Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-01-01 / 1. szám

Egy advent első űrnapján tisztelendő Pálfi úr által tett felhívás következtében a helybeli evangelikus főtanoda ifjúsága egyhangúlag elhatározta, hogy a Gusztáv Adolf-egylet alapítványához adakozásaival járuland , mi a tanári kart arra birta, hogy a nemes lelkesedést felhasználva, a fotanoda körében a nevezett egyletnek „Evang. Gyámokba" neve alatt egy fiókegyletét megalapítsa. Mindenki, a ki ezen gyámoldai alaphoz járulni kiván, kötelezi magát, azt havonként legalább egy krajcárral nevelni. Azonkívül két ünnepi alkalommal, az ifjúságnak az úri szent vacsorával való élésekor és a reformatió ünnepén adakozások lesznek, melyeknek eredménye szinte a gyámoldai alaphoz csatolandók. A jövedelem öt részre fog osztatni, egy ötöde a Gusztáv-Adolf egyletnek fog elküldetni, négy ötöde pedig a hazai mindkét felekezetű szűkölködő evang. egyházak gyámolitására fordíttatni. A nemes példa már is gyakorolta hatását. Számos tagjai a helybeli evang. gyülekezetnek irták már be neveiket a részvényesek sorába, sőt a szomszéd gyülekezetek közöl is már többen nyilatkoztak, hogy csatlakozni kívánnak hozzánk. — A kőszegi gyülekezet lelkes felügyelője, Hrabowszky János úr buzdítására, hasonlót cselekedett, s azon örvendetes kilátásnak nézünk elébe, hogy a legközelebbi májusban tartandó közgyűlés, ez ügyet magáévá téve, kerületi intézetté fog növekedni kicsiny körben megkezdett vállalatunk. Isten adja hozzá áldását! A soproni és kőszegi testvéreket kérjük, hogy azon gyülekezeteket, melyeket gyámolítani fognak, nevezzék meg s közöljék a pestiekkel is, hogy mi is járulhassunk adományainkkal az általok kitűzendő s netán sürgető segedelemre szoruló gyülekezetek gyámolitásálioz. Ha majd itt is amott is keletkezni fognak gyülekezeti, esperességi, kerületi, sőt egyetemes gyámoldák, úgy is gondoskodnunk kell a lehető legcélszeríiebb kiosztás felöl. Alkalmunk lesz nem sokára kimutatni azon öszveget is, mely e célra még 1848-ban gyűlt s azóta Pesten hűségesen kezeltetett. 0-l$udán a mult hó elején szenteltetett íel az újonnan épitett evang. iskola, mely alkalommal Bauhoff'er Gy. budai lelkész ur, lelkes beszédet tartott a felett, mennyire nyomos az egyház és iskola összefüggése protestáns szempontból. Egyszersmind a testben gyenge, lélekben erős lelkész megígérte hogy ezentúl minden hónapban egyszer bibliai órákat fog esti időben ezen leánygyülekezetben tartani, hogy a hívekben nyilatkozó buzgalomvágyat némileg kielégitliesse. Adjon Isten erőt hozzá neki! Levelezés. Következő levél nem oly célból Íratott, hogy a közönség elébe menjen ; de oly korszerűnek találtam az abban bár — mint magánlevélben szokás, — kissé pongyolán, de annál őszintébb meggyőződéssel kifejezett nézeteket s oly gyönyörrel olvastam a lelkes sorokat, hogy véteknek tartottam a közönségtől hasonló gyönyör élvezését megvonni, annyival inkább miután e levél egyszersmind szóló bizonysága annak, mennyire fekszik úgy nevezett világi uraink jobbjainak szivén az egyház ügyének valódi java és üdve. Szerkesztő. Tisztelt szerkesztő úr! Tegnap vett nagybecsű soraira sietek válaszolni: hogy kifejezzem örömömet a felett, miszerint nekem, s úgy hiszem, minden igaz magyar prot. embernek régi óhajtásunk teljesedésbe megy, nyerünk egy közlönyt, melyben szent egyházunk, felekezetünk fontosabb életkérdéseit megvitathatván, reménylnünk lehet, hogy a felekezetünkben eddig hitvallásunk kiszámíthatatlan kárával — nélkülözött egyetértést kifejteni, s a pium desideriumok sorából életre hozni lehetend. Fájdalmas, de igaz, hogy ez ideig, inint idegen elszigetelt testületek állottak egyház-kerületeink egymás irányában, gyakran még irigy szemmel is nézve egymás haladását az igaz keresztyéni s testvéri szeretet meleg rokonszenve helyett. A mostani körülmények — bármely károsak legyenek is azok sok tekintetben egyházi és iskolai ügyeinkre nézve, gyakorolnak annyi jó hatást; miszerint minden gondolkozó prot. ember meg