Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-02-04 / 5. szám

Bars, Nógrád, Hont, Zólyom és a szomszéd megyékben oly számmal laknak hitsorsosink egy csoportban, hogy azoknak egy teljes, jól szervezett gymnasiumra szűkségök van. Ez nemcsak nekik, hanem az egész egyháznak érdekében áll. Hogy már ezen gymnasium hol legyen, a csoport melyik központján, ez a csoportra magára, a helyi viszonyoknál fogva, nem lehet közönyös, de az egyházra nézve némileg az, mert ennél csak az a fő, hogy 1 e g y e n és pedig alkalmas helyen. Igen, de Selmecz, Besztercze és Losoncz, mind a három alkalmas, egyik ezen, másik más szempontból, tehát az egyetemes egyházra uézve mellékes kérdés, melyikén legyen a gymnasium a három említett pontnak. A mi az egyetemes egyházra vagy ha akarjuk, a kerületre nézve nem közönyös, hanem lényeges, szerintem az, hogy az a gymnasium akármelyik pontján álljon a csoportnak teljes, jól szervezett, elegendő tanerővel, célirányos gyűjteményekkel ellátott s az egyház céljainak megfelelő gymnasium legyen. De a ki akarja a célt, annak akarnia kell az eszközöket is. Az első kérdés tehát ez: Van-e ama csoportnak, vagy a csoport valamelyik pontjának annyi pénze, (mert itt aztán a pénz csakugyan fődolog lesz,) hogy ily gymnasiumot kiállítson? Vagy van vagy nincs. Ha van, mint a békési esperességnek és a dunántúli kerületnek, akkor az egyetem vagy a kerület csak hálát adhat Istennek. Ha nincs, kétségen kivül a szükségelt pénzt elő kell teremteni és pedig a) legközelebb a csoportból magából, b) távolabb, a csoporton kivül eső hívek adományaiból, hol ismét aa) első helyen áll a kerület, bb) második helyen a magyarhoni, cc) harmadik helyen a külföldi ev. egyház. Térjünk vissza az a)-ra. Hogyan áll a dolog ? Selmecz nem állíthatja ki a szükségelt pénzt, Beszterczebánya sem, Losoncz sem. De ha a három összetenné pénzét, nemcsak gymnasiumot, hanem még tanítóképezdét is állithatna. De mit mondanak az említett atyafiak ? Egyenként mindegyik ezt: íme nekem van 100,000 irtom s ha valaki még 150,000-etad hozzá, felállítom a gymnasiumot, — de ha nem ád, én ugyan a 100,000 forintból de csak egy fillért sem áldozom. Ez az első, a mit mondanak. Ha pedig aztán a kerület azt kérdi: Hol veszitek tehát a még hiányzó pénzt ?Selmeczet — mind Besztercze, mind Losoncz, a kerülethez és még tovább, tehát épen azon csoportokhoz utasítja, melyek a gymnasiu mot sziikséglő csoporton kivül esnek. Besztercze szinte ezt teszi, Losoncz szinte ezt. Tehát a gondolatmenet ez: Te kerület, mivelhogy az iskolát, melyet mi fogunk ugyan használni, Te nem ide vagy oda tetted, a hova mi kiváníuk. Te állitsad fel, nem a magad számára, banem a mienkre. Hont fizet ha Selmeczen lesz, ha Beszterczén akkor nem fizet, banem fizessen Bács. Zólyom fizet, ha Beszterczén lesz, ha Selmeczen lesz akkor nem fizet, hanem fizessen helyette Pest. Nógrád fizet ha Losonczon lesz, de ha Selmeczen vagy Beszterczén lesz, akkor nem fizet, hanem fizessen helyette Békés. Hátha ezek az alföldi esperességek azt felelnék: Mi nem fizetünk, vagy nem fizetünk addig mig pénzeiteket nem egyesíttitek, vagy csak azon arányban melyet a méltányosság javaíl, mert nekünk is vannak terheink. Békés gymnasiumot állított maga, magának és az egyháznak; Bács szinte ezt törekszik tenni; Pest hasonlóan; mindenki ereje szerint az egyház céljaival egyesítve magáét. De ti felföldi csoport! nektek pénzetek elég van, bogy egy teljes gymnasiumot szervezzetek, ha erőtöket egyesítitek, hanem mivel nektek tetszik jobban szeretni a pontokat Beszterczén, Selmeczen stb., mint az egyetemes csoportot magát, — tehát mi áldozzunk ? Minő logika ez? No de áldozzunk. Uj kérdés: Mily arányban ? Felteszem, hogy Selmeczen marad a gymnasium, de 5000 frtra lesz évenként szüksége, pedig ennyire bizonyosan szüksége lesz, ha többre nem. Ha az esperességek a jövő kerületi gyűlésen, azt mondják, határozzuk, hogy a gymn. Selmeczen legyen, — ezen határozat annyit teend hogy az évenkénti 5000 frtért jótállunk. Ha az nemjelentend ennyit, ugy én nem tudom mit jelentsen, s nem tudom, mi haszna lesz Selmecznek belőle, ha nem ezt jelenti. Most már vesí sünk számot. A selmeczi emlékirat nem akarja, hogy Békés fizessen, erre tehát ne számoljunk, marad nyolc esperesség, mely ha aránylag felosztaná maga közt az 5000 frtot, esnék egyre egyre 600 frton fölül. Méltóztassanak: 1. Megállapítani az összeget, melyre'évenként szüksége lesz az akárhol leendő gymnasiumnak ? 2. Levonván belőle a meglevőt, a hiányt osszák fel aránylag az esperességek között. 3. Vessen számot magával minden esperesség, hogy mintegy mennyi fog rá esni, azt vállalja el, legyen kész azt a kerületi gymnasium oltárára évenként letenni és küldje el követét s mondassa el vele, akarom hogy a gymnasium itt legyen, de minden esetben számíthat rám a kerület, hogy a rám kivetendő terhet elvállalom. — Ha azt nem tesszük, soha, seholsem lesz gymnasiumunk. Mert azt kimondani, hogy itt vagy ott legyen, könnyű, de ennek nincs értelme e három pont nélkül. Ugy szólok, mint tudósoknak, Ítéljétek meg ti, a mit mondok. I. Kor. 10, 15. Az eperjesi evaiig. hiítani intézet. # Az eVang. tudomány közel kétszázados vára Magyarhon éjszaki határán, az eperjesi ev. Collegium, az oktatási ügy legújabb fordulata által szintúgy, mint a testvérintézetek a hazában, terjedelmes és lényeges átalakulásra biratott. Minden dicsekvés nélkül azt lehet róla mondani, — mert bizonyságot tesz erről a történelem és azon jó hir, melyben neve még most is az országban áll, — hogy egy időben sem maradt el ugyan a tudomány és egyház követeléseitől, jóllehet külső állása némely időszakokban, összehasonlítva ezt más intézetekével, valóban igen nehéz volt. De ép ezen haladás utáni törekvése miatt áldozatra | kész pártfogósága kétszeresen szükségesnek találta, hogy szerkezetében, a birod. gymnasiumok számára készült isme| retes szervezési terv megjelenése után, a többi főiskolákkal egy fokra állítassék. Hogy itt a kitűzött cél már a közép vagy gymnasiahs osztályoknál el nem tévesztetett, azt bizonyítja azon tény, hogy a magas cs. k. közoktatási j ministerium 1855 Octob. 19-jc.én kelt leirata által az eperjesi ev. gymnasiumnak ismét megadta a nyilvánossági jogot. De a collegiumnak második része, ahittani intézet — mert a jogtani osztályt különféle, anyagi nehézségeknél fogva is egyelőre meg kellett szüntetni — sem maradt meg a régi állapotban. Munyay, hittanár, az átalakulás idejének küszöbén jobb létbe ment át. II elyéreLi ,n be rger István hivatott. A főtiszt, tiszai egyházkerület melegen pártfogolta az intézet átalakitását. Általa még hittanárnak meghivatott Tillisch János és a lőcsei gymnasium érdemteljes igazgatója Illavatsek Mih., ez utolsó egyszersmind az intézet decanává neveztetvén ki, Vandrák András pedig, a eollegiumnak a tudomány térén fáradhatatlanul működő igazgatója, átvette némely bölcsészeti tárgyaknak előadását. A megnevezett kerület szintúgy meghatározta az intézetnek tantervét az egyházi, tudományos és különféle nyelvbeli szükségletek teljes méltatásával. Az irányadó eszme itt az volt, oly tanintézetet felállítani, mely valamely egyetemnek látogatását ugyan feleslegessé és nélkülözhetővé nem, sőt inkább alapos és lépcsőnkinti oktatás által lehetségessé és gyömölcsözővé tegye; de ép ennél fogva több eredményt eszközölhessen, mint az eddigi magyarhoni liittani intézetek, melyekben a hit tani tudományok egyetemes tére, tán kivétel nélkül, egy tanárra volt bizva. A tananyag tehát három évfolyamat szerint, melynek elseje inkább bölcsészet-hittani, ugy hogy nem theologok is, kik agymnasialis kiképzésnél magaszbbat keresnek, látogathatják ezt és valóban látogatják is, következőkép rendeztetett el: