Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-02-11 / 6. szám

4. Ha az egyház részéről administrationalis és külső gazda­sági ügyekben levelezés, árlejtés s más efféle intézkedés szükséges, azt véghez vinni a gondnokkal egyetértve a felügyelő kötelessége. 5. A minden hónapban tartandó presbyteri gyűlés napját a lelkészekkel egyetértve meghatározandja és a gyiilést ki­hirdetendő 6. A közgyűléseken való elnöklet a lelkészeket illetvén, a presbyteri gyűléseken a lelkészekkel együtt ö elnököl. 7. A gyűlések határozatait foganatosítani és végrehajtani, felelősség terhe alatt köteles. 8. Rendkiviili szükség esetében a felügyelő egyetértve a gond­nokkal az egyház részére 200 pftig kölcsönt, a presbyte­rium utólagos jóváhagyása reményében, eszközölhet. A felügyelőnek kötelessége Őrködni afölött, hogy az éven­kint kivetett imposita az egyházi pénz- és magtárba ren­desen befolyjon ; még pedig mindig november utolsó nap­jáig ugy, hogy ha valaki adóját ezen napig be nem fizeti, azt a felügyelő és gondnok be sem várván a presbyterium intézkedését, törvényes úton s felelősség terhe alatt, behaj­tani tartoznak. 10. Őrködik továbbá hogy: a) a magtárba semmiféle szemetes alj , hanem csak jól kisze­melt buza fogadtassék el: b) hogy az egyházi hivatalnokok a gondnok által évnegye­denkint rendesen fizettessenek. 11. Ha vagy a gondnok vagy a sáfárok kötelességeiknek ele­get nem tennének, őket meginteni, s ha az nem használna, az ügyet a presbyteriumnak előterjeszteni a felügyelő tar­tozik. 12. Általában a felügyelő szoros kötelességének ismerje el, egyedül az egyház javát mindenben és mindenkor előmoz­dítani s azt minden kártól megóvni. 13. Ha a felügyelő a számadások elkészítése végett segédkezet kivánna, a presbyterium evvel hivatalnokai közül valame­lyiket megbizandja. Rimler Károly, mint a küldöttségnek jegyzője. S mégis voltak 1- ször a kik tagadták, hogy ehhez föl vala jogosítva a gyűlés, hogy t. i. a helyi igényekhez mért utasítást adhasson; 2-szor voltak, a kik az ily utasítás mellett, az inspectori hivatal leacsonyittatására célzó szándékot kerestek! A második cikk szövege „ott, hol elnöki kellé­kekkel biró világi férfiak hiányzanak" eme pótlékkal kiegészítendő „vagy az egyház saját kö­rülményeihez képest felügyelőt nem kiván, a lelkész maga elnököljön." *) Szeberényi Gusztáv, b.-csabai egyik ev. lelkész. Sopronyi karácsonest. Megbecsülhetlen dolog az, ha egy gyülekezetnek több lelkésze van s ezeknek min­denike egy egy tért választ magának, melyen kiváltképen öhajt híveinek testi és lelki javáért fáradozni. Igy mig Sop­ronyban Kolbenheyer és Pál fi mintegy nagyobb mérvben : Z cikk alkalmat ad még egyszer nyilvánítanunk , hogy a mennyire le­hetséges , formulázzuk azon tárgyakat, melyek az egyházi szervezet részeit teszik s előbb utóbb határozat alá jövendenek. Ha arról lesz tzó, mily utasítás adandó a gyülekezeti felügyelőknek, Sz. G. for­mulája jó szolgálatot teend, s igen köszönetérdemlő munkát végezne mindenikünk, ki az egyéb utasításokat is igy formulázná. J a n e s o­vics testvérünk például nagyon jól tenné, ha a jövendő lelkészek neveltetését illetőleg, formulázott szabályokat adna elő, kezdve ott, mikor valaki theologiai tanulmányokra szánja el magát, folytatva a theologiai pályán , egyetemi éveken , exameneken keresztül, — ide tudva azon időt is , melyet akar az egyetemi pálya előtt, akar an­nak utána a candidatus privát családokban mint nevelő stb. tölt (mi alatt folytonosan össze keli az egyház orgánumaival függnie) egész addig, mig lelkészi hivatalba lép. Csak azért gondoltam Jan­csovics testvérünkre, minthogy legközelebb rokontárgyu cikket irt. Ha ily formulákkal zsebünkben és fejünkben jelenünk meg a hatá­rozathozatal helyén, könnyebben boldogulunk egymással. Sz. J. működnek az egyház és iskola ügyében, Wagner I. Fer. lelkész ur a szegényügyet karolta- fel fáradhatlan buzgal­mának teljes erejével. 