Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-11-06 / 44. szám

Végre a többi hirlapok t. c. szerkesztői tisztelettel kéretnek e közleményt lapjaikba átvenni. — Tab, okt. 27. 1858. K r i z s á n József, tabi ev. lelkész. Meglepő öröm Farmosról. Folyó évi oktob. 23-án Ivánka Imre földbirtokos urnái, több különböző vallású uri ven­dég, nyulvadászat kedvéért gyűlt egybe. A jelenlévők az alolirt által, a farmosi prot. iskola ügyében felszóllíttatva: ennek költ­ségei fedezésére azonnal 79 ezüst forintot irtak alá. S midőn ezen alkalommal az is hozatott szóba, hogy a nyomorult sorsú moldvai magyarokról is kellene megemlékezni: ugyanazon lelkes urak, ezek részére is 24 ezüst forintot adtak össze. Ily öröm eszközlé­sével kell és lehet is bármikor fűszerezni a mulatságokat. A ne­mes keblű férfiak azon boldogító öntudattal oszlottak szét, misze­rint jól cselekedvén, tettüket Isten és emberek áldása fogja kisérni. Mocskonyi József, t.- szelei pr. lelkész. Budán folyó évi oktob. 19-kén, 32,311. sz. alatt, a su­perintendens urakhoz következő leirat érkezett: „Főtiszt, ur! Több ízben adódott elő azon eset, hogy a helytartósági osztályok a felett, váljon evangyéliomi lelkész, vagy tanító-lelkészi, vagy tanítói állomásba való bevezetésének nem áll-e útjában politikai kifogás (Bedenken), az 1854. julius 3-kán, 10,106. szám alatt, (lásd az 1854-ki kormánylap II. része 14-dik darabját,) kelt ideig­lenes rendelet 10. §-ban meghatározott hatheti idő alatt azon ok­ból nem nyilatkozhattak, mivel a megkívántató adatgyűjtés gyak­ran jóval hosszabb időt vett igénybe. — Hogy jövendőre az egy­ház és iskola érdekében az ilyetén késedelmezéseknek lehetőleg eleje vétessék, a magas cs. k. vallás és közoktatási ministerium f. évi oktober 7-kén, 8781. sz. a. azt rendelte, hogy ezentúl az illető superintendens , vagy helyettese , midőn valamely lelkész, vagy tanitó meghívásánál jelentést terjeszt fel, mindannyiszor az illető hatóságnak a netalán szükségelt adatszerzés könnyítése és siettetése tekintetéből, a bevezetendő által készítendő curriculum vitaet is terjeszszen fel. — A lelkészi hivatalra vagy a tanítói szolgálatra meghívottnak ily vitae curriculuma kell, hogy pontos­sággal eláradjon a felett: mit és bol tanult az illető , s aztán ta­nulmányainak befejezése óta mi módon foglalkozott, illetőleg pe­dig mely gyülekezetnél tett lelkészi, vagy tanítói szolgálatokat. Minden adatok, a mennyire csak lehet, bizonyítványokkal ellá­tandók és az illető superintendens vagy helyettese által igazo­landók. — Miről is főtisztelendőséged ehez alkalmazkodás vé­gett értesíttetik. Kelt mint fönebb az alelnök ur távollétében cs. kir. udvari tanácsos Kriegs au." Pesten mind a két prot. egyház templomai, akusticai te­kintetben meglehetősen hiányosan vannak építve. Az evangyé­liomiak e napokban tesznek kísérleteket, hogyan lehetne segíteni e hiányon. Az eredmény mégTúzonytalan. De örvendetesek ezen kísérletek, mert arra mutatnak, hogy a hívek az igét hallani akar­ják. Bárcsak egyúttal arra is kiterjesztenék figyelmöket, hogyan lehetne ezen és hasonló templomokat télen fűteni, s az angolok dicséretes szokása szerint, az isteni tiszteletre szánt termeket ké­nyelmesekké és ezáltal is ajánlatosokká tenni. Az ember ember marad s nem árt, ha elvágjuk előtte az utat, hogy a templom hi­degségével és az innen származó elhüléssel legyezgesse a tem­plomtóli vonakodását. Somorjáról Írják, hogy Bauhofer István ur, a pesti theologiai intézetnek dicséretesen működött tanára a napok­ban érkezett meg ide, mint e gyülekezetnek újonnan elválasztott lelkésze. Adja Isten , hogy jeles atyját megközelíthesse ezen uj pályáján, méltó fia a legméltóbb apának. Igénytelen válasz Hoznék János igénytelen véle­ményére, a hitetlenség miatti feljajdulás ára. (Vége.) r ... Átmegyek a másik tárgyra, a hitetlenség vád miatti feljaj­dulásra. Különös előttem , hogy oly nyilatkozat által, melyben fiatal lelkésztársaim általában voltak Homola tetteinek kivetésé­re felhíva s melyben a hitetlenség vádja általában, a gömöri es­peresség említése nélkül, volt kimondva, hogy igy a ki bűnös, tegye szivére kezét, a ki pedig nem, jó lelkiismerettel tegye félre, esperésségünknek különösen fiatal lelkészei érzik — idősbekről nincs tudomásom — sértve magukat. — Kölönös, hogy Hoznék barátommal együtt, mint ez a Wochenblattnak irt válaszából lát­ható, több esperességi lelkész urak azon véleményt ápolják s ezt igyekeznek egymás közt terjeszteni és rám tukmálni kivált olya­noknál, kik a prot. egyházi lapot nem olvassák — s ezt igen so­kan teszik — mintha én a beí-missiotól áthatott s hitteljes lel­késznek azt tartanám , ki egyedül anyagi jólétét emeli egyházá­nak. Ezt többen vallák be előttem azon elismeréssel, hogy cikke­met nem olvasák , épen azért csudálkozom, hogy Hoznék ezek­nek élire állhat, csudálkozom, hogy erkölcsi testületünk minden tagjait fedhetlennek nem nyilváníthatván, mégis a bűnt simogat­va , a nyilvánosság előtt emel szót ellenem. E térre terelvén a dolgot, ő viszont ne csodálkozzék, ha nyilvános téren és nyilt si­sakkal válaszolok. Mindeneknek előtte kötelességemnek ismerem ünnepélyesen kinyilatkoztatni azt, hogy én Homola példájában egyedül és kizárólag az egyház anyagi jóléte emeléséhez kíván­tam , a módok előszámolása által szolgáltatni néhány homoksze­met, hogy nekem sérteni, akár idősb, akár fiatal lelkésztársaimat szándékomban nem volt, de igenis célom volt az, hogy a hitet­lenség felemlítése által, az e bűnben lézengöket, kik egyházunk és lelkészi testületünk tekintélyét aláássák, jobb útra térítsem. Tudok példákat — s bár ne tudnék — közel és távolban, tudok az evang. és reform, lelkészek körében olyakat, melyek az Isten országát alapjában rendítik meg, s mégis saját gyalázatunkra s az egyház romlására türetnek, simogattatnak, sőt szépíttetnek is, s ennek dacára mit követelünk ? Azt, hogy mindenki tiszteljen bennünket! Ne induljon-e fel az ember lelke, ha oly állapotba jut, hogy a sz. Írásnak isteni eredete és üdvözítő volta mellett harcolván, azzal veretünk vissza: „hiszen ez meg ez lelkésztáisad ellenkezően nyilatkozott s gúnyt űzött Krisztus isteniségéből", ne szomorodjék-e el az ember lelke, midőn az egy vagy más bűn­ben lézengőt útba igazítván, azt nyeri válaszul: „Mint az élet ta­núsítja , ti papok sem vagytok jobbak?" Ne terjedjen-e vallásos közönyösség egyházainkban, midőn „a szentet, mi lelkészek sem tartjuk szentnek ?u Tisztelet a tiszteletreméltóknak , de bizony nem tagadhatjuk, hogy ilyenek a gömöri ev. esperesség körében is léteznek. Azt mondja ugyan erre Hoznék, hogy az egyházi törvény, hivatalnokai fölött éber figyelemmel és szigorral örkö dik. Vajha ugy volna, de én sem az elsőt, sem a másikat nem lá­tom. Nem ellenkezőt tanúsít-e Kún-Tapolca, hol a rosz életű lelkész, ki az egyházat siralmas állapotra juttatta, 15 évig türetett s bár hajmeresztő tettek szólnak ellene, még most is he­lyén van ? Nem ellenkezőt tanusít-e egy másik eset, mely köz­tudomású s melynek bár szenynyes , legfelebb az lesz következ­ménye, hogy az illető in praesentía fratrum meg fog intetni ? Nem ellenkezőt tanusít-e az ispánmezei tanító ügye, ki korhely élete következtében, az esperességéböl egyszer végkép kitiltatván, újra befogadtatott s most másodszor az esperességi küldöttek által ugy intéztetett el dolga, hogy bár kicsapásra méltó, a szegény egyház, rendes fizetésén felül, — ha jól emlékezem, — 200 vfttal jutalmazza meg ? Hozzak-e még fel többet ? Ha Hoznék barátom vagy más kivánni fogja, szívesen szolgálok többel is, kijelentvén, hogy ezen eseteknek nem jelen egyházi elöljáróink okai. — Fel­hozatik H. által a papok hitetlensége ellen azon vádok is , hogy „üdvözítőnk sem tudta megőrizni kis körét a hitetlen Judástól." Igen, csakhogy a kettő közt az a különbség, hogy azon Júdás lelkiismerettől gyötörtetve, elment és a fára felakasztá magát, a mi cégéres bűnökben lézengő Judásaink pedig az egyház nya­kára akasztják magukat és nem magukat, hanem az egyházat ölik meg. Azt is felemlíti a bűn simítására: „homo sumJ stb. s ezt hozák fel más társai is. Igenis , homines sumus, tévedhe­tünk szóban, véleményben , illedelemben s tán olykor a harag, vigyázatlanság , hanyagság csekély botlásai is megeshetnek raj­tunk , de ha papokká, lelkészekké, Isten országának sáfáraivá avattattuk fel magunkat, ha Krisztusnak esküdtünk hűséget, cé­géres bűnökben, különösen a hitetlenség és vallásos közönyösség bűnében sinlödni, soha semmi szín alatt nem szabad. Mi nem azi 44. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom