Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-08-14 / 32. szám

PROTESTÁNS SZERKESZTŐ ES KIADÓ HIVATAL: Lövészutca, 10. szám, 1. emelet. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben, házhozhordással félévre 3 fr. 15, egész évre 6 fr. 30 kr. Vidéken, postán szétküldéssel félévre 3 fr. 30, egész évre 7 fr. p. p. Előfizethetni minden cs. kir. póstahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. IIIRDETESEK DÍJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 3 pengő kr., egyszeriért 4 kr. sorja. Bélyegdíj külön 15 p. kr. Protestáns pesti főiskola. Mint a nemes oltvány, a kiültetés után, mennél inkább erősbül gyökerei, s terepélyesbiil koronájára nézve, annál édesebb örömöt költ fel az ültető, az ápoló kertész keblében; de annál szebb reményre jogosítja az Ízletes gyümölcs után sovárgókat is: így kezdi alig három, s nem minden zajgástól üres, évi fenállása után, a prot. pesti főiskola, áldásos eredménye felmutatása s már már leendő osztogatásával, közvetlen lelkes alapítóit s ápolóit, közvetve az egyetemes prot. egyházat jutalmazni. Oh, tán azért ily rövid idő alatt is ily szép eredmény, ily kecsegtető remény, mert a mindenség alkotója itt is igazolni akarta, mit a növények országában tapasztalunk, j hogy t. i. vihar segéli lejebb hatni a földbe a fák gyökereit, s ekép erősebben állni a törzsököt. Valóban e reményteljes ifjú intézet közel múltban történt keletkezése körülményeire visszatekintve, azt kell mondanunk, hogyha néhány, vagy határozottabban szólva, három s négy lelkes fiai nincsenek a két prot. egyháznak, a prot. pesti főiskola nemcsak virágzó emelkedését, de életrejutását is, alig adatik a jelenkornak megérni; azt kell mondanunk, hogy a magasztos eszme marad továbbra is, mint volt több mint félszázad óta, a kegyes ohajtások egyike, örökké sajnálatra méltó leend, hogy a budai zsinaton, — bizonyosan a szervezési alapelv, a korunkban is szinte odiosussá vált s egész elkeseredéssel folytatott elnöki kérdés feletti vita miatt, melyet jónak látott Eris, mindjárt kezdetben, mint viszálkodás almáját, a zsinati tagok közé dobni, — egy prot. főiskola, vagy a mi inkább kivánatosb lett volna, egy prot. egyetem eszméje, szőnyegre nem hozathatott, meg nem sziilemlhetett, —• mert a zsinaton meghasonlott s elégületlenül távozott keblekben, az öt s hat évvel később sürgetve ajánlt eszme, hogy viszhangra nem talált, azon aligcsudálkozliatni. De az elhintett magnak, az egyházkerületi s conventi jegyzőkönyvek tömkelegéből, hol az évtizedeken át ápoltatott, — elvégre is ki kellett bontakozni, életre csirádzni, nyilvános bizonyságául ama tapasztalati igazságnak, hogy hol tiszta akarat s kitartó buzgalom nem hiányzanak, ott az áldásos siker ki nem maradhat. Áll tehát ma, a magyarhoni protestantismus terén, — hála az égnek, köszönet a protestantismus nevében azoknak, kik a magasztos, s hitem szerint, — noha az alább említett alakban, roppant horderejű eszmének életet adtak, mint gazdagon virágzó, s ma holnap kedves ízii gyümölcsöket is osztogatható nemes élőfa, a prot. pesti főiskola. Es kérdem, váljon, — mind a mellett is, hogy az ifju intézet sikerdús működését, csak az elfogultság nem fogja bevallani, — általánosan kedvelt intézmény-e a prot. pesti főiskola? váljon ennek naponta erősbülő fénye eloszlathatta-e a protestantismus egéről az elfogult előítéletek fellegeit? E kérdésekre, az itt s ott tapasztalható, ha nem is ellenszenv, mindenesetre hidegnek mutatkozó részvétlenség, — sőt az olykor, bár mézes szavakba foglalt, de aligha magokban, egyszersmind mérget is nem rejtő nyilatkozatok után Ítélve, ezt kell felelnünk: nem. Állításunk igazolására szabadjon egy s két, a prot. pesti főiskolára vonatkozó nem annyira vélemény, mint inkább gáncsolni szerető észrevételeket idéznünk. Vannak, lehetnek, kik így okoskodnak: az egyházkerületekkint virágzó prot. főiskolák mellett, — melyek több, kevesebb idő, meglehet, századok óta oly jótékonyan működnek, — már csak azért is felesleges a prot. pesti főiskola, mert ez, a pártoló erők megoszlását, így a rég virágzott tanintézetek alábbszállását vonja maga után. E kettős ellenvetésre, két észrevételt mondhatunk. Az ellenvetés első része épen mitsem bizonyít. Mert kérdem, gyengül-e az által a 7 s 8 égőszövétnek fénye, ha 9-dik fáklya is meggyujtatik? és nem inkább tömörebb s erősebbé tétetik azok hatása a sötétség oszlatása- s a látkör szélesbítésére ? Váljon a versenyzők nem ébrednek-e föl némi körültekintés, hogy ugy szóljak, ereik inkább feszítésére, ha látják, hogy egy reményteljes uj versenyzőtárs velők sorompóba lépett? Váljon nem ez a körülmény, t. i. a verseny emelte-e virágzó fo rá a csaknem gomba sűrűségben álló némethoni eg temeket ? Csak örülni lehetne s kellene tehát ann