Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-12-25 / 51-52. szám

holnap hat év óta? És váljon érezte-e magát találva az, „ki jelenleg hivatalát el nem foglalja," de a legerősebb választás által egykoron személyére ruházott bizodalmát mind hitsorsosaitól vett és birt ereklyét, szent talizmánt szenvedése napjaiban is drága kincsül őrizte, bús szivébe foglalta: nem tudom, de ugy tartom, hogy nem szeretheti ember ugy vallását, iskoláját, hogy az igaz szivünek, a hivatal-férfiúnak, ki elvet képvisel, szomorúsága legyen belőle. A vallásos tér nem politikai. Itt és ott nagy különbség a teendők között. Én ezt nem láttam Alsó-Borsod inditványában> nem azt, mit szeretek látni a protestantismus szigorú elvszoserüségeiil; s az esett, felfogásom szerint, különösen, hogy egyházi testülettől menjen ki olyan kérdés , mely a hallgatót szólásra, a bűntelent védelmére, a benne bizót lemondásra kényszeríti, a munkást fáradságai közepett zsibbasztja, mikor ugy is oly kevés az ember, a ki tudjon is, akarjon is lelke szerint befolyni az egyház ügyébe.^ Váljon idején volt-e, hát igazolható e hát az indítvány? En nem ítélek. Egyébiránt hogy c s a k a superintendensi hivatal által lett volna kinevezve az algondnok helyettese, áll is , nem is. Ha nézzük, hogy volt idő, mikor a superintendens nevezett ki bizalmi férfiakat: áll; ha később, a Szentpéteren 1855-ben tartott egyházkerületi tanácskozmány, hol Ragályi Károly, egész kimerítő tudósítást tőn a főiskoláról, és közösen megkéretett, a további elnökségre: nem áll. Olyan hatóság nevezte ki, a minő volt; de ha épen Alsó-Borsod e kérdést most látta jónak föleleveníteni, autonómiája szerint tehette ; joga volt, de oka nem, mert mint a bekövetkezett szavazatok mutatják és Ragályi Károly 32 szavazó közül 30 szavazatot nyerve, (hogy én is használjam a c s a k szót), csak az lett jegyzőkönyvileg, a mi volt tettleg: abbén egy kis formai szabatossággal van több, mint előbb volt. Mondhatnók : minden megváltozott, csak az állapot nem. Azonban az alsó-borsodi fölterjesztés lényege az lett volna, hogy „az egyházak közszavazata által töltessék be" az algondnoki hivatal s ezt az egyházkerület nem fogadta el s hitem szerint, el sem fogadhalta az egyházak jogának mellőzése nélkül. Az egyházkerület hallgatása, a szavazat kérdésének mellőzése nagy kímélet volt mind az ügy, mind a személy iránt; s ez volt legbölcsebb, a mit tőle várhattunk, vártunk is, hogy tenni fog. Eddigi szavaim A. - B o r s o d aláirott álnév felszólalására adott felelet. Talán igazoltam az alsó-borsodi fölterjesztés igazolhatlanságát. — De miután A. - Borsod esperese szavára épit, ki kell jelentenem, hogy a mit Édes Albert „Esőtlen fellegfoltjában" tesz az én számba, és idézési(„—") jegy között e szavakban ritkázott betűkkel ír: vigye meg az esperes ur egyházmegyéjének, hogy meggondolatlan (!!) fellépésök (kiké ? ez grammatikai hiba) az egész egyházkerületre kellemetlenül hatott s okosabban tettek volna stb."