1853-ban lépett fel legelőször azon indítvány nyal, vajha a szegényebb tanuló gyermekek kará­csonestve a hívek ajándékaiból megörvendeztessenek. Miben állottak az ajándékok akkor ? néhány ruhadarab, papiros, tollak, irón, volt az egész. Mert akkor még az eszmét csak néhányan forgatták leikökben s az még nem fogamzott meg a sokaságban. Hogyan állott az ügy az 1857-dik év kará­csonestvén? 50 fiú és 50 leány kapott ajándékot s kioszta­tott közöttök 24 fiöltöny, 23 nadrág, 4 mellény, 27 fiúing, 12 gatya, 50 pár saru, 9 sapka, 15 kendő, 2 nyakkendő, 46 gúnya,30 kabát, 2 kötény, 1 ruházat, 35 fejkető,40 lánying, 52 pár cipő, 3 pár felsaru, 50 pár harisnya, és 1 karman­tyú. — Ne feledjük . sőt nagyon iól jegyezzük- meg hogy a sopronyi egyház 154 szegény gyermeket részeltet ingyen­oktatásban s őket minden iskolai szerrel a község költsé­gén látja- el. Az elv, mely szerint a részeltetés történt az, hogy a legszegényebbek közt a legderekabbak kapják a jutalmat. A kijelölést a tanitó urak tevék s néhányan a sze­gények, de rosz iskolajárók közöl egyenesen kitöröltettek a névsorból. A kiosztás a főgymnasium teremében történt d. u. négy órakor, hová a hivek nyomtatott jegyek által hivattak meg. Adott jelre, a tanítóiktól vezetett szegény tanítványok a mellékészobákból a terembe léptek, melynek közepén egy nagy karácsonyfa világított, süteménynyel és gyümölcscsel gazdagon megrakva, köröskörül pedig az ajándékok hever­tek. Az ünnepélyt a férfikar éneke kezdte- meg az ének­igazgató vezérlete alatt, utána Wagner lelkész ur a szószék­re lépvén, vallásos áhítattal vezette be a könyörülő szere­tet ezen ünnepét, mire a kiosztás következett stb. Hát a pénztár hogyan áll? Megjegyezzük hogy itt az ajándék nagy része ruha és egyéb darabokban f'oly be. De az utolsó évben 243-an voltak, kik egyenesen e célra adakoztak. Készpénzben begyült 347 ft. 42 kr. s azonkívül már előbb megvolt gazdálkodva és a takarékpénztárba betéve 33 ft. 21 kr. ugy hogy az évi jövedelem 381 ft. és 3 krt. tesz. Mivel azonban ebből csak 314 ft. 54 y2 kr. hasz­náltatott fel, a jövő évre maradt 66 ft. 8 % kr. — Oh ne gondoljuk, hogy ily tettek nem termik meg erkölcsi gyü­mölcsüket. A keresztyén közösség csudákat alkot s gyak­ran hazudtolja meg a világ okoskodását. Azt hinné a világ, hogy ily ajándékok által, a koldulási hajlam mozdíttatik elő, vagy azon tunya gondatlanság, mely mástól várja azt, mit magának kellene magáért tennie. Wagner uraz „Oeden­burger Anzeigeblatt" 5 számában, — honnan ezen cikket j kivontuk — egy ellenkező példát mutat fel. Egy özvegy, öt gyermek anyja, igy szólította meg: „Nagy jótétemény történt velem, hogy gyermekeim ismételve jutottak kará­csom ajándékhoz. De hála Isten, most állapotom jobbra fordulván, magam láthatom-el gyermekeimet a szükséges­j sel, de hálám egész életemre megmarad s igyekezni fogok j folytonos adakozásom által kipótolni a jót, melyben gyer­mekeim részesültek." — Örvend az én lelkem hogy a lelki­pásztori hűség ily szép példányát birjuk s valahányszor ily hűségről hallok, először kissé rosszul érzem magamat, mintha lelkem vádolna hogy e példát eddig nem követtem,— aztán pedig felvidul bennem a nemesebb érzelem és ezt mondom magamnak: Eredj és cselekedjél te is így!. És még jobban örvedeneaz én lelkem, ha ezt olvasva bevalla­nak társaim, hogy az a galamb szivünkből beszél. A rosz világ azt mondja, hogy két, három pap ritkán fér meg együtt egy gyülekezetben. Tegyük fel hogy ez roppant rágalom, de higyjük el, hogy ha ugy osztanák meg a munkát és a hatástért, mint a sopronyi testvérek — kik különben szinte hordozhatják a közös gyarlóság átvetőjét — bizony mon­dom nektek, a nemes vetély és buzgalom mellett, nem fog­nánk ráérni kocódni egymással épületlenül. Wagner lel­kész urat pedig áldja meg a jóisten hogy sokáig fáradhas­son választott terén s jutalmát alázatos lelke Istenétől várja, — de találja fel azt némileg a szegények hálakönnyeiben is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom