Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-11-13 / 45. szám

szerint Ítélve, ha híveinkre több figyelmet fordítandunk, nem sokára eljön az idő, hogy a Márk halála utánFoksány leend széke egy uj református magyar missionak. Arra ugyanis, hogy a Márk ur halála után, valaki a szászkuti állomást elfoglalja: még csak gondolni se lehet. Legközelebbi teendőnk. Most közelebbi teendőnk a Ploesten felállítandó missio lehetne, sőt kell is, hogy legyen, ha azt nem akarjuk, hogy ref. felekezetünk satyrája legyen, a többi, Oláhországban lévő keresztyén és zsidó egyházaknak. Én készítettem is egy tervet, maiyet ide mellékelve el is küldök. Ezen terv szerint egy fedél alatt lenne a templom, iskola és hitkövet lakja, mely a telekkel együtt, a kiszámítás szerint 1400—1500 aranyba kerülne. A hitkövet évi fizetésére száz arany múlhatlanul szükségeltetnék, melynek tőkéje az itteni kamatolás szerint ezer arany lenne. Összesen tehát 2500 arany kívántatnék arra, hogy egy missio Oláhországban megkezdessék. Azt azonban óhajtanám, hogy tisztán csakis református s magyarajku hitkövetünk legyen, mert csak ilyen lehet hü apostola nyelvünknek és vallásunknak, s ekkor nem is kellene, hogy más nyelvet tudjon, mint a magyart, és bár darabolva a németet; oláhul majd megtanul, még ha talán nem akarná is, a mint a fent említett , magyar- oláh beszélgetésből kitetszik. Ezen hitkövet elmehetne évenként kétszer is Kimpinára, Tirgovestre, Szlenikre, sőt Pitestre is. Azonban csak egyszer meglenne: majd felosztanék ketten az egész oláhországi missiót, de egyedül az egész országot be nem járhatom; 11 arany havi fizetésemből szekeret, lovat nem tarthatok, különben is a néh. Sükei istállójából, mihelyt ide jöttem, ideiglenesen kántorházat, és melléje iskolát s haranglábat építtettem. A Gusztáv-Adolf-egylet, itteni buzgó apostolaival, porosz követ b. Meusebachal és a t. Neumeister testvér lelkészekkel megtétet az evangélikusokért mindent, nálunk nélkül is: de mi itt erre nem támaszkodhatunk, mert az ö papjaik nem tudják nyelvünket. E mellett az ő egyházaik mindenütt porosz védelem alatt állanak. Nekünk egyházi tekintetben a Felséges ausztriai császár védurunk, egyházainkat is védelme alá kell hogy helyheztessiik. Ezek után fogadja tisztelendőséged forró hálámat azon szives bizalomért, melylyel engem, ezen nyelvünk és vallásunk érdekében oly fontos ügyben megtisztelni méltóztatott stb. stb. köszönetét azon hitfeleinknek, kiket szent vallásunk vigaszt nyújtó szavaival megvigasztalhattam, hitökben megerősíthettem, a szent jegyekkel éltethettem, és kebleikben egyházunknak e két honbanifelvirulásának reményét fölébreszthettem, nyelvünk megmentése és irodalmunk terjesztése érdekében az eddiginél szélesebb kört készíthettem. Tisztelettel kérem, ne felejtkezzék meg ennek utána is elhagyatott kitrokonainkról, kikről ez ideig minden illetők annyira megfelejtkeztek, és magokra hagytak, miszerint inkább azon lehet csudálkozni, hogy hitökben és anyanyelvök mellett oly sok idő óta ennyin is megmaradtak. — Melyek után maradok stb. Bukurest, 1B58. okt, 6, igaz tisztelője és szolgatársa. Koos Ferencz, ev. ref. lelkész. U. i. A hitökben megmaradt szászkuti ref. testvérek nevei: Sajkai János, nős, 3 leány, 2 fiúval. Kozma János, „ 2 „ 2 „ Sajkai Mihály, „ — „ — Dobai János, „ 2 „• 1 „ Német Ferenc, „ l „ 4 „ Dobai János, „ 3 „ 1 „ Dobai István, felső „ — „ — „ Lengyel József, özv. 3 „ — „ Simon György, nős 1 „ — „ Simon Mihály, „ 2 „ 3 „ Sajkai György

,

„ — __„ 2 „ Összesen 11 férfi, 10 nő, 17 leány, 15 fiu,= 53 lélek. Mindezekhez részemről ezúttal csak annyit jelentek, hogy Koos Ferenc társunk itt közlött részletes jelentését, haladék nélkül átteszem a tiszántúli reformált egyházkerület superintendensi hivatalához, a honnan azt hiszem, nem sokára meg fog indíttatni a legalázatosabb folyamodvány a magas ministeriumhoz, mind az országos segélygyűjtési engedélyért, mind azért, hogy a dunafejedelemségi magyar reformált egyházak, statusjogi szempontból is minél erélyesebb védelem és ápolás alá vétessenek. — Egyes buzgó híveknek, minden felszólítás nélkül hozzám küldött s még kezemben volt adományát, mintegy 15 pftot, a mai napon tüstént útnak indítottam postán Márk Mózes szászkuti öreg lelkész nyomorúságának némi enyhítésére. Debrecen, 1858. oktob. 12. Révész Imre. Hálanyilatkozat. Az uj vásári evang. a. h. v. egyház mai napon egyházi nagy gyűlését tartván, különös örömérzettel vette azon, már annak idejében templomba is kihirdetett tudósítást, miszerint a nemes lelkű t. Boross Mihály ur, egyházunk részére 42 kötet általa irt népkönyvecske; nemkülönben nt. Ballagi Mór 10 példány „Nyíltlevél" magyar fordításából, nagylelkűen megküldeni szíveskedtek : Mely kegyes adományokért az egész egyház ezennel általam köszönetet mondani szives kötelességének elismeri, s az eladásra szánt könyvek árát is a kitűzött jótékony célra, t. i. egyházunk pap és tanítók özvegyei és árvái számára létesült nyugdijintézeti pénztár gyarapítására fordítani határoztatott. Ezen egyház e nyáron 200 pforint adósságát lefizette, magtári épületét kipadoltatta; Borosznokon iskoláját nagyobb költséggel megújította; Szászon iskolájához uj gazdasági épületet kőből felépítette s ispánmezei újonnan választott iskolatanító fizetését 40 pfrt. évi jövedelemmel megbővítette, — az ujvásári tanító még tavaszkor megnyugtatva lévén. Ennyit válaszul t. Hoznék János, jolsvai lelkész urnák, e lapokban többször ellenünk felhozott alapnélküli vádjaira. Ujvásár, okt. 17-kén 1858-dik évben. Homola István, ujvásári lelkész. A Vandrák-család alapítványa ügyében kibotsátott levelek beküldésére kitűzött határidő f. 1858-dik év november l-jével lefolyván, a t. c; ívtartó urak megkéretnek, hogy a kezeiknél lévő íveket f. év november 20-káig rendeltetésük helyére annál inkább beküldeni szíveskedjenek, minthogy a rendezendő örömünnepély megtartására f. évi december 5-dik napja tüzetett ki. Eperjes, november 2-kán 1858. A bizottmány nevében, dr. Kraizell Aurél, biz. jegyző. Necrolog. Tisztelendő tudós G a a 1 Sándor ur, a b a i (Fehérvármegyében) nyugalomra lépett ref. lelkész múlt oktober hó 28-kán d. u. 2 V2

órakor életének 72-dik, lelkészi hivataloskodásának 52-dik évében, szélhüdésből származott több évi erőtlensége után, csendesen, mint liosszu pályafutása után a tisztán lehunyó nyári nap, elnyugodott.... Kimúlása előtt néhány perccel végszavai ezek valának: „Vespasian azt mondta, hogy a császárnak állva kell meghalnia; én pedig azt mondom, hogy a papnak kathedrában kellene állva meghalnia, — ah de én máinem állhatok!!" Pormaradváuyainak gyászeltakarítása nagyszámú részvevő közönség jelenlétében múlt oktober hó 30-kán történt, mely alkalommal t. Rác János s. lelkész ur kenetteljes imádságával, Poor Bertalan ur s. keresztúri lelkész nyomós beszédével, és Farkasdi Károly ur seregély esi lelkész szívhez szóló oratiojával számtalanok szeméből az őszinte fájdalom könynyeit fakaszták föl. Siratják a boldogultat életben levő második neje K o v á c s Zsuzsánna asszony, kivel 37 évi házas életet