—Ugy szintén az esp. állítólagos válasza, hogy mit felelt nekem, olyan előadási fogás, mely maga szerint alakít át mindent és sok szó között nem veszi észre az alapgondolatot. Nagyon csudálatos egy dolog volna mégis, ha olyan beszédet, minőt enyémül denuncial Édes Albert, még inkább oly feleletet, minővel magát megyéje szellemében emeli, rendre nem utasított volna az elnökség, a közvélemény azonnal, hiszen az magánbeszédnek is botrány, nem tanácskozásinak. Sőt Édes Albert ur igen tudhatja, hogy ülve maradt szépen, nem kevés jele nélkül önmaga miatti meglepetésének. Én nem meggondolatlanul és „meggondolatlan," „vigye meg," s „okosabban" stb. efféle sértő kefejezésekben szólottam , hanem határozottan , mint szoktam ; és az ily határzott beszédekből aztán mindent érthet, a ki akar s emlékezhetik is rá, a kit sújt; de szavaimért jót állok, s nem könnyen lépem át a korlátot; s tudom a szót, meddig igaz, eddig kimondom, s meddig sért, ezt elhallgatom. Hogy afféle nyers párbeszéd folyt volna közöttünk, a gyűlés hallatára, alig fog emlékezni reá más valaki, mint Édes Albert. A szerkezet bizonyosan az övé, hiszen alatta van a neve. Az aztán még a legnemszebb, hogy miután az alsó-borsodi esperes egy szólónak felfogási vagy megitélésí képességét állítja pelengérre, s ez egész nyu-Segédszerkesztök: Dr. Székács J. és Török F. godtsággal magát a gyűlés egyik tagjául igazolandó, megmondja címét, hogy ö nemcsak magán protestáns, hanem egyszersmind „megyei küldött" s ennélfogva jogait tiszteltetni kéri, Édes Albert e kellemetlen helyzetből gúnyt csinál, csúfolja, hogy „ki, mi és mennyi, hogy ő „önálló, tanár, főiskolai igazgató, zempléni egyházmegyei tanácsnok s kiküldött stb. stb., (tehát még stb, stb ?), ez oly beszéd, melyre felelni alul van helyzetemen. A. - Borsod ezen önálló szót kapja ki s ebből tudom, hojjv nem volt a tályai gyűlésen s csak esperese szavára épít, a mi nagy bátorság, és fejemhez vágja, hogy önállóságom alapja galy, s ezt magam alatt vágom. Köszönöm a figyelmeztetést; de rá semmi komoly észrevétlem más, mint hogy A.-B orsod azt az urat, a kit figyelmeztet, nem ismeri. Felfútt hólyaggal öt nem lehet megijeszteni. Kún Bertalannak megküldtem „a szódból Ítéllek meg téged stb." című cáfolatot, melyet a „Sárospataki Füzetekben" nem közölvén, gyanúsít., hogy az igazság rovására, nyomtam el. Ebben az a különös, hogy nem ö irta, mégis ismeri s ellenem fegyverül használja. Most hivatkozhatom reá: jól tettem-e, hogy ki nem adtam ? Ez oly vád, mely harmadik embert is vegyít közénk, s én, bár szemközt állok Kún Bertalannal, birámul választottam őt: ítéljen párt- és ellenfele közt, emlékeztetem a becsületes vitázó kötelességére. Ezeket kérem közzétenni, maradván minden tisztelettel Pest, dec. 20. 1858. Erdélyi János. Hirdetés. Jénában épen most jelent meg és az alulirtnál kapható: &as&hi.Q bte^der Generalsynodan beider evangelischen Confessionen in Ungarn vom Jahre 1791, von CLVI. Ára 54 ujkr., póstával bérmentve 66 ujkr. Osterlamm Károly. Éppen most jelent meg Pfeifer Ferdinándnál Pesten, s általa minden hiteles vidéki könyvárusnál is kapható. Erdélyben: Stein Jánosnál Kolozsvárt, és Wittich Józsefnél M.-Vásárhelyt: Protest. nők imakönyve különféle alkalmak és esetekre irta Medgyes hajó*. Egy acélmetszetü címképpel. Finom kiadás kötve 3 frt. — Csinosan bőrbe kötve 2 frt. 36 kr. — Vászonba kötve 2 frt. Ugy hiszem, hogy a szerző neve az egyház-irodalom terén sokkal inkább ismeretes ihletett imai és egyházi beszédeiről, semhogy jelen imakönyv, mely mind változatos tartalmára nézve, bármely hasonnemü imakönyvvel versenyezhet, hosszas dicsérgetés- és ajánlásra szorulhatna. Felelős szerkesztő 8 kiadó : Dr. Ballagi Mór.