Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-11-20 / 46. szám

BELFOLD. A n.-károlyi helv. hitv. egyházmegyéből. Mióta e lap minden mivelt protestáns legnagyobb örömére megindult, hasábjain csak egyetlen adatocska volt igen rövid kivonatban egyh. megyénk életéből felmutatva; pedig a mi igénytelen körünkben is merülnek fel koronként egyes események, mik az egyetemes hitrokonok figyelmét méltán megérdemelnék: hogy mi se maradjunk még tovább is ismeretlenül, egyh. megyénk beléletének rajzolatját legalább vázlatban nyilvánosság elibe juttatom. Megemlítést érdemlő tény jelenkori életünkből a „lelkész- és tanítói özvegyárva-pénztár" megalapítása. E jótékony intézet eszméje noha már ezelőtt huszonkilenc évvel fogamzott, az illetők közönyössége miatt sok vajúdás után mégis csak e folyó évi mart. 23. s több napjain Ér-Endréden tartatott gyűlésünkben született életre. Ténynyé érlelte ez üdvös eszmét nemeskeblü világi tanácsbiránk, néhai Domahidy Dánielnek végrendelete, —ki is élete végalkonyán megemlékezvén az Ur szőlőjének szegény munkásairól, kiket életében szent vallásáért folytonosan szeretett, a felállítandó lelkész és tanítói, özvegy-árva pénztár javára, 200 pfrtot hagyományozott. És e kegyes hagyomány már említett ér-endrédi gyülésünk alkalmával, midőn egyszersmind a nálunk hosszú időtől fogva divatozott szokásnál fogva, köztiszteletben álló elhunyt elöljárónk emlékére gyászünnepélyes istenitiszteletet tartánk, igen szép összegre emelkedett; mennyiben számosb tehetősb világi hitrokonaink, vallásos érzéstől áthatva, az elhunyt dicső példáját követve, bökezüleg járulának adományaikkal lelkész- és tanítói özvegyeink s árváink keserű sorsa enyhítéséhez. Bár a nemeslelkü adományozók dicséretre nem szorulnak, mert szivökben hordják tetteik magasztos érzeményét: ne rójják fel azért ismeretes szerénységök megsértésein, ha tisztelt nevüket a nyilvánosságnak átadom. Növelték nevezetesen az intézet pénztárát: tek. Csanády János segédgondnok 400-, tek. KomoróczyPéter tanácsbiró 400-, tek. GyulaiAntal tanácsbiró 100-, tek. R ö k P á 1 tanácsbiró 50-, tek. S z i 1 á gy i L aj o s 100-, tek. T oka Sámuel 100-, tek. Domahidy Pál 100-, tek. Uray Károly 100-, tek. Kerekszegi Albert 100-, nagys. Lusinczky Lajos báró 100-, tek. Nagy Elek 10-, t. Szilágyi Lajos 100-, t. Kovács György 100-, t. D o b i M i h á 1 y 10-, későbben a n.-károlyi egyház 120 forinttal ppénzben, ezeken kivül még több lelkészek és tanítók a reájuk szabályszerüleg háramló tartozáson felül a pénztárba évenként befizetendő kisebb, vagy nagyobb összegre rugó ajánlatukkal. Ezen gyűlés folyama alatt egy e jótékony intézet időkénti gyarapítását, kezelését s adandó alkalommal a segély minő élvek- s mértékszerinti kiosztását tárgyazó tervezet is olvastatott fel, mely minthogy az egészen több módosítás történt, átdolgozás végett a tervkészítő lelkészek közül egynek oly utasítás mellett adatott ki, hogy azt a leendő gyűlés elibe hitelesítés alá múlhatlanul felterjessze. A kilátásba helyezett gyűlés csakugyan megtartatott aug. 3-kán Gencsen ; hol miután az ér-endrédi gyűlés egyik határozatánál fogva uj választás alá bocsátott tanácsbirói hivatalokra begyült szavazatok felbontattak s az általános szavazattöbbséget nyert egyének, jelesül az egyházi 1 részről tiszt. Baksay Mózes, Szabó József, Papp István, Roncsik Sándor, a világi részről tek. Gyulai Antal, RökPál, Komoróczy Péter urak, mint újonnan elválasztott tanácsbirák, szívesen üdvözöltettek, — nagys. V ay Mihály gróf, és tek. U j fal u sy Lajos urak pedig, mint legnagyobb többséget nyert egyének, a negyedik világi tanácsbirói helyre isméti szavazás alá kijelöltettek— az özvegy-árva-pénztár átdolgozott szabályai vétettek felolvasás s végleges tanácskozás alá; mely szabályok , bár az átdolgozó által — ha ugyan emlékezetem