Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-02-04 / 5. szám

Bericht der l V. Commission der Generalsynode über die Vorlage des evangelischen Oberkirchenrathes, die Gottesdienstordnung bctreffend. Karlsruhe, 1856. 45. 1. A badeni egyház, hol a két prot. felekezet 1821. óta egyesülve békében él, 1855-ben zsinatot tartott, mely az ottan tárgyalt egyházi kérdések s csaknem egyhangúan hozott végzések által közérdeket gerjesztett. A tárgyalásokat, közkívánatra, a fő egyházitanács e munkákban közrebocsájtja. Adva vannak a fo egyházitanács indokolt indítványai, a zsinat bizottmányainak azokról adott véleményei, aztán a fölöttök folyt viták a szónokok beszédeivel együtt. E két kötetben csak a tan- és cultusról tartott tárgyalások közölvék, emerről külön is ki levén a IV-ik bizottmány tudósítása adva. Mind a három mü nagyon tanulságos. Systemataca theologia. Offener Brief un diejenige Fraction der protestantischen Geistlichkeit, welchc so cifrig bemiiht ist, unsere Ilirche auf das Princip der katholischen, die attsschliessliche Auctoritat, zur'úckzuführen. Von einem achtzigjdhrigen Laien, dem die Religion fTerzensanliegen ist. Leipzig, 1857. 44. 1. Fórcmtí. Einige Worte eines orthodoxen Christen über die abendlandíschen Glaubensbekenntnisse. Aus dem Französischen. Bautzen, 1856. 109. 1. A görög-orthodox egyháznak egy tagja polemizálva lép föl a nyugoti egyházak elleu. Nem annyira oroszok, mint inkább franciák számára van ugyan e mü irva, érdekes mindazáltal tudnunk, az orosz-görög egyház mivelt tagjai hogyan vélekednek egyházunknak a nyugoti egyházakhoz való viszonyáról? Sz. két tárgyat fejteget: cáfolja azon ellenvetést, hogy az orosz egyháznak papi helyett világi főnöke van, s hogy keresztyén nagy schismának az orosz egyház volna oka és hogy protestantismus felé hajol. Állítja azután, hogy a legújabb keleti háború Oroszország ellen intézett vallásháború volt. Jellemző, hogy a Sz. sokkal élesebben itél ar. kath., mint a prot. egyházról. Die sogenannte Vernuvftreligion in ihrem Verhciltniss zv Vernunft und Religion von Dr. Gottfried Ottó Piper. Bernburg, 1857. 16. 1. Jó akaratú, de ily röviden, töredékesen és terv nélkül céljának meg nem felelő irat. Ugy látszik, hogy a magdeburgi szabad egyház s annak vezérei Uhlich és Sachse, ellen van intézve. I Die Tübinger Schule. Sendschreiben an Jíerrn Dactor von Baur von Dr. Kari Hase. Leipzig, 1855. II. és 108. 1. Tárgya: különféle vitakérdés, melyekért Hase Baurral több izben összetűzött. Legnagyobb részét a „Jánosféle kérdés" teszi. Tudva van, hogy Baur a negyedik evangeliomos egy második századi irányirónak, Hase pedig Jánosnak tnlajdonitja, miért őt Baur keményen megtámadta s referens ugy hiszi, hogy Baur itt tökéletesen meg van cáfolva. A második tárgy: „Ebionismus és paulinismus." A tiibingeni kritikusok azt állítják, hogy az eredeti keresztyénségben az ebionismus túlnyomó érvénynyel birt, melyen csak a második szádadban a pálféle eszmék és Pseudo-Johannes győzedelmeskedtek, mit Hase győző okokból ostromol s a zsidóság és keresztyénség, a törvény és szabadság közt folyt tusának igazi történelmi lefolytát meggyözőleg adja elő. Szót vált még Sz. ellenfelével az egyháztörténelem korszakainak meghatározásáról is. Gyakorlati theologia. Das Kre.uz Jesu Christi. Passions- und Osterpredigten von Dr. Scheele, bisherigem Pastor zu St. Georg in Glaucha vor Halle. Halle, 1875. Jobbadán Jézus szenvedéséről szabadon választott textusokból és sajátságos nyelven irt prédikációk; ékesszólóan megtámadok, individualizálók, sokszor csattanók ; de gyakran mintegy catechizálva, hosszasan folytatott kérdések s merő apró tételek által modorosak, k>elletén túl ismételők, variálók