Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-11-06 / 44. szám

a mely szüle gyermekét erősebb tudományos míveltségben akarja részesíteni, a nyilvános tanítás mellett, a magántanítást is felhasználja s a hit, a vallásos érzelem e legszentebb ügyében nem lehetne és nem kellene-e hasonlót tenni ? Álladalmi körben a polgárok a klil jólétet, testi boldogságot illetőleg nem várnak mindent az állam kezétől, hanem a magánerők csatlakozva szabadon fellépnek s társadalmi téren nagyszerű vállalatok körül országos eredményeket mutatnak fel. Hát egyházi térea nem lehet-e az igy ? nem nagyobb szükség-e, hogy a társulatok, cz élénk gyermekek az egyháznak , ez öreg anyának segítségére siessenek? S ha az ember mulandó haszonért, veszendő földi dicsőségért egyletekbe áll, hallhatatlan lelkéhez, mennyei rendeltetéséhez nem de nem méltóbb e romolhatatlan jókért, lelke örök üdvösségéért egyesülni V Előterjesztém javallatomat. Hogy e javallat alkalmazásának mi következései lennének legközelebb az iskolai körben s későbben majd távolabbi körben az életben, nem szükség elöbeszélnem, minden gondolkodó ember könnyen beláthatja. Mind e mellett is, hogy fognak e az itt elsorolt eszmék figyelmet költeni s megtestesülni, vagy a napi irodalom ephemer szüleményei közöttt fognak eltűnni: nem tudjuk, de azt tudjuk s arról mélyen meg vagyunk győződve, hogy midőn javallatunkat előterjesztők, ;tkkor legszentebb kötelességünket teljesítettük. Bihari Imre. Egyházi domestica. A prot. tudományügy, mint kordérdós megoldását némileg segítő tudósítvány az a.-szabolcsi s hajduvidéki ref. egyházmegyéből. Nem képzelek vallását oly igazán , buzgón szerető , valódi protestáns embert, ki leirhatlan lelki örömet ne érezne e fontos körülmény fölött, hogy a Prot. Egyh. s Isk. lap iránya, egy részről a szerkesztő buzgó törekvése, másrészről a magasztos ügy elvitázhatlan kívánalmai alapján, jelen fél évben megváltozott. Elmúltak, elhangzottak a magyar prot. egyházi elnökség ügyében változatos tarkaságban föl-föltünedezett vitatkozások,—< mikre az olvasó közönség egyhangúlag mondhatta el az „ad acta seponi"-t mindenkor, —most pedig az emlékezet szárnyain viszszamenve azokra, az egyetemes zsinatnak hagyja föl, a „valeant quantum valere possunt" ítéletet — s meggyőződve hiszi, hogy a zsinat majd „megpróbálván mindeneket: a mi jobb, megtartja azt !t

t Imádjuk mi, igen tisztelt hitfeleim , a bölcsmunkáju isteni gondviselést, hogy felekezetünk őrálló inak „elméjét foglyul vitte" a magyar prot. tudományügy dicső eszméje megtestesülésének hathatós eszközlési terére! Legyenek üdvözölve általunk derék zászlóvivőink ez érdemben, kiknek tettleges föllépését látva, akaratunkat , a nekünk adott tehetség mértéke szerint, nyomukba igazgathatjuk. Igy keletkezett a kebelbeli egyházmegye Összes lelkésztestülete által önkéntesen ajánlott igénytelen bár, de jócélu adomány, mit a tisztelt közönség e lapok 38-dik szamából ismer már, miért én lelkésztársaim nevében az úttörő lelkeseknek; azért pedig, hogy testületileg nyilvánithatánk azt, mit egyesek közöttünk a dicséretes példát követve ez ügyben tenni akaratiak, de a belátott hatáshiány miatt visszavonulásra kénytetének — egyházmegyénk köztiszteletben álló esperesének, mondok a prot. világ előtt, ezen testvéri koszorú képében, a legforróbb köszönetet, — ki ritka bölcs tapintatának , kellő méltánylást, magasztalást érdemlő előrelátásának ujabb feledhetlen tannjelét adta, a múlt september hó 15-kén saját paplakára egybe hívott, s magyar vendégszeretettel elfogadott „papi értekezletünk"ben, melynek ránk nézve örökemlékii körében, több üdvös intézkedések között, ama közzéte.tt, óhajtott ige testté ért!! És már kitűzött célomhoz közelebb térve, ama fontos kérdésben részletes tudósítványnyal szolgálni akarva, f I. Halomra hordanék földet, a nálamnál