kell hogy győződjék a felől: mennyire okvetlenül szükséges a régi előítéletek levetkezése, s az egymás iránti igaz testvéri bizalom és szeretet, ha szentegyházunkat ezen vállá sunkra nézve válságos időben íentartani, ha annak a jövendőben méltó sorsot és állást biztosítani akarunk. — Épen ezen előitéletek lerontása, ezen elfogultságnélküli testvériszeretet megalapítása az: mire az ön által megindítandó „Protestáns egyházi és iskolai lap" a legnagyobb, legüdvösebb befolyást gyakorolhatja, s fogja is gyakorolni bizonynyal: ha egyfelől, tért nyitva az ellenkező vélemények megvitatásának, szigorúan ki fog ön zárni abból mindent, mi egyik vagy másik egyházkerületet, vagy bármely más egyházi testületet sérthetne, ha sikerülend önnek nem csak minden személyek, de minden testületi magánérdekek előtt is elzárni lapja hasábjait, egyedül az összes magyar prot. egyház érdekeinek hagyván azokat szolgálni. A mi már engemet illet, tudom bár, hogy a sajtó két élű fegyver; tudom, hogy ártani épen úgy képes, mint használni az ügynek, meg levén róla győződve, hogy tiszt, szerkesztő ínépen úgy, mint tiszt, segédjei érzik a dolog fontosságát s érzik a nagy feladatot, mnlyet ma egy prot. egyh. s iskol, lap vezetőinek szemök előtt, tartani kell, teljes szívből üdvözlöm e lapot; s érzem bár az irodalom teréni járatlanságomat, s lelkemből óhajtóm hogy nálam e téren gyakorlottabb férfiak lépjenek szent ügyünk mellett a sikra: félretéve mégis minden tartózkodást, kész vagyok engedni szerkesztő iir szíves felszólításának, s ha j bár gyenge tehetséggel, de erös meggyőződéssel kiállani a küzdtérre mindannyiszor, valahányszor szent vallásunk egyházunk és iskoláink érdekében, valami jót és hasznost elmondhatni, vagy rosszat s károst megcáfolhatni reménylek. Ezek után szent Istenünk legjobb áldását kérve az újonnan megindúlandó lapra, s csekély szellemi és anyagi tehetségemet újonnan fölajánlva, szent Ügyünk, egyházunk, iskoláink és felekezetünk ügyeinek ez uton is támogatására, zárom hoszszura nyúlt válaszomat. Geszt, dec. 22-én 1857. Tisza Kálmán. L. Petribeil még mult évi nov. 1 7—18-dik napjain tar[ tátott a szabolcsi esporesség közgyűlése, mely kalommal j az esper. hivatalba bevezettetett Eátkai Jós. úr. — Egyházi ülnökökké választattak Litkei Tóth Józs. Harsányi Sám. és Szilágyi Ján. lelkész és Péchy Lász. Patay Istv. Somogyi Ignác j és Lónyai Menyhért birtokos urak. A tavaszi vagy helyosztó gyűlés Uj-Fejértóra van rendelve. A legörvendetesebb, mi a gyűlésen tapasztaltatott, az, hogy világi urainkban élénkebb ; részvét nyilatkozik egyházi ügyeink iránt. Kérelem. Értesültünk hogy a tiszántúli reform, egyházkerület egy általa megindítandó egyházi népkönyvtár ügyében felhívást bocsátott ki. Mit itt a tiszántúli helv. liitv. kerület tesz, oly vállalat, mely mindnyájunkra tartozik s melyet épen azért gyámolítani minden protest. ember kötelessége. Kérjük az illető kerület tisztelt elnökségét vagy a vállalat élén álló urakat, hogy felhivásukat velünk is méltóztassanak közölni s meggyőződve lenni, hogy nyilván és magán útakon szívesen elkövetendiink mindent, hogy ügyök közös és egyetemes ügygyé legyen i a protest. ogyház javára s Istennek dicsőségére. KÜLFÖLD. A protestáns egyháznak bibliát terjesztő és térítő társulatainak s egyéb vallásos egyleteinek évenkénti szaporodása és azoknak sikerteljes működése kivált az utolsó évtizedben, oly roppant tény, mely a protestáns keresztyénnek keblét nagy örömmel tölti-be s őt szinte részvétre s tevékenységre serkenti. — E részvét és tevékenység honunkban majd nem egészen hiányzott s én pirulva mondanám ezt, ha eme pangás okát egyedül saját magunkban kellene keresnünk. Hiszen tiz év óta nem bírtunk csak egyetlen egy árva egyházi lapot is, mely által, nem hogy a külföldön az egyházi téren történtekkel, de még csak saját egyházunk szükségeivel, fogyatkozásaival vagy haladásával megismerkedhettünk volna. Ha lehet, legyen ez mentségünkre. — Most már hála Istennek és köszönet a magas kormány-