy a nemesség és erkölcsiség kristály tiszta érzelme ömöljék el egész valónkon, ha ilyenek leszünk, akkor lehetünk csak jó, s nem viz ellenében uszó erkölcstanárok , különben tegyük le a vezéri botot s vonuljunk háttérbe Továbbá fényljék a tanító a: vallásosságban, legyen ebben is mint illik példánykép, legyen eltelve vallásos érzésekkel, mert csak így lehet jó tanító. Tegye ezt ne csak subjective, hanem objective is, azaz necsak maga legyen vallásos, hanem tamtványivali érintkezésében láttassa azt. Ha reggel iskolába lép, énekeltessen, imáztasson, de mindig fövegét levéve, mert semmi sem hat roszabbul a tanítványra, mintha a tanító az ilyeket fel sem véve, pipázik vagy más ilyes, ide nem illőt tesz akkor is. Ha megkivánja tanítványai köszönését, viszonozza azt ö is, szóval, mind szó, mind tettben mutassa ki vallásosságát, mert csak így várhat igazi jó eredményt tanítványai részéről is. De jól megértsük, a kivánalom nem az, hogy ez csak színből, csak a példa végett történjék, mert hypocritára semmi szükség! . . . . hanem belső meggyőződésből, a puseismusi elvek elvetésével . . . Imádkozzunk, hogy a szent lélek Isten segítsen bennünket magas feladatunk megoldásában, imádkozzunk, hiszen „Ember nincs rád nézve méltóbb foglalkozás, Mint menyhez járuló buzgó fohászkodás. Ima legyen tetted, ima az éldelet, Legyen egész élted egy istentisztelet." Második kivánalom ez: tanítsunk értelmesen. Sok iskolánkban, fájdalom! általános rosz szokás az, hogy a gyermek magol, betűt tanul, a feladott kérdést forgószélként elpergeti, de ő azért abból a jól tudottból csak egy árva szócskát sem ért ám. És ez sokak előtt kitűnő iskola, pedig uraim a kitűnő iskola növendéke t ud is, ért is. Erre kell törekedjünk. Igaz, hogy ez a kiilsö mechanismus könnyebb, előnyösebb, s avatatlanok előtt babért is ád; mert az egyszerű szülőnek elég, ha exámenkor gyermeke jól olvas, a kátét, dicséretet jól elpörgeti, van lárma, s kell-e enuél több? Ott nem, de kell máshol.. . Azért jégen állnak azok, kik ezután is e téren óhajtnak haladni, mert hisszük, hogy a kor lelkétől áthatott felügyelőség meg tudja őket piritni akkor is, mikor már a győzelembabért fejőkön képzelik. — Elhagyva tehát a nem helyes irányt, tanítsunk értelmesen , magyarázzunk szót és mondatot. Ne legyen elég ennyi, hogy két kérdés lesz, hanem magyarázza meg a tanító a kérdést ihletett kebellel, világosan, népszerűen. Beszédével öntsön lelket a holt betűbe. Vegye ki annak valódi benső értelmét, s azt adja át a gyermeknek. Csak ugy leend a gyermek érdekeltséggel vallása kánt, ha érti is, mi az a keresztyén vallás? ki volt az a Krisztus? mi az az ekklézsia? mi az a szent háromság? stb. Tanítsunk pedig protestáns értelemben, fejtsük fel a különbséget a secták között, mutassuk meg annak gyakorlati oldalát, — s a vasárnapi iskolákban,— hol már érettebbekkel van dolgunk, — vegyük elő a socratesi methodust, azaz tanítsunk kérdezve. Az adott feleletet alkalmazzuk az életre, szóval oda törekedjünk, hogy a vallásosságot felébresszük, mert— mit már mindenki tud — erre vau most nagy szükség. Ismertessük meg a gyermeket a reformátorokkal, egyházunk régi s jelen állásával, költsük föl benne az irántai érdekeltséget, hadd vigye el haza, hadd beszélje el a szülőknek .... Ob, sok itt a teendő I de egy