Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-11-20 / 46. szám

PROTESTÁNS SZERKESZTŐ ÉS RIADÓ-HIVATAL: Lövészutca, 10. szám, 1. emelet. ELOFIZETESI DIJ: Helyben, házhozhordással félévre 3 fr. 15, egész évre 6 fr. 30 kr. Vidéken, póstán szétküldéssel félévre 3 fr. 30, egész évre 7 fr. p. p. Előfizethetni minden cs. kir. póstahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. IURDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 3 pengő kr., egyszeriért 4 kr. sorja. Bélyegdíj külön 15 p. kr. Falusi merengések. I. Istené legyen a dicsőség! eljött az idő, midőn a magyar protestantismus érdekében erélyesen közremunkálni, többen mint valaha szent kötelességül ismerik. Naponként ujabb és ujabb jelek tűnnek szemeinkbe, melyek tanúsítva egy felől, hogy életrevalóság, ügyszeretet és emelkedettség hitfeleinknél nem hiányzanak, s másrészről intve,buzdítva a még szunnyadózókat, késlekedőket a mester szavaival: eredj el, és te is akképen cselekedjél Luk. 10, 37; jogosan engedik hinnünk, hogy a célba* vett zsinat alkalmával egyházrendezésünk fontos kérdései szerencsésen megoldatván, nem leend okunk pirulni prot. testvéreink előtt, s nem hangzik többé ellenünk a prot. lap 35. sz. említett angol egyházi lap komoly, s — bizony be kell vallanunk — sok részben igaz szemrehányása. Hogy azonban e szép jövő boldogságát nemcsak lelki szemeinkkel látnunk, de élveznünk is adassék, nem lehet, nem szabad, a létezőt minden áron magasztalnunk, hanem kijelölnünk kell a hiányokat és kórjelenségeket, melyek az egyház beléletét veszélylyel fenyegetik. Kijelölnünk annyival inkább, mivel ezek legtöbbször nem általánosan, hanem csak in partibus mutatkozván, könnyen ignoráltatnak s az elhanyagolás folytán hovatovább sérelmesekké és botrányosokká válnak. Kijelölnünk főleg azért is, mert az egyház azon része, mely e hiányokat és kórjelenségeket eltávolítá, messze túlhaladott sikerben és fejlődésben minket, kik láthatárunkon még mindig a gyarlóságok fellegeit látjuk borongani, s innen folyólag talán mi is emelkednénk, szebb stadiumába lépnénk az egyházi életnek, ha levetkezvén az ó embert, több figyelmet fordítanánk az irás intésére: mindenek ékesen és jó renddel legyenek ti köztetek. I. Kor, 14, 40. A rendezett egyházak régen belátták szükségességét annak, hogy belliivatalnokaik ne érintkezzenek közvetlenül az egyháztagokkal illetményeik átvétele körül; s midőn intézkedtek, hogy minden belhivatalnokot fizetni a gondnok kötelessége, e rendszer életbe lépése után azonnal megtermette s megtermi szép gyümölcseit. E rendszer mellett megszűnt ama végetlenül kellemetlen súrlódás és feszültség díjazó és dijazott közt, mely az enyim és tied feletti kérdésnek szokott corollariuma, a belhivatalnokok biztos bevételre számíthatnak, pontosan és becsületesen dijaztatnak, közkedvességben élnek ; az egyháztagok jobban respectálván a gondnok erélyességét, mint a belhivatalnok hosszú béketlirését, igyekeznek tartozásaikat mielébb teljesíteni, s fogalmuk sincs a más helyeken elhatalmazott örökös és végetlen restantiákról. Mint áll ez ügy a nem rendezett egyházakban, hol a lelkész és tanító egyénenként, sőt egyesektől is nem egyszerre veheti át illetékét, mint törpülnek el a dijlevél magas szavai a gyakorlatban, mint emelkedik a rágalom, gyanúsítás és vád szózata azok ellen, kik a törvény—és szerződés — biztosított igaz mértékét, pontosságot é^ igazlelkiiséget megkívánni már csak nyommasztó helyzetöknél fogva is kénytelenek, mint hiusul meg az özvegyek és árvák reménye, midőn a majdnem kizárólagos örökségül nyert egyházi tartozásokból mondhatlan fáradság után is alig képesek valamit megnyerni, — mindezek bővebb kifejtését mellőzöm azon reményben, hogy a kornak lelke, mely oly sokat vár és követel — s valóban méltán — az egyház hivatalnokaitól, meglátja egyszersmind a fáió sebeket is, melyeket nem orvosolnia menthetlen bün, s gondoskodik és pedig érdemleg gondoskodik a megjutalmazásról is, átértve az apostoli szózat fontosságát : méltó a munkás az ő jutalmára I. Tim. 5, 18. Hanem egy sajnos körülmény érdemel itt figyelmet és mielébbi javító intézkedést. E körülmény ama tetemes időveszteség, mely az egyénenként fizetés folytán a belhivatalnokot sújtolja. Vegyünk fel például egy nem épen népes 1000—1200 lélek számú egyházat. Itt a fizetők száma körülbelől 300. Tehát ennyi egyéntől kell a belhivatalnoknak átvennie illetményét, s mint már említém, nem is egyszerre, hanem több izben,nem is oly hirtelen, mint sokáig M r3É