avatottabb egyé-I nek érdeméből vonnék le, ha a tisztelt olvasó közönség figyelmét fárasztva, a leendő prot. egyetem kiáltó szükségét — ennek épen Testen — országunk szivében leendett fölállításának mellözhetlen voltát igyekezném mutogatni. Több ide tartozó jeles cikkeket olvastunk már e lapokban, legközelebb ily irányban a 39-dik szám alatt. Ajánlatunk egy része is ily értelemben s ide vonatkozik , midőn a magunk között fizetésleveleinkhez aránylagosan elosztaudott 24 pfrt. beadására, az egyetem életre kelendése esetében magunkat kötelezzük legalább 5 évig — mely tiszttársaim lelkületét, ügyszeretetét ismerve, nyugton hiszem , legalább öttel még megpótoltatni fog. II. A másik, az „egyházi domestica" rendeltetését mi így fogtuk íöl: „egy, a szegény egyházakat, és köz istenitisztelet kiszolgáltatásában , az egyház veteményes kertjei az iskolák föntarthatásában támogató, s minden egyházkerületekben külön fölállítandó közpénztár," melyből miután a protestantismus egyik elve, a „segíts magadon" alapján nyújtatik segély, s illetőleg pótlék a csekély fizetéssel ellátott belső hivatalnokok részére: a felesleg az egyházkormányzatra, az igazgatás élén állók fizetésére fordíttatik. Szerintünk e pénztár „nem fogja magához vonni az egyes egyházak , egyházmegyék, s egyházkerületek pénztárait," kell, hogy mindenütt a szükséglethez, erőhöz mérten s a mi igen kivánatos, birtokaránylagoa modorban állíttassanak ilyenek. *) E főtételekben így megállapodva, részletes intézkedésünk következőkben öszpontosul: a) Ama közhírré tett osztályzatok szerint, ajánlatok nem*) Szívesen üdvözöljük az a.-szabolcsi s hajduvidéki ref. egyházmegyei t. társainkat a lelkes példaadás szép terén: ez uton bizton számíthatnak arra, hogy buzdító szavuk a községben nem lesz szó a pusztában és az egyház virágoztatásának eszméje testté válik. Azonban engedjék meg, hogy az ügy felfogására nézve szerény észrevételt tehessünk. Ha ennek , hogy „minden egyházkerületben külön közpénztár fölállítandó" nem az az értelme, hogy a mi a számos közös egyházi szükségek fedezésére az egyes egyházkerületekben begyül, ne közös pénztárba folyjon be ; hanem kezeltetvén a pénz egyházkerületileg, kinevezendő egyházi országos választmányra legyen bizva, mi hová fordíttassék : ha mondom az a.-szabolcsi t. társaink határozatának nem az az értelme, hanem az, hogy gondoskodjék minden egyházkerület* maga magáról: akkor a szép adakozásnak megmaradván a maga elvitázhatlan becse , a dolog lényegére az országos egyházi domesticára nézve mégis csak ott vagyunk, a hol voltunk, maradunk scopae dissolutae, erő s hatály nélkül belül, tekintély nélkül kividre s tovább is csak igaz marad , hogy „átok fogta meg a magyart, mert az soha együtt , nem tart." A túlzott féltékenységekkel ügyünket nem biztosítjuk; azonban a rosz akaratnak, a szííkkeblüséguek kész ürügyet nyújtunk a semmitevésre. A körülmények kényszerűsége, mely a magyar protestantismust a „segíts magadon"ra megtanította, arra is megtaníthatta, hogy magunk közt, egymás irányában ne csináljunk elvet abból, mi a sz. irás szavával homlokegyenest ellenkezik (egymásnak terhét hordozzátok és ugy töltsétek be a Krisztus törvényét Gal. 6. 2). Tartsuk ezen kivül szem előtt, hogy midőn az egyetemes magyar egyházról gondoskodunk, akkor egyúttal saját létünket is biztosítjuk , a mennyiben ennek jövendője amannak virágzásától függ. Emelkedjünk tehát egyetemibb, magasabb szempontra és működjünk oda, hogyha oly tekintélyes superintendentia, mint a tiszántúli, hatalmas segélyforrásait megindítja, azt a tiszta keresztyén szeretetalapján magas egyetemi célokért tegye : akkor bizonyára a superintendentia kebelében belől is jobbra fordul minden; a felébredt buzgóság uj egyházi életet támaszt és viszont az egyházi élet a buzgóságnak erőt, kitartást adand, quod faxit Deus.