Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1858-11-20 / 46. szám
tanitásmódnak átmenni, mig valódi jelentősége teljes világosságban felfogatott és megállapíttatott. A legdurvább materialismusból átment az elvont formaüsmusba, az egyoldalú értelemgyakorlásból a puba kedélyképzésbe, túlbecsült jelentőségéből alásülyedt más tanítható célok puszta szolgálójává. B a s e d o w az ugy mondatott gondolkozás vagy értelemgyakorlásokat , mint formális képzési elemet felvette elemi tanításába, a nélkül azonban, hogy ismeretes, eleinte nagy tetszéssel fogadott munkájában, melynek címe „Elementarwerk" (megjelent 1774.), híresztelt ideálját. a valóságban vagy tényleg eléggé megközelítette volna. Ezen veszélyes igyekezetnek , miszerint cgyoldalulag csak az értelem képeztetett, hódoltak inkább vagy kevesbé Krause (munkája: „Dcnkübungen" 3 köt.) ésZ er r en n er. Pestalozzi, ki minden tantárgyat formális képző elemmé igyekezett fölemeln i, az első tanítás főcélját abba helyzette, hogy a nézlő és beszélő tehetség gyakoroltassék. Azon korlátolt mód, miszerint ő a nézlelö gyakorlatokat kizárólag csak az emberi testen tétette, s az, hogy ezen módnak túlhajtott fontosságot adott s azt szertelen kiszélesítette, tanítványait T ii r k ö r (munkája: „Sinnliche Wahrnehmungen") K r ü s i 1, Kaveraus és másokat arra indított, hogy a nézlelés elve szigorú szemelőtt tartása mellett az emberi testeu kivül más tárgyakhoz is nyúljanak ; és mig Har n i sch , Graszmann és E h rlich több fontosságot és súlyt helyeztek a beszéd kifejtésére, addig Scholz és Stern ezen gyakorlások természetellenes, céliránytalan kiszélesítését igyekeztek illő korlátok, határok közé terelgetni. Graser, a ki több mint egy oldalról igyekezett a német tanitás lényegét átalakítani, előmozdítani, azt kívánta, hogy az elemi tanítás minden irányban gyakorlati viszonyban álljon az élettel, s azért ajánlotta a házi, a családi élet nézlelését, eszméltetését mint olyan eszközt, mely által a gyermeknek meg lehet könnyíteni az élet nézlelését. Az ő nézlelö gyakorlatainak minduntalan az ugy mondatott „clctrcképzés" volt céljok, és Wúrst („Die zwei ersten Sc-huljahre" munkájában), Ludwig („Die scchs ersten Lcbensvcrbaltnissen" munkájában) eleinte meleg buzgalommal igyekeztek ezen nézetnek utat egyengetni, de később határozottan elálltak attól. Denzel a nézlelö tanítást csaknem egyedül a vallástanítás elöiskolájává tette, még határozottabban követte ez utat Wragc („Entwurf des Anschauungs-Unterricht" munkájában) a vallásos erkölcs cél elérésére. V o r m a n n, H a e s t e r s, K e 11 n e r, S t a r d e r és mások majd ez, majd amaz irány felé hajlanak. — Ma pedig minden igyekzetek e téren oda vannak irányulva, hogy az adott, közlött ismeretek által, a gyermek álláspontjához illesztve, mérve, az értelem élesittessék, a szív nemesíttessék, az akarat tisztittassék. (Lásd: Franz Hcrrman „Die Unterclasse" lap 19). Az úgynevezett F i b e 1, abcés könyv, mely a császári állam elemi iskolái számára késztilt, gondos megválasztás mellett nagy bövséggel ad tárgyakat a tanítónak a nézlelés, gondolkozás és beszélés gyakorlására. Kelemen G. Göttinga, okt. 24. 1858. — Tisztelt szerkesztő ur! A „Sáros-Pataki füzetek" második folyama 345 — 376. lapjain közlött „Népiskolai tantervjavaslat" tiszt. Baló Bénjámin ref. lelkész úrtól a 373 dik lapon azt mondja: „Ez az én véleményem (t. i. a contirmandusok és előkészítő osztálybeliek egymáshoz, s az iskoláhozi viszonyát illetőleg), szeretnék jobbra taníttatni." A helyett, hogy ujabb javaslattal lépnék fel, s talán Jozsueféle kürtök ellenében hitvány síppal süvöltenék, a külföld népnövelés körüli eljárásából egy kis részt óhajtanék a gondolkodni szerető olvasó közönség elé juttatni. Vajha ennek alkalmazásba vétele ama nagy gordiusi bogot — a népiskola szervezését nálunk — ha egészen föl nem oldja