nem csal, egy egészen ujjal, a gyámintézeti bizottmányról szólóval toldatott meg, a jelenvoltak által elfogadtattam, megszentesíttettek. E cselekvényben azonban az épen akkor napi renden lévő szorgos gazdasági teendőik miatt e gyűlésen meg nem jelenhetők is örömest megnyugosznak ; részint, mert bizottmány ellenörködése mellett a pénztárt nagyobb pontossággal kezelhetőnek hiszik; részint — mert hivatal-kóros körünkben többen nyerhetnek, e testületbe való kineveztetés által, kárpótlást, meghiusult szép reményeik fejében, s így egyh. megyénk nyugalma, mely ez érdekből lön egymásután több ízben felzaklatva, elvégre talán megszilárdulhat!? Itt született a segédlelkészeket egyh. megyei szigorlat adásra kényszerítő satyrikus határozat is. Vágynák még egyházmegyénknek a megelőzött gyűléseken hozott több rendbeli üdvös határozatai is, milyenek pl. hogy gyűléseink, a vallásosság növelése végett, ünnepélyes istenitisztelettel nyittassanak meg ; — iskoláink felett, melyek szellemileg nagyobb részben elhagyatott állapotban sínlenek, a felügyelet, a körlátogatás életbeleptetése által, szigorúan kezelendő ; — minden egyház kebelében gyümölcsfaiskola legyen stb.; de ezek mind csak papiron hevernek s a pium desiderium-ok sorába tartoznak. És bármi igen sokat szeretünk s szoktunk gyűléseinkben inditványozgatni, de mint a következmények igazolják — csak azért, hogy jegyző-könyveink minél nagyobb terjedelmet nyerjenek: csudálandó, hogy mindeddig egyikünk zsebéből sem pattant ki, mint Jupiter fejéből Minerva, olvasó társulat, lelkészkör és tanítói értekezlet létesítésével foglalkozó korszerű indítvány; pedig kezünket szivünkre téve kell bevallanunk, hogy mindezekre égető szükségünk van. Nem mellőzhetem el, hogy végül fel ne említsem a n.-károlyi egyház buzgalmát, miszerint kebelében — mint az illető esperesi hivatal által tudomásul tétetett — két tanárral ellátott algymnasiumot szándékozik nyitni. — Én bár egy részről az egyháznak dicséretes törekvéséért elismeréssel adózom; más részről mindazáltal bátorkodom felhívni különösen a mélyen tisztelt presbyterium figyelmét, hogy váljon képes leend-e előállítani a szükséges helyiségeket* — a múlhatlanul megkívántató természettani készleteket — természetrajzi (állat, növény, ásvány) gyűjteményt, — könyvtárt, — kellő tudományos képzettséggel biró két tanár számára tisztességes fizetést; — továbbá váljon képes leend-e két tanár, még osztályrendszer szerint is, négy osztályt, a kor igényeinek megfelelve, sikeres eredménynyel vezetni ? — Végre felemlítem, hogy az algymnasium felállhatásának nélkülözhetetlen feltétele egy jólrendezett s több tanítóval ellátott elemi iskola. — Én ugy hiszem, hogy ezeket a n.-károlyi egyház magára hagyatva, legnagyobb áldozatkészsége mellett sem teheti meg; az egyh. megyétől pedig, midőn filléreinket annyi felé kell megosztanunk , legalább jelentékeny segélyt nem reménylhet. — Azonban a közel vidéken van a szathmári a!-gymnasium, mely az általam említettekkel már rendelkezik, különösen tanár-testülete köz elismerésben részesült hat jeles tagból áll s maga a város is, mint a megyei míveltségnek központja, N.-Ivároly felett nagy előnynyel bir, minélfogva a n.-károlyi al-gymnasium a vidék előtt háttérbe szorul, sőt épen feleslegessé válik: tehát az algymnasium szervezésével felhagyva, sokkal célszerűbb lenne, ha a megyebeli minden testvér egyházak anyagi segélyezésének igénybe vételével egy protestáns szellemű al-reáliskola létrehozásán munkálkodnék. Erre van vidékünkön nagy szükség s ezt kívánja inkább a n.-károlyi egyház sürgetős érdeke is. F. KÜLFÖLD. Bukurest, 1858. nov. 2-án,— T. szerkesztő ur! Múlt tavaszon gr. Mikó Imre ő nagyméltósága a bukaresti ev. ref. iskola és egy tanítólak építésére 20 cs. k. aranyat ajándékozván, a t. sz. ur azon buzgó óhajtását sziveskedék