s a sok toldás miatt mindegyiknek egysége és ereje veszendőbe megy. M. Georg Conrad Rieger's, weiland Special-Superintendent und Hospitalpredigers in Stuttgart, kleinere Herz- und Iland-Postille, Tredigten zur Fortpflanzung des wahren Christenthums im Glauben und Lében über allé Sonn-, Fest- und Feiertags-Evangelien. WÖrtlicher Abdruck, neu ans Licht gestellt mit einer Vorrede von Carl büchsel, königl. Consistorialrath und Pastor an der St. Matthaikirche zu Berlin. Berlin, 1852- E beszédek (szerzőjök szül. 1675., megh. 1743.) nagyon alkalmasak arra, hogy családi körben olvastassanak. Szentiraton alapulnak, élő hitből születtek. A kifejezések itt ott nem a mostani korhoz vaí lók s a korholások néha nagyon nyersek. Die Darstellung des Heiligen durch die Kunst, vornekm-i lich in ihrer Anwendung auf den evangelischen Cultus. Von Dr. ph. Dávid Kottmaier, königl. preusischen Divisionsprediger zu Düsseldorf. Bremen, 1857. A prot. egyház művészet terén nagyon szegény; müérzékét. tehát föl kell eleveníteni s a fölélesztettet vezérelni. Sz. három kérdésre felel: 1.) lehet-e; 2.) szabade, 8.) kell-e szent dolgokat művészet által leábrázolni ? A két első kérdéssel alapot, melyen megálljon, foglal, kijelölvén egyszers • mind a határokat, melyeken túl menni nem szabad. A harmadik kérdés alatt bebizonyítja, hogy szent dolgokat igenis kell művészet által leábrázolni. Kérdi azután, hogyan áll a prot. egyház e harmadik kérdés irányában és szól a.) reformatió és művészetről; b.) Luther és Zwingli nézeteiről az egyházi művészet felöl; c.) a symbolicus könyvek tételeiről az egyházi művészet felöl; d.) a prot. egyháznak azután következett koráról. Annakutána a prot. egyháznak művészeti szempontból feladatát, különösen a.) a prot. művészet eszméjét; b.) a prot. művészet fejlesztésének előmozdítását : a.) az iránti érzék képzését /?.) az akadályok elhárítását, 7.) müvek alkotását tárgyalja. Végre a prot. művészet egyes ágait, azoknak a cultusra közvetlen alkalmazásában: a.) építészetet, /?.) szobrászatot, y.) festészetet, ö\) költészetet, í.) zenét boncolja. A föelv. melyért Sz. küzd, az hogy a művészet- egyes ágai tisztán megtartandók. I) a r u. Szerkesztői levelezés. Iv. S.-nek Szentesen! Ön egy cikket küldött be hozzánk, melyben azt mondja, miként egy idő óta, a ref. egyházban azon — ön szerint — helytelen szokás jő divatba, hogy az énelcvezéri és organistai állomások pályázat utján töltetnek be. Előadja egy pár concrét eset idézésével, mi szertelen visszaélések történnek az ily eljárás körül. Végül azt ajánlja: „maradjunk a régi tiszteletreméltó szokásnál — keressük föl a szükséges hivatalnokot saját tűzhelyénél, hallgassuk meg saját gyülekezetében, tudakozódjunk erkölcsi magaviselete felöl saját lakihelyében -—• s azután szólítsuk meg öt próbára, A választásnál pedig ne feledjük, hogy a magyar ref. kántort eddig nem a képezdék állították elő — annálfogva müvésziességet attól kezdetben ne váriunk, — majd ha elfoglalja állomását, ha jó igyekezettel bir, fogja az magát tökélyesíteni, ha buzdítják és segítik." Nem tudnám biz én ha épen fogna e minden esetben tökélyesülni, kivált ha már elfoglalta állomását, Másutt van itt a hiha, mit ön is említ, t. i. ott, hogy a reform, egyháznak nincs oly intézete, melyben ifjaink kántorokká és organistákká egyszersmind művészileg képeztessenek. Ha ily intézet lesz s belőle jobbnál jobb, többnél több művészileg kiképzett férfink kerülnek ki, nem lesz szükség a csődületre, mely ellen csakugyan sok a kifogás. Fogjunk tehát kezet, édes atyámfia s mind a ketten azt kiáltsuk: Egyházi ének- és zeneintézet a létező és még állítandó seminariumokba! Teljes példányokkal még mindég szolgálhatunk. át