is, legalább tágitna rajta. Ez az u. n. Kinderlehre, — magyar nevet nem is tudnék neki hamarjában adni. — A sok különféle elrendezés nem engedi meg. arról egy általános vázlatot adnom, azért részletezem a richenit, — falu Basel közelében, — melyhez a többieket nagyjában hasonlítom. Falut azért veszek fel, mert a városról, hol ilyesek többnyire szebb színben tűnnek fel, himet varrni mindig nem lehet. Nevezett helységnek 1400—1500 lakosa van. Az iskolások (6 — 12 évesek, számban középarány szerint 10°/0 ) két tanító által külön épületben oktattatnak. Mindkét nembeli gyermekek együtt. Tanmód- s rendszerismertetés nem lévén célom, elég legyen annyi, hogy szerdán és szmbaton délután , — midőn t. i. a rendes iskolásoknak szünidejök van — az u. n. ismétlő iskolások (a leányok 12—15, a fiuk 12 — 16 éves korukig, melynek elteltével történik a hitben erősítés) a két tanitó által, nem szerint elkülönítve, írás, olvasás, szám, s vallástanban oktattatnak, mely csak az iskolában tanultak ismétlésében határzódik. Ezenkívül van a Kinderlehre. Ezt látogatni köteleztetnek : 1. az alsó iskola felső osztálya és így 9 évesek, 2. a felső iskola, 3. a katechumenusok, vagy ismétlő iskolások, 4. a már hitben erősíttettek két évig, és igy a fiuk 18, a leányok 17 éves korukig. E Kinderlehre tárgyát teszi bizonyos katechismus tanulása, mely a templomban történik, istenitisztelet a 1 a k á b a n, t. i. énekléssel, s imádkozással nyittatik meg és végeztetik, a lelkész vezetése alatt, E végett a gyermekek hat osztályra osztvák : 1. iskolás fiuk, 2. iskolás leányok, 3. katechumenus fiuk 4. ilyen leányok 5. confirmált fiuk, 6. leányok. Hetenkint egy osztály — mely a lelkész által a templomban kijelöltetik — bizonyos, meghatározott időben a lelkészhez megy, itt a katechismus néhány kérdésének magyarázatát hallgatja, ezt honn könyv nélkül megtanulja, s következő vasárnap a templomban felmondja. A többi öt osztály csak mint hallgató van jelen, mindenesetre énekeskönyvvel és katechismussal kezében. A kinderlehre tartásának ideje vasárnap, d. u. 1—2 óra, többnyire falukon, Bernben magában a városban is. Zürichben és Baselben d. e. 11—12 óra. Melyik célszerűbb s kivihetöbb, a helyiségtől s körülményektől függ. Tudtommal ennyiből áll a vasárnapi iskola. Dc ez fontosabb, mint első tekintettel látszik. A lelkésznek ez által alkalom nyilik, híveit közelebbről megismerni. Mely ismeretség — azt hiszem — lényeges kelléke a lelkipásztori hivatalnak. A gyermek megszokik hozzá azon bizalommal s szeretettel viseltetni, mely tanítót cs tanítványt egybeköt. E bizalom és szeretet nöttön nő vele az idővel. Ez által mennyire épül Isten országa, rajzolnom fölösleges. Továbbá, igy jobban hathat, mint az egyházi szónoklat által, melynek megértése gyermek értelmi képességét többnyire meghaladja. Más részről ez által a gyermek a lelkészben tanítóját ismerni, a lelkészi hivatalt a tanítóéval azonosnak lenni, az iskola és templom rokonságát megérteni tanulja. Igy az iskola és tanítója iránt is oly tisztelettel viseltetni szokik, melyet a lelkésznek, mint ilyennek megadatni másoktól is lát és hall. — Váljon a nyolc éves gyermek képes-e a katechismus gyakran elvont szavainak megértésére, katechismus, gyermek és tanitó minőségétől fligg. Hogy fiuk és leányok nem szerint elkülönítve jelennek meg a lelkésznél, annak lélek- és erkölcstani okát fejtegetnem hosszas lenne. Megesik-e visszatartózkodás nélkül 16—18 éves fiuk és leányok ily gyermekhez méltó módoni oktatása, a megszokástól függ. Megszokás által ilyes dolgok elvesztik élőket. Városon, péld. Baselben, a hitbeuerösítéssel (leányok 15, fiuk 16 éves korukban) a vasárnapi oktatás végét éri. A gyermek 5 /6 » illetőleg péld. Baselben ; , /4 része, nem jelenvén meg a lelkésznél előkészítésre, igaz, hogy nem | értheti ugy az épen felmondottakat, mint az J /# vagy «/4 , de
