Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-02-04 / 5. szám

volna. Azt. i. hogy ezen földektől az állam adó terhe, az egyházközséget mint tulajdonost, illesse. E nélkül a másik rendelet is nagy részben elvesztené jótékony hatását; mert akár maga a tanító mívelje telkét— a cselédtartás, akár az egyház vállalja el a mivelést •— a közmunka ismeretes minősége miatt, e nem igen kanahán felvidéken nem sokkal fog többet jövedelmezni, mint a mennyit jelenleg adóba kell űzetni. A most említett pár rendelet kieszközlése, különösen a folyamatban lévő tagosítások miatt, sürgető teendője volna az összes prot. egyháznak. Magyar őszinteséggel kimondván, hogyha, a m. kormány akarja a célt — erről pedig a népiskolákat illető gyakori üdvös rendeletei kétkedni nem engednek — akarnia kell az eszközöket is. Egyes egyházkerületek folyamodásai, ugy látszik — elégtelenek. Lehetne még az isk. tanítók s általában az egyházak sorsán, takarékmagtárak fölállítása által is segíteni . mint ez szép sikerrel történt a Válv völgyén a gömöri egyházmegyében; de azon kívül, hogy ez sok évek multán nyujthatand segélyt, ott válik kivihetienné , hol legtöbb szükség volna reá, a csekély népességű s gyenge erejű egyházakban. Egy népisk. tanítónak évi jövedelmét 300—400 pfrtban állapítván meg, melynél kevesebben nem is lehet, ha azt akarjuk, hogy ő a hivatalára tartozó tudományokban folytonos elŐhaladás, s önmivelődés eszközeivel, s állásának megfelelő tisztességes ellátással bírjon: akkor láthatjuk, hogy nem a leggyengébb erejű f. borsodi egyházmegyében is, nevezetes pénzerőre volna szükségünk. Az általam folebb ajánlott, kútfők után ugyan meglehetős erőt nyernénk, de azok által még koránt sincs elég téve a szükségnek. E szükségen, az én nézetem szerént is, alig segitend egyéb, mint egyházi adó; de nem községi, mert láttuk fölebb, hogy gyönge egyházaink most is erősen terhelvék, s terheik könnyítéséért gyakor ízben is folyamodnak — hanem országos és birtó kar ánylagos egyházi adó. — Ne nézze kiki csak önnön hasznát , hanem egyebekét is. Filip 2, 4. Fiacskáim, ne szeressük egymást csak beszéddel, hanem cselekedettel. I. Ján. 3, 18. Atyámfiai, egymás terhét hordozzátok. Gal. 6; 12. Ezen s több ily szellemű apostoli intések miként teljesítésétől függ a magyarországi protestantismus jövője. Kimondottam tehát én is a nagy szót, mely — tudom — sokaknak nem tetszik, s melyről hirdetik, hogy az balfogás, s elhibázott lépés volna. „Teremtsetek hitet — szól az egyik — s orvosolva lesznek bajaitok." „Ott van a persely, csak a buzgóságot kell ébreszteni — mondja a másik, — ne törekedjetek uriasságra, s ne kacsintgassatok húsos fazekak felé." Mind igen jó. De ne feledjük a kor szellemét s irányát—közönyösség , önzés, anyagiasság st. eff. — uj szellemet s uj irányt teremteni, nem rövid idő, de tizedek, sőt sokszoj'századok műve. Mennyire sülyedhetünk addig! s mennyi nemes sziv törik meg azalatt a küzdésben és nélkülözésben! Perselypénz, alamizsna rendszer! ennek is meg volt a maga ideje, de ez idő elmúlt. A „ miért "ről beszélni most messze vinne. A s.-pataki fűzetekben vettünk is erről Ígéretet. Bízzuk oda. Sajnálni lehet, hogy bizonyos idő óta nemcsak magányos társaságokban, de egyházmegyei s kerületi gyűlésekben is, sokan emlegetik a hierarchiai s | uriassági vágyakat s t. eít. s utalnak agályás papokra. Sőt ily vád s gyanúsítás már a lapokban is utat talált magának. E vádak ellenében legyen szabad — ~ Cv | mint ugy is tárgyamhoz tartozó dologról — pár ko| moly szót mondani. — A hierarchiai vádat igen vi~ S lágosan megcáfolta azon nagyszerű önmegtagadás, melyet a közel múltban a prot. papság mutatott. — Gulyás papok voltak Magyarhonban. és hitem szerént jövőben is lesznek, ha — mitől Isten óvjon! — szükség lenne reá. A nagy idők mindég megtermik saját embereiket. — Az örökös küzdés, nélkülözés, folytonos önmegtagadás, a hitért minden lehető gyanúsítás, gúny, s megvetés nyugodt eltűrése, s jótékonyság, miről a balkéz sem tud semmit, ezek a prot. lelkésznek mai erényei, melyek gyakran több lelkierőt kívánnak, mint bizonyos időkbeni lelkesülés. A nagy tettek nem mindég azok, melyek a történelem lapjain fénylenek. — Uriassági vágy, s húsos fazekak ! Bizony a prot. egyházi személyek nagy része, még az egyházi adó behozatala után is távol lesz ettől. Mi nem fognánk oly adózást megbírni, mely e vágyakat kielégítse; de igen olyat, mely megszégyenítő s kétségbeejtő sorsunkon segítsen, s szegény, árva egyházainkat szennyből és romból kiemelje. Mert ki kell mondanom, hogy egyházi adóra adósságba merült szegény, elhagyatott, egyházainknak még nagyobb szükségük van. Mi hosszabb s rövidebb küzdés után elhalunk; de egyházainknak fönnmaradni, s erőben gyarapodni kell, ha utánunk is prot. ; egyházról szó akar lenni Magyarországban. — Jertek föl uraim, onnan a boldog alföldről! járjátok be ! ez egyházkerületet, ismerkedjetek meg az itteni körülményekkel, nézzétek meg templomainkat, parochiainkat, s iskoláinkat, és segítsetek, ha tudtok — egyházi adó nélkül! Es még mennyivel volna roszabb egyházaink helyzete, ha, ezen gyanúsított papság csekély jövedelméből azokat nem gyámolitaná. Mert, tiszttársaim illő méltánylásául, ki kell mondanom, hogy többeknek kisebb s nagyobb alapítványai végrendeleti hagyományai, az építkezések alkalmával tetemes segélyeik, s a parochialis épületek folytonos fönntartása nélkül, még sokkal elhagyatottabb állapotban volnának egyházaink. S mind ez a világ láttára történik, de az azt nem látja s nem méltányolja! 8 miért is látná s méltányolnáV elég ha látja s bizonyosan egykor méltányolni fogja az, a. kinek nevében és szolgálatában történik. — Most a lehető viszonttalálkozásig Isten velünk! Simon J ó z s e i. —