Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-11-06 / 44. szám

gyertyát ád nekik. Ekép sok tanulni szerető , de szegény itju nyert már itt módot és alkalmat az iskolázásra. Valóban szép és követésre méltó példa! A mi atyánkfiai befogadják azokat, kik nem szereztek aranyat és ezüstöt, sem útravaló táskát, sem két ruhát nem hoztak magukkal. Bizony, ez a ház méltó leszen , hogy az Ur békessége szálljon rája. Mily kitűnő ragaszkodással viseltetik a mi népünk az iskola Ugye iránt, egyik szép példája a többek közt az is, hogy ezelőtt pár évvel a közbirtokosság 200, azaz: kétszázköblös földet adott három évre az egyház rendelkezése alá oly végre, hogy annak a nevezett időn át való egész j ö v e d e 1-m e egy az elöljáróság által célba vett nagyobbszerü iskolaépület felállítási költségeihez csatoltassék. Vagyok nt. szerkesztő urnák alázatos szolgája H.-Böszörmény, okt. 24. 1858. SzeremleiSamu, isk. igazg. Napjainkban a nevelés- s iskolai ügy mindinkább kezd folkaroltatni s pártfogoltatni, és méltán; mert hiszen nevelés fejti ki azon tehetségeket, melyeket a gondviselés bölcső-adományul nyújtott; nevelés nélkül a tehetségek csak alvó csirák, melyek ha életre nem hozatnak, örökre elvesznek a társadalom kárára. Ily bölcső-adományul adatott minden embernek a zenetehetség, megvan ez minden emberben kisebb nagyobb mértékben; s ennek szerencsés kifejtése csak a zsenge gyermekkorban eszközölhető, s kel!, hogy eszközöltessék: mert idő múlva megszűnik az bizonyos mértékben tehetség lenni. Ugy de miként eszközölhetjük tehát, hogy a gyermeknek zenére való hajlama kifejtessék, midőn nincsenek zenei képezdék, nincsenek iskolák, alig egypár kivétellel, — melyekben a zene és éneklés ohajtott sikerrel taníttatnék. Egyéni nézetem szerint, legjobb volna e bajon ugy segíteni, hogy minden nagyobb községben az orgonista vagy tanító vezérlete alatt elemi zenei képezdék állíttatnának fel, hol a növendékek rendszeresen s legelsőbben is kottából alaposan tanulnák az ének s zeneművészetet. — Az ily elemi képezdékben magokat kitüntető növendékeknek pártfogók nyújtanának módot s alkalmat, hogy felsőbb zene-intézetekben 4—5 évig képezvén magokat, mint zenemesterek jöhetnének ki azokból. Ilyen felsőbb zeneintézetek lennének minden főiskolában s gymnasiumokban a főtiszteletti superintendentiák, s egyházmegyék, erődúsabb egyházak, vagy magánosok által felállítva s pártfogolva. De leginkább látnám hivatottaknak ez ügyben a tanítóképezdéket; mivel még napjainkban is a tanítóság, az orgonistaság és kántorság össze lévén kötve, ők legtöbbet tehetnének az éneklés és zenetanítás által arra, hogy mind az egyházi, mind a világi — s különösen nemzeti dalaink mindmkábbb míveltessenek. Azonban a zenei képezdét a tanítóképezdétől külön kellene választani annyiban, hogy a tanítóképezdét végzett tanuló ne legyen kénytelen zenetanulmányait félbeszakasztani az által, hogy ide vagy amoda tanítóul kirendeltetik, hanem hajlamát követve zongorát, orgonát, hegedűt vagy más hangszert tanulna, s csak mint Kiképzett zenetanító menne aztán ki tanítóul, orgonistául, vagy nevelőül a vidékre. Különben is főiskolák s gymnasiumoknál a zenei képezdében mind a képezdébe járó ifjak, mind gymnasialisták, sőt theologusok is végezhetnének. Kívánatos volna végre ezenkivül, hogy mindenütt, hol orgonisták, vagy zeneképes tanítók vannak: egy egyházi énekkar állíttatnék fel, megelőzve s párhuzamban egy énekiskolával, mely növelné s képezné amannak leendő tagjait. Ily eljárás mellett aztán a prot. egyházi s nemzeti ! zene előhaladására nézve több volna téve, mint egyes dalvagy zenetársulatok maguk körükben tehetnek; mert míg ezek legtöbbnyire csak magok mulatsága s gyönyöréért működnek, addig a tanítók, orgonisták, nevelők, meganynyi apostolai lennének a művészetnek. Ezen indokokból elhatároztam magamat egy ének-és zeneintézet felállítására, melynek is tervezete következő: Legelsőben is mi a felosztását s osztályozását illeti intézetemnek, azt III osztályra osztom fel : I. osztályban képeztetnek orgonisták, énekvezetők (cantor) énektanítók és oly magánegyének, kik az egyházi zene és ének tanulmányozását tűzték ki magoknak feladatul. Ezek tetszés szerint következő tanítási órákat nyernek az ének- és zenéből. 1. Ének hetenként 3 órán, zongora 3, orgona 3, és énekegyleti énekgyakorlat (harmoniás éneklés) 2 órán; vagy 2. Enek 2 óra, zongora 2, orgona 2, és énekegyleti ének gyakorlat 2 órán. Ezenkivül minden tanuló köteles ez osztályban hegedűt tanulni, melyen az oktatást dij nélkül nyerendi; — tartozik továbbá — ha már a szükséges képességet magának megszerezte — intézetemben tanítóul is működni; hogy igy a tanítási modorokkal megismerkedve, s azokat sajátjává téve, 4—5 év múlva mint zenetanító léphessen ki intézetemből. II. osztályban lesznek az általam felveendő oly tanítványok, kik zongorán, hegedűn, fuvolán, vagy bárminemű divatozó hangszeren játszani akarnak. Ezen osztályban ének és hármonia tanítás is összeköttetik a hangszereken játszás magyarázatával. III. osztály Énekiskola, melyben nagy gonddal tanítandom egyházi, világi s különösen nemzeti dalainkat hetenként 3 órán külön osztályban a fi- s külön a nő-növendékeknek. Az 1-ső osztálybeli növendékek közül a kitűnők többnemü hangszereket dij nélkül tanulnak, s az oktatást mind elméletileg, mind gyakorlatilag nyerik. Ingyentanításra több szegény sorsú egyént fogadok el, kik 6 évig intézetemben maradásra, s ott, ha majd tanítói képességgel birnak, tanításra kötelezik magokat. Intézetemet lehetőleg elláttam hangszerekkel, u. m. egy nagy zongora, hozzá alkalmazva az orgonázástanulásban nélkülözhetlen orgona-pedál kisebb nagyobb zongorák, physharmonica stb. stb. Megnyitom intézetemet 1859-dik év januárius l-jén s a tan év julius 31-dikén végződik. Felvétel végetti megkeresvények hozzám Debrecenbe bérmentesen küldendők. Kelt Debrecenben, 1858. oktober 20-kán. Szotyori Nagy Károly, zenetanár és orgonista. BELFOLD. Torvaj, oktober. Sietek a t. szerkesztőséget azon nemes áldozatokról értesíteni, melyek Torvaj és Tab ágostai hitv. gyülekezetek részére tétettek. Tekintetes Z i c h i és Z e y k i Z i c h y A n t a 1 róm. catb. tabi közbirtokos ur, keresztyén lelkületét a legszebben mutatta ki akkor, midőn félre téve a hitfelekezetességet, nem tekintve a valláskülönbséget, a közjó felvirágoztatásáért lángoló buzgóságból azt eszközölte, hogy nagyságos Gotthánlstvánnősz. KovácsBorbála, mint a tisztelt urnák napa, a torvaji evang. fiók-egyházunk részére, egy újonnan építendő templom számára, a torvaji község f'öutczájának legszebb helyén, egy magasabban'létező dombon olyan tért ajándékozott, mely valódi Sionhegyének beillik, s legkevesebbre becsülve megér 500 pftot; valamint ahhoz a torvaji téglavetőről 10,000 téglát, és faanyagot a torvaji erdejéből oly 44. sz.