Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-06-10 / 23. szám

gett k'iaáta vala tiszt. Benedek Áron főjegyző, tisz. Csi­s z é r Gábor és tiszt. Kis Antal Sámuel lelkészeknek, kik jjetentésökben méltánylólag szólának ugyanezen alapsza­bályokról , azonban tiszt, főjegyzőnk is beadván egy iíynemii gyámintézet kölcsönösség alapjáni felállításának tervezetét: részletes zsinatunk, az idő rövidsége, s e fontos tárgy jobban megvítathatása tekintetéből, újból bizottmány elibe adá mindkét dolgozatot, hogy azokat megvizsgálván, adjon véle­ményt, hogy minő alapon lehetne legbiztosabban és célszerűbben felállítani egy ily gyámintézetet, melynek felállítása az ezen egyh. vidékhez tartozó minden lelkészek és isk. tanítók köz óhajtása. 6. Az isk. tanítói kar azon kérése, hogy a részi, zsinaton a ta­nácskozások s az egyh. vidéki elöljárók választása alkalmával, ök is szavazási joggal bírjanak, felajánltatott a közzsinatnak. 7. A mult évi közzsinat által meghagyatván, hogy minden trac­tusok lássák el követeiket utasítással, a már három közzsinaton sürgetett papi egyenruha behozatalát illetőleg: részi, zsinatunk oda véleményezett, hogy az egyenruha behozatalát oly értelem­ben , mikép egyik lelkésznek épen olyan legyen diszöltönye, mint a másiknak, pártolja; ellenben a cast-öltönyt, egye­bek között az egyetemes papság elvénél fogva sem oliajtja. Az ezen elvhez való szoros ragaszkodás közzsinati követeinknek utasításul adatott. Ezek valának ezen népes, s a közügyek iránt meleg rész­vétet tanúsító részi, zsinat közérdekübb határozatai. Az egyet­értés és buzgóság lelke lakozzék továbbra is ezen virágzó egy­házvidék kebelében !! r. 1. —sggsa^ . \ KÜLFÖLD. A zürichi egyetem 25 éves emlékünnepe, s néhány szó a theologiai facultásról. — Naplótöredék, apr. 29. 1868. — Hogy a magyarhoni protestánsokat mily kedves emlékek kötik Helvéciához, azt a korábbi idők, az azokban történt ered­ménydús érintkezések, Harsányi, és Sélleiféle korszak, sőt ma is meglevő helvét cultusunk , s liturgiánk , sokkal inkább hirdetik, mint én azt, ha angyalok nyelvén tudnék is szólani, elbeszélhet­ném. — Ez nem is célom, mert tudom, hogy erről magyarhoni hitrokonaim, mélyen meg vaunak győződve; csak, mint a felül­írás mutatja , a helvétek tudományos életükben korszakot formá­ló örvendetes eseményt, a zürichi egyetem 25 éves emlékünne­pét akarom, — mint szemtanú — néhány hü vonásokkal érinte­ni, s pár szóval a theologiai facultásról is emlékezni. A zürichi egyetem 25 éves emléke april 29. 1858. ünne­peltetett, mely ünnepély nyilvános bizonyság arról, hogy Helvéci­ában a tudománynak buzgó pártfogói, s hatalmas őrállói vannak, — s hogy itt a tudomány már a népéletben mélyen gyökerezve van. — Az egyetem egykori növendékeiből alakult nagy szám, kik a közös „alma mater" első emlékünnepe díszesítésére, közel-és távolról, Helvécia minden részéből összesereglettek, a zürichi, söt egész helvéciai összes népesség tiszteletteljes részvéte, s az ünnepi köntös, melyet az ég e szép tavaszi napon magára öltött, az ünnepélyt már külsőleg is nagygyá tevék, s hathatósan elő­mozdíták, hogy az, a számos résztvevőknél, szívemclo benyomást gyakoroljon. A jelenlegi, és egykori tanulók, díszvonatot képezve, az akadémiai aulából, délelőtt 10 órakor, az ünnepiesen ékesített utcákon , a „groszmiinster" nevű templomba , — melyben egy­kor Zwingli prédikált — mentek, hol az ünnepély karénekkel kezdődött, melynek végével jelenlegi igazgató tanár, — az euró­pai hirü héber philolog és exegeta — Dr. Ferdinánd Hitzig szó­székre lépett, s az ifjú egyetem 25 éves, változatteljes történetét, gondolatdús tételekben, férfias erővel, s tudományos szabad lé­lekkel , de egyszersmind philosophusi nyugalommal és mérsék­lettséggel rajzolta. Legelébb emlékezett az egyetem keletkezté­röl (1832. sept. 28) mely uj teremtés volt a szellem országában, mint a helyes ismeret érett gyümölcse. — Dicsérettel szólott a zürich kantoni nevelési tanács, tudományos és nevelő intézeteket hőn pártoló lankadatlan buzgalmáról. — Az egyetem 1833. april 29. nyittatottt meg, s 25 éves történetében három időszakot vett fel-, az első 1833'—1839. vagy Strauss meghívásáig, a második 1839—1846, a harmadik 1846 — máig terjed, s mind három korszakot valódi történeti ecsettel festé. — Az első, egész zürichi történetben nagy érdekkel biró korszak, melyben e kanton örök­időkre emlékezetessé lett ez által, hogy politikai mozgalma, több évekik, különösen az egyetem sorsa körül forgott. — A 2-ikban kiválólag, szoros összetartása a tanároknak egymás közt, s össze­köttetése a tanulókkal lépett elő, s játszott fő szerepet. Az utolsó korszakban az egyetem szépen virágzásnak in­dult ; tanárokat hívtak Némethonból, s ez áltál a tudományoK ' hazájával Helvécia szorosb összekötetésbe lépett mint volt azelőtt. | — Figyelmeztette számos hallgatóit az egyetem iránti komoly gondra, s ajánlotta azt továbbra is a nevelési tanács becses figyel­mébe, annyival inkább, mert első 25 évi fénállása alatt, megbi­zonyítá, hogy méltó a pártolásra, s nincs meghalva, holott mon­datik élni. — Kiemelte az egyetem hasznát, s az abban töltött 2—3 évnek, egész életre hikató áldásdús következményeit. — Beszédjét érzékeny szavakkal zárta be a 25 éves érdemdús ta­nár, s kijelenté erős reményét a felett: hogy az egyetem 25 év múlva, a mikor már ő a sírban lesz, ismét emléket fog ünnepel­ni, és pedig nem utoljára. Igy ünnepelték a helvétek a zürichi egyetem 25 éves em­lékét, mely ünnepélyt Helvécia minden egyetemeiből, és cánto­naiból számos képviselők díszesítének; igy ünnepeltem én is, mint jelenleg a zürichi egyetem tagja, kit a gondviselés a jó hel­vét hitrokonok közé hozott, kik, —• mint előttem már több, és pedig az egyetemre nagy befolyású egyéniségek nyilváníták — örömmel vennék, ha a magyar akadémikusok egyetemeiket mi­nél számosabban látogatnák. — Az igaz, hogy már a legközelebb elmúlt két semesterben — mióta t. i. hazánkban a külföldi útle­velek mielőbbi kiadását tárgyazó felsőbb rendelet megjelent — volt a zürichi egyetemben két-két magyar akadémikus, söt a mostaniban is ketten vagyunk, épen azért két magyar iíjú részé­re legújabban stipendium is van alapítva; de ezt lehetne többek, p. o. 5 — 6 részére is; a helvétek készek tudományért fáradozó hitrokonaikat segíteni, csak biztosak legyenek, hogy időről időre jönni fognak, a mit én erősen hiszek, miután a közlekedés, s uta­zás, időnkben napról napra könnyebbül. Mi közelebbről a theologiai facultást illeti: ebben az egye­tem 60 tanára közül, heten működnek; kik közt a nagy héber philolog és exegeta Dr. Ferdinánd Hitzig, a ref. világ első dog­matikusa , Dr. Alexander Scbweítzer, a lángeszű újszövetségi szentirásmagyarázó, Dr. Konrád Schlottmann, s a hires egyház­történet búvár Dr. Fritzsche, oly egyéniségek, kiknek hire mél­tán hozhatja ide a magyar papjelölteket. Fel tehát! hazám protestáns ifjai, kik a papi és tanári pályára készültök, jertek Helvéciába , jertek Zürichbe , Zwingli tanításai színhelyére! — Itt látjátok meg, mily óriási müve­ket alkothat egy kis, — de lelkes — nemzet a tudomány, és vallás országában. — Itt látjátok meg ősi vallásos, és egyházi alkotmányunkat. — Itt látjátok meg milyen a virágzó népneve­lés, s milyenre kell nekünk is törekednünk. Itt látjátok meg a természet nagyseriiségét s az óriási álpokat, melyek e kis tartó • mányt kiessé teszik. Es én erősen hiszem, hogy ha eljöttök, s ezeket meglátjá­tok : fáradságtokat bőven jutalmazva érzitek ; s az itt töltött idő előttetek egész éltetekben rózsás emlékben fog élni. — Ugy­légyen. T a m k o Ferenc. TT ^L R ® Lapunk mult számában t. Cékus István munkatársunk a benső missio áldásairól szólván, t. Iloiliola István úrban olyan lelkészt mutatott be, ki kilenc éves lelkipásztorkodása alatt romlás, bomlás és erkölcsi sülyedésnek indult egyházában, ha nem is mint Péter apostol, de mindenesetre mint buzgó valódi lelkipásztor csudákat mivelt. A benső missio hatalmas eszköze

Next

/
Oldalképek
Tartalom