Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1858-11-06 / 44. szám
nyival fogna a gyülekezetben alább szállani. Jaj! de ha minden elöitéletet kímélni akarunk, ugy soha semmi gyökeresebb intézkedéshez sem foghatnánk. Egyébiránt magam sem szeretném szószékemet olyanféle vándorprédikálónak avagy csak egy alkalomra is átengedni, ki csupán szónoki p r u r i t u s b ó 1 kivárnia így gyülekezetenként föllépni s a gyülekezeti tagok üres kíváncsiságának felzaklatásánál egyéb szolgálatot nem tenne. En a lelkészt sohasem szerettem szónoknak tekinteni; ő legyen prédikáló, igehirdető, a mi pedig legalább az ujabb liomileticai elvek szerint többet tesz a csupa szónokságnál. A vándorprédikáíóban tehát nézetem szerint nem az országos hírli szónokság a fó'kellék, hanem a vallásos szellemtől ihletett lelki felemelkedettség, az igazi lelkészí képzettség és alaposság, mely tulajdonok a szent-lélek áldott fuvalma mellett holmi színpadokról s tribune-okról lekapkodott szónoki sallangok nélkül is hatályossá s épületessé tehetik, és teszik az igehirdetést. Ily szellemű bel-missionáriusnak már örömmel átengedném szószékemet s hitbuzgó igehirdetése elragadó árjának magam is készséggel átengedném lelkemet! Hogy már ily vándorpédikálói szerepre csak valamely köztíszteletü s állapodottabb idejű lelkész lenne alkalmazandó, alig szükség mondanom. Az ifjabbkoru s főleg nem is igen jövedelmező állásban levő lelkésznek vándorprédikálgatásával — ha különösen vándorutjába valamely ürességben levő s jó jövedelmű gyülekezet is beesnék — a gonosz kenyéririgység tán még a jövedelmezőbb lelkészségbe jutni akarásnak magában véve ugyan ártatlan, de teljességgel nem apostoli célzatát is összekötné. Megkívántatnék, hogy az ily vándorigehirdető minden gyülekezetben a maga rövid pályáját a helybeli lelkész szives részvéte s támogató közreműködése mellett futná meg, nehogy őt a gyülekezet saját lelkésze superrevisora — vagy épen antagonistája gyanánt tekinthetné; továbbá, hogy mindenütt a helybeli presbyteriummal is barátságos és testvéri szót váltana s atyafiságos egy üttbeszélgetés utján is a vallás és egyház szent ügyét előmozdítani törekednék. ®) A mi a kivitel módját illeti, arra nézve röviden javaslatom ez. Mivel az, hogy egy vagy két lelkész egy egész j egyházkerületet járjon be, csaknem lehetetlen, leg- | jobb volna minden egyházmegyében egy-két erre alkalmas lelkészegyént kijelölni, kik aztán bizonyos idŐkBn, tán épen a téli hónapokban s nem csupán vasár-, de hétköznapokon is végeznék a már előre kitűzött helyen s kihirdetett időben az egyenesen missioi iránya vándorigehirdetést. Az esperesi visitatio is kedvező alkalmul ajánlkoznék e célra. Ha az esperes életkorától s erejétől kitelnék, legjobb volna, ha a legtöbb helyen Ő maga végezné a nemes tisztet s épen visitatio alkalmával; vagy ha ez tőle hajlott kora miatt már nem telnék ki, vinné magával utitársul a vándorprédikátort. Oh! mily szép volna minden esperesi visitatiót egy kis rögtönözött istenitisztelettel, egy kis bel-missioval is összekötni s ezáltal annak valóságos vallásos kenetet kölcsönözni. Mert az esperesek már hivataluk erejénél s tekintélyénél fogva is egyházmegyéjüknek első és legfőbb bel-missionariusai tartoznak lenni s legyenek is azok, hogy így minden esperesi visitatio egy egy táborjárást képezzen az Antikrisztus ellen addig is, míg egyházunk a vándorprédikálást, a bel-missionak ezen hatalmas közegét felállítaná s gyakorlatba hozná. **) Fi ló Lajos. Történeti emlékek az egyházaknál. A hazánk múltját borító viszontagságos idők folytán kifejlődött azon körülményeknél fogva, mely biztosság kedvéért a községi levéltárak helyiségéül többnyire az elégbetés vagy más, külső pusztító befolyásnak kevésbé kitett templomokat jelölte ki — a hol, egyéb alkalmas hely hiányában ; főleg falun, a közös irományokat és okleveleket rendszerint ma is tartani szokták; — s azon szoros viszonynál fogva, mely régebben a papságot a nagyára általa kezelt irodalomhoz kötötte: az egyházi levéltárakban (mint ilyenekben is;, — némely félreeső falu ócska levél-ládájában nem egy nevezetes, a a nyelvész vagy történetíró különös figyelmét érdemlő okirat vagy codex lap pang, melynek napvilágra hozása s ismerete a tudomány kisebb nagyobb nyereségére történnék. Hozzávéve még, magukon az építészeti szempontból vizsgálható egyházépületeken kivül a rajtok találtató feliratokat, melyek, mint az olvasó az alább közlendő példákból is kiveheti — néptani és történeti tekintetben szolgáltatnak érdekes, sőt nevezetes adatokat —: az egyházi szertartásoknál használt clenodiumokat, kannákat, serlegeket, tányérokat, térítőkét, harangokat — ismét kor vagy mütörténeti szempontból — mily becses segédforrás lenne mindezeknek egyházankint gondosan összeirt lelettárát birni! A papokon állana pedig leginkább, hogy az egyházukhoz "tartozó, — s a fen elsorolt rovatok akármelyikébe vágó tárgyak leirását, vagy a mennyiben ez nem történhetnék , azoknak szakértők figyelmébe való ajánlását az időszaki sajtóhoz juttassák, mely ilyes közleményeknek tért nyitni örömest szokott. Minthogy azonban protestáns papjaink közt, fájdalom ! nem egy találtatik, kihez e lap és benne soraink el nem juthatnak, felszólításunkkal az illető körlelkész urakhoz vélünk legbiztosabban fordulhatni, kik hivatalos látogatásaik (visitatioik) alkalmával annak legkönnyebben eleget tehetnek, s kiknél — feltehetjük — erre ösztön és képesség hiányzani annyival kevésbé foghat, mert csekély *) Már a fellebbiekből is kitünhetik, miszerint én a vándorprédikálást nem csupán a szószékre szorítom. Ha Jézus Krisztus még a Jákob kútja mellett is hirdette az igét a vizet merítő samariai asszonynak , a vándorprédikálónak is kötelessége szószéken kivül is minden alkalmat fölkeresni s felhasználni az evangyéliom belső erejének terjesztésére. Épen itt rejlik a vándorprédikátornak, mint missionariusnak teljes fontosságú feladata s ereje. F. L. ** ) A bel-missio érdekéből kivánatos volna, hogy a superintendensek is legalább egyszer sorra bejárnák a kerületbeli gyülekezeteket. Egy ily látogatásnak apostoli szellemben, sok üdvös eredménye lehetne. A mi az esperesi visitatiót illeti, erről én most tüzetesen nem szólta, csak per incidens jöttem rá; annyit azonban meg kell említnem, hogy az esperesi visitatiót eredményeiben més' gazdagabbnak tekinteném, ha abban legalább olykor-a s e g é dgondnokok is részt vennének.