Ügyes tapintató tanitó hisszük, hogy érteni fogja teendőit. .. Azért elhagyva e tért, szólunk még a harmadik tényezőről, az é n e k 1 é sr ő 1. Semmi se költ a gyermekben több vallásos érzést, mint az éneklés, de semmit se kedvel is inkább, mint ezt. Nem említtem itt egy élő notabilitás azon bélyegző mondását : hogy az éneklés pórnak való; feledteti ezt velem a hires Mihály pap példája, ki megyéket térített át éneklésével. Nem szép, nem lélekemelő-e, mikor egy gyülekezet buzgón énekel? Tanítsuk azért a gyermeket énekelni. Ezzel nyissunk, ezzel csukjunk. Nem elég pusztán csak a csillagosat énekelni, hanem óhajtandó, hogy mind azok, mik dallamokra nézve kedvesek, gyakoroltassanak. Nem csillagos a LXXXIX. zsoltár, de van-e annál kedvesebb dallamu?.... Ha maga a zsoltár csillagtalan, lehet neki jó verse. Igy csillagtalan a XCIV., de annak 4-dik és 5-dik verseinél fölségesebb alig találkozik .... Arra kell pedig törni, hogy az énekek minél jobban begyakoroltassanak, erre nézve a tanult énekeket a gyermek ne ugy pörgesse, hanem ugy énekelje el, így hamarább megtanulják... Óhajtandó volna ugyan a müéneklés, de a hol ez ki nem vihető, legalább amaz gyakorlandó. Röviden leirám teendőinket, adja Isten , hogy sikerhez vezessen, adja Isten ! mert uraim ! Hannibal od portás! De nem elég pusztán az egyéni derékség, hanem öszszevetett vállal kellene előhaladnunk. Erre valók az úgynevezett „tanítói körök." Sok helyen már áll, sok helyen engedélyezve s keletkezőben van ez. Karoljuk fel hát, hogy eszméinket kicserélve, sikeresen plántálhassunk. — Sok a teendő, s ezt csak „Vi r ib u s u n i t i s" vihetjük ki. S z e k e r e s M i h á 1 y, h. h. n. t. KÖNYVISMERTETÉSEK. „Szüreti kulacs." Szerzette Tom ka. Károly, pankotai ref. lelkész. A r a 10 p k r a j c á r. A versezetben a kisded pankotai ref. gyülekezetnek gyenge erejéhez mérve nagy áldozatokkal pusztulásból külsőleg jó karba helyezése iratik le. De az áldozat, mint a versezetből kitetszik, még nincs egészen végrehajtva, még 400 pfrtnyi adósság letörlendő. E törlesztésnek lehető eszközlésére Íratott a fent címzett versezet. A címre nézve azt jegyezzük meg, hogy ily komoly célra készült müvecske elébe komolyabb cím inkább illett volna, azonban így is az Ugy komolyságából és szentségéből nincs semmi levonva. Pankota Aradmegyében idegen nemzetiségű elemek közt fekszik, s több körülte lévő helységekben lakó hitrokonainknak anyagyülekezeti központja, Egyházi és nemzeti érdekek szólanak tehát hozzánk, hogy a kisded pankotai magyar prot. gyülekezetet még hátra lévő szükségei ellen való tusájában csüggedni ne hagyjuk, hanem segélyünkkel, gyámolításunkkal biztos győzelemre segítsük. A segélyközlésre légyen alkalom az itt röviden ismertetett versezetnek minél szélesebb körben való kelendősége. A pankotai ügyhöz folytatólag felemlítjük, hogy a két haza, Magyar- és különösen Erdélyország földén vannak még több helyek, melyeken a magyar prot. népesség kül- és belcrő hiánya miatt, a körüllévö idegen elemek hatására enyészik, azokban felolvad. E szomorú körülményt egy idővel ezelőtt valamelyik hazai nagyobb lap melegen elmondta, hogy e hang talált-e és mennyiben viszhangra, nem tudjuk, hanem itt most ismét felszólalni, s e körülményt közfigyelembe ajánlani kedves kötelességünknek